Megjelent az Anyanyelvhasználati Útmutató módosított kiadása

Milyen jogaink vannak? Hol használhatunk magyar feliratokat? Mikor használhatjuk az anyanyelvünket? Többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ az Anyanyelvhasználati útmutató legfrissebb, módosított kiadása. A publikációt a somorjai Fórum Intézet jelenteti meg.

A kiadvány előszavából:

A mindennapokban sok esetben nem is tudjuk, milyen jogaink vannak. Sokszor szlovákul szólalunk meg, vagy szlovák nyelvre váltunk a hivatalokban, az üzletekben, az utcán, idegenekkel találkozva, miközben magyar az anyanyelvünk és magyarlakta településen élünk.

Ha a gyerekeink már nem látnak magyar feliratokat és nem hallják a magyar szót, ha nem tapasztalják meg, hogy szüleik számára természetes dolog nemcsak otthon, hanem másutt is magyarul beszélni, anyanyelvük a szemükben értéktelenné válik. Azt hiszik majd, hogy anyanyelvük másodrangú nyelv, amelyen nyilvánosan nem illik megszólalni.

Az anyanyelv használatához való jog elidegeníthetetlen emberi jog, amit elismer számos nemzetközi szerződés és a demokratikus jogállamok alkotmánya. A Szlovák Köztársaság alkotmánya is.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival közösségben saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”

A Szlovák Köztársaság Alkotmánya kimondja, hogy a nemzeti kisebbségek a nyelvüket nemcsak a magán- vagy a nyilvános, hanem a hivatalos érintkezésben is használhatják. Amikor Szlovákia a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájához és a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezményhez csatlakozott, nemzetközi kötelezettséget vállalt a kisebbségi nyelvek használatának biztosítására és támogatására.