Szlovákiai Magyarok Kerekasztala
Szlovákiai magyar 12 pont
Szlovákiai magyar 12 pont – miért van rá szükség?
Szombaton ismét március tizenötödikét ünnepeljük, az 1848-as pesti forradalomra emlékezünk. A magyarság egyik legnagyobb és legnépszerűbb, szimbolikus ünnepéről van szó: a korabeli Magyarországon a helyi viszonyokkal és állapotokkal elégedetlen tömeg tizenkét pontban fogalmazta meg követeléseit és mindennek hangot is adott.
A szlovákiai magyarság helyzete több mint másfél évszázaddal később sok szempontból hasonlít a márciusi események idején tapasztalható hangulatra. A társadalomban tapintható és érezhető a széleskörű, nemzetiségeken és ideológiákon átnyúló feszültség. A helyzetet tovább fokozza, hogy legsúlyosabb problémáinkra gyakran évtizedek óta eredménytelenül keressük a választ és a megoldásokat. A szlovákiai magyar tizenkét pont célja, hogy ezeket az égető kérdéseket a nyilvánosság számára is közérthető módon összefoglalja és hangsúlyozza.
Az utóbbi hónapokban mind a Kerekasztal, mind a társadalom sok értékes, de leginkább tanulságos tapasztalattal gazdagodott, miközben az érdekérvényesítés létező kereteit feszegette. Ebbe a vonalba tartozik a pozsonyi, kisiskolák ügyében összehívott tüntetés, az állami bürokratákkal folytatott egyeztetések és tárgyalások sora, mely a konszenzus és a megoldások keresésének jegyében telt. Meg kell találnunk az utat a közös problémák hangsúlyosabb képviseletéhez, olyan követeléseket kell megfogalmazni, melyek mögé ideológiáktól és pártállástól függetlenül, közösségként felsorakozhatunk. A 12 pont, melyet a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala tagszervezetei útján eljuttat a márciusi megemlékezésekre, ezeket a követeléseket szándékozik összegezni.
- Önrendelkezést saját ügyeinkben!
- Alkotmányban rögzített kisebbségi jogállást, az alkotmánysértő jogszabályok eltörlését!
- Önálló, magunk által választott kisebbségi intézményrendszert!
- Gyakorlatban is érvényesíthető és számonkérhető nyelvi jogokat, a magyar nyelv hivatalos regionális nyelvvé nyilvánítását!
- Igazságos és átlátható támogatási rendszert, melyben nem mások döntenek helyettünk!
- A befizetett adóink maradjanak a régiókban!
- Államilag támogatott, munkahelyteremtő beruházásokat a magyarlakta régiókban is!
- Minőségi oktatást, iskoláinkat ne hozzák hátrányos helyzetbe!
- Az oktatási rendszer neveljen egymás elfogadására, ne hallgasson és ne tájékoztasson félre a kisebbségekről!
- Szlovák oldalról is vállalják fel az őszinte, jóakaratú szlovák–magyar párbeszédet!
- A kormány tartsa tiszteletben a jogszerűen kinyilvánított helyi népakaratot!
- Jól működő igazságszolgáltatást, senkit ne zaklassanak a nemzetisége miatt!
Szlovákiai Magyarok Kerekasztala
This Post Has 5 Comments
Nekem ez puding , a jogainkat nem kérni kell azok vannak ,a jogsértést meg a nevén kell nevezni nem becsomagolni stb….
Követelésnek lett szánva 🙂
kérdés
a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalához: az elsö pont- Önrendelkezést
saját ügyeinkben! … az azt jelenti, hogy Magyar Megyét- Autonómiát! ?
…mert ha azt, akkor tessék kiírni.!
[…] keretén belül, vagy a márciusi, az elnökválasztás miatt csak marginális figyelmet kapó új tizenkét pont révén. A dokumentumok célja arra irányul, hogy tömören meghatározzuk azokat az alapvető […]
Le lehet írni, hogyan képzeljük el Magyar Közösségünk életét itt és most. Legyen az a cél. Osszuk fel a lépéseket a cél felé – és kérjünk követeljünk “egy kis, valós” lépést, mely tekintettel van a pillanatni belpolitikai helyzetre.
(Például ha most amikor az államalkotó nemzet (is) veszélybe került olyannyira, hogy megmaradása van kockán, inkább azt hangoztatnám, mi nem vagyunk hajléktalanok, munkanélküliek, cigányok vagy erőszakosan betelepítettek , hanem mi már ezer éve vállaljuk és megosztjuk nemzeteink sorsát minden viszontagságban. Mi nagy százalékban alkotó része vagyonk az országnak, fizetjük az adót és hozzájárulunk a terhek viseléséhez . Nem mi okoztuk a ország eladósodását, nem mi vagyunk a felelőssek az országból kimenekített pénzmilliárdokért.
Tudatában vagyunk annak, hogy nem Argentínával, hanem a szomszéd nemzetekkel KELL együtt-élnünk.
El kell érnünk, meg kell győznünk a Szlovákokat – egy a sorsunk, összefogásra van szükségünk és nem acsarkodásra. Ha ilyen párbeszédkörnyezetet hozunk létre – véleményem szerint Pered – szinte magától megoldódik.
De tudatában kell lennünk annak is, hogy a Szlovákok és a szlovák politikusok, most nekünk semmit sem adhatnak, hiszen ők maguk is csak szolgák. Ismerve a két nemzet mentalitását – véleményem szerint – a Szlovákok most sokkal rosszabb helyzetben vannak mint a mi Szlovákiában élő Magyar Közösségünk. Hiszen – a külföldön munkát vállalókra gondolok – ők lettek Európa cselédei, velünk együtt.
Ha, önrendelkezési jogainkra hivatkozunk, akkor nem a Szlovákoktól kell azt kérni, követelni, hanem attól, aki kezében van a hatalom – Szlovákia területén is. Már pedig a hatalom birtokosa most úgy fogalmaz – a nemzetállamoknak el kell tünniük. Ki radírozzuk őket Európa térképéről. Szintén nem tehetünk úgy, mintha sosem hallottuk volna Barara Spectre beszédét a multikultúrális Európáról , a transzformációról – és arról, hogy ebben a transzformációs folyamatban a vezető szerep a zsidóké.
Most, hogy bizonyos mozgalmak Szlovákiában kétségbe vonják Szlovákia létét, mivel nem demokratikus úton, nem a nép akaratából jött létre Csehszlovákia felosztása, most akár azt is mondhatjuk, hogy az ott lakó nép megkérdezése nélkül lett meghozva a trianoni diktátum. De ha mindez a mai modern demokrácia szempontjából kétséges mi mondhatjuk: Ezertizenhat évvel ezelött a mi Magyar elődeink itt egy alkotmányos államot hoztak létre, amely megfelel a mai allamokról alkotott követelményeknek. Vagyis, mi itt – ahol már volt azóta tatár, török Habsburg Cseh és Szlovák – mi itt otthon vagyunk.
Nekünk itt semmi bajunk a Szlovákokkal. Nyugodtan éljenek velünk. Sokkal jobb, ha ők is, mi is ezt hazánknak érezzük és közösen megvédjük, mint hogy mint a rossz testvérek egymással veszekednénk.
Első kis lépésnek ajánlanám, hogy küldjünk Magyarokat is, akik megtámogatják a Szlovák küldöttséget Berlinbe most november 26-án és prezentáljuk a Szlovák népnek azt a jóindulatunkat, amely alapján könnyebben elintézhetjük a mi Közösségünk gondjait.