skip to Main Content
+421 915 891166 info@kerekasztal.org
Közös ügyeink – A Kerekasztal 2014-ben

Közös ügyeink – a Kerekasztal 2014-ben

Az utóbbi években a szlovákiai magyar közélet jellemzője a fásultság. A közügyektől való eltávolodásnak számos oka van, többek között a fontos témák kiüresedése, a személyes konfliktusok és a gazdasági nehézségek, vagy épp a nemzetiségi sikerélmények hiánya. A problémákat a választásokkal zsúfolt időszak, mely során akár ötször is szavazhattunk (a megyei választások első és második köre, az elnökválasztás két fordulója, EP-választás), valamint az ahhoz kapcsolódó versengés csak tovább élezték.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala tevékenysége az utóbbi hónapokban ezért a közös ügyek megtalálása és képviselete köré összpontosult, a szlovákiai magyar alapdokumentumban foglaltakat szem előtt tartva. Az előző év végén rendezett kisiskolás tüntetés, az elnökválasztás és a Malina Hedvig ügyében szervezett tüntetés három olyan szimbolikus alkalmat jelentett, amely jó apropót adott a széleskörű, témaközpontú összefogás megteremtésére. Érdemes átgondolni, milyen gyakorlati haszna volt az elnökválasztásnak és a tüntetésnek, ahogy azt is érdemes kifejteni, hosszú távon miként lehet kiaknázni a keletkező  lehetőségeket.

Kell a közös cél

A mindenki számára elfogadható célok meghatározását a szlovákiai magyarság politikai és ideológiai konfliktusai ellehetetlenítették. A társadalom egysége a pártszakadás, a politika és a közélet eltávolodása miatt is megbomlott, a megosztottság pedig csak tovább fokozta a széles körben tapasztalható csalódottságot és kiábrándultságot. A jelenlegi környezetben az egyesítő témákról kevés szó esik, és ami nagyobb baj, nem is akad olyan közéleti szereplő, aki azokat az egész közösség előtt hitelesen fel tudná vállalni.

Márpedig hasonló, kapcsolódási pontokra szükség van, ezek megtalálása a Kerekasztal számára stratégiai kulcskérdés. Az egyesítő témák összegzésére több kísérlet is történt, például a szlovákiai magyar alapdokumentum keretén belül, vagy a márciusi, az elnökválasztás miatt csak marginális figyelmet kapó új tizenkét pont révén. A dokumentumok célja arra irányul, hogy tömören meghatározzuk azokat az alapvető dolgokat, melyekben pártállásra és ideológiára való tekintet nélkül mindenki egyetérthet.

Amennyiben ezek a kapcsolódási pontok hiányoznak, a közösségnek sincs mibe kapaszkodnia, a  belső konfliktusok miatt nem alakulhat ki valamiféle távlati stratégia. Ez csak tovább súlyosbítaná az egyébként is rossz helyzetet, legyen szó a régiók problémáiról, vagy a nyelvhasználat státuszáról. Hosszú távon a hatékony érdekérvényesítés alapvető feltétele a közös pontok megléte és a hatékony, átgondolt fellépés azok keresztülvitele érdekében. Máig csak nagyon kevés témának sikerült megütnie a kollektív az ingerküszöböt – pár éve például a magyar nyelvű oktatás megőrzésének ügye, újabban a vasúti kétnyelvűség került előtérbe (a kezdeményezés sorsából csak tanulni lehet, hiszen annak ellenére sem változtak érdemben a hatályos rendelkezések, hogy az összes politikai párt, szervezet és közszereplő egyhangúlag követelte a változást). Legújabban az elnökválasztás, illetve a Malina Hedvig ügyében rendezett demonstráció adott okot arra, hogy újra kiépüljenek a kapcsolódási pontok az intézményeinkés a társadalom között.

Elnököt választottunk

Soha annyi induló nem volt még a szlovákiai elnökválasztáson, mint 2014 márciusában. Tizennégy jelölt indult a tisztségért, a társadalom legkülönfélébb rétegeit képviselve. Ugyanakkor az elnökválasztási kampány már nem tükrözte ezt a tarkaságot: a jelöltek  nem a mondanivalójuk, hanem az imidzsük miatt lehetett népszerűek, programok helyett személyiségek harcáról beszélhetünk. Az elnökválasztási versenyben jelentkeztek a generációs ellentétek és a politikus-civil szembenállás. A versengésben ugyanakkor a kisebbségek kérdését tekintve – legyen szó akár a magyarokról, akár a romákról, akár az új, nem etnikai kisebbségekről – egyetlen kivétellel senki nem foglalt állást. Nem akartak fölösleges támadási felületet nyújtani az ellenfeleiknek, s ez meglehetősen sokat elárul a szlovákiai politikai viszonyokról.

Egyetlen és első magyar indulóként Bárdos Gyula vállalt szerepet az elnökválasztási versenyben. Bárdos konfliktusoktól mentes, integráló személyiségként indult el a választásokon, politikusi és civil háttérrel, többek között, mint a Csemadok elnöke, vagy épp a Kerekasztal koordinációs bizottságának tagja. Indulása annak ellenére fontos és történelmi fejleményként értelmezhető, hogy a magyar jelölés meglehetősen nagy értetlenséget váltott ki szlovákiai magyar körökben is. Az első elnökjelöltünk személye nem azért fontos, mert az érintett esélyes lenne a végső győzelemre. Szimbolikus jelentőséggel bír: a magyar nemzetiségű állampolgároknak ugyanis ugyanakkora joga van jelöltet állítani a legfontosabb országos tisztség betöltésére, mint bárki másnak.

A Bárdos-kampány – melyben a Kerekasztal is részt vállalt – pozitív hangvétele alkalmasnak bizonyult arra, hogy a magyar kisebbséget érintő témák olyan fórumokra és olyan hallgatókhoz jussanak el, akik korábban nem találkoztak a nemzetiségi vonzatú ügyekkel. Bárdos Gyula megnyilvánulásai képesek voltak a szlovákiai magyarok témáját legalább részben a közbeszéd részévé tenni. Emellett előtérbe került a politikai elitünk egy olyan tagja, aki a szélesebb rétegek számára is probléma nélkül felvállalható.
Az eredmény – 97 ezer szavazat, az összes voks 5,1 százaléka – elmaradt az előzetes optimista várakozásoktól, de tekintve, hogy először került sor hasonló jelölésre, kudarcként nem lehet felfogni. A közösségi mozgósítás csak részben valósult meg, akadnak azonban pozitív jelek és fontos tanulságok is a kommunikációt tekintve.

Bárdos Gyula eredménye a régiós lebontást tekintve azt jelzi, hogy létezhetnek még integráló politikai személyiségek, akik a politikai szekértáborokon túl is képesek megszólítani a közösséget . Egy újabb fontos fejlemény és a jövő kihívása, hogy mit lehet kezdeni a kampány során felhalmozódott erkölcsi tőkével, sikerül-e megerősíteni az összetartozás érzetét társadalmi szinten is a személyes példákon keresztül. Az elnökválasztás közvetlen hozadéka pedig Andrej Kiska személye. Az új államfőtől azt lehet várni, hogy nyitottabban kommunikál majd a kisebbségek felé, a nyitottságára már akadnak pozitív példák (például a Pozsonyban inzultált magyarok ügyének kezelése). Azt, hogy hosszú távon milyen gesztusok érkeznek Kiskától, az az érdekvédelmi szervezeteink – köztük a Kerekasztal – aktivitásán is múlik.

Tüntetés Hedvigért

Az utóbbi hónapok másik szimbolikus eseménye Žák-Malina Hedvig ügye, amely 2014-ben ismételten a figyelem középpontjába került. Közvetlenül az elnökválasztás után kiderült, hogy a lány ellen hét éve folyó vizsgálatot lezárva a hatóságok vádat is emelnek Hedvig ellen, ami komoly felzúdulást váltottak ki szlovák, és magyar közegben egyaránt. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala a bejelentés kapcsán kezdett bele egy átfogó tüntetés megszervezésébe, az igény a Kerekasztal tagszervezeteinek (mint a Szlovákiai Magyar Református Keresztény egyház) és szimpatizánsainak, mint a politikai pártok részéről (a Híd egy nyílt levélben is megfogalmazta a kérést). Maga a demonstráció nem előzmények nélküli, hiszen 2013 decemberében a kisiskolák kapcsán került sor egy pozsonyi tüntetésre, melyen politikai ideológiákon átívelően részt vett az összes releváns közéleti szereplő. Az MKP, a Híd és a Kerekasztal közös szervezésében megvalósuló tavalyi eseményből több tanulságot is le lehetett vonni, mind a szervezés szakmai oldalát, mind pedig a megvalósítást tekintve, a közösség gyakorlatilag „tüntetni tanul”, próbálgatja, milyen módon tudja a leghatékonyabban eljuttatni üzeneteit a szlovákság felé.

A közös fellépés megvalósítása és megszervezése szervesen illeszkedik a Kerekasztal koncepciójába, hiszen egy sikeres demonstráció a konkrét ügy képviseletén túl járulékos haszonnal is jár. Elmondható, hogy Malina Hedvig kapcsán a szimbolikus közösségi kiálláson túl a polgári öntudatot is sikerül növelni. A pozitív visszajelzések hatására régiós és országos szinten is nőhet a közügyekben való részvételi hajlandóság, közösségi élménnyé válik a demonstráció és a hangunk hallatása. Emellett nem elhanyagolható fejlemény, hogy kiépülnek, vagy éppen megerősödnek a kapcsolatok a szlovák és a magyar civil szféra között, azoknak a jószándékú szlovák aktivistáknak a bevonásával a tüntetésbe, akik korábban nem ismerték a szlovákiai magyar civileket. A szlovák-magyar kapcsolatok a politikán kívül hosszú évtizedeken keresztül nem voltak megfelelő súllyal ápolva, többször is elhaltak. Márpedig rá vagyunk utalva az együttműködésre és egymás megértésére az ügyeink hatékony szlovákiai képviselete érdekében.

A tüntetés maga minden szempontból eleget tett az elvárásoknak. A mintegy másfélezer résztvevő, akik közül többen több száz kilométert utaztak a fővárosba, szlovákiai viszonylatban már jelentős tömegnek számít. A demonstráció jelképei és mondanivalója átütötte a szlovák sajtó ingerküszöbét, s ami legalább ugyanannyira fontos, hogy a szlovákiai magyarsága Hedvig melletti kiálláson túl látványosan állást foglalt a demokratikus értékek mellett is, példát mutatva ezzel az összes jóérzésű állampolgárnak. Erre az erkölcsi tőkére lehet alapozni a későbbi együttműködést, szövetségeket keresve és kialakítva ott, ahol azok nem feltétlenül léteznek, vagy leépültek.

Hogyan tovább?

Az elnökválasztás és a Malina Hedvig-ügyben zajló tüntetés is olyan szimbolikus erővel bíró gyakorlati lépések, melyek segítenek abban, hogy apróbb, témaközpontú ügyekre támaszkodva jöjjön létre az összefogás. Önmagukban viszont csak akkor lesznek igazán hasznosak, ha további akciók is kötődnek hozzájuk, nem egyszeri események, hanem egy folyamat részét képezik. Ez a megállapítás ugyanúgy érvényes a decemberi, kisiskolákkal kapcsolatos tüntetésre és az oktatási intézményeink sorsára.
Ügyeink szakmai képviseletén és felvállalásán túl a Kerekasztalnak fontos társadalmi missziója van. Meg kell teremteni azt az öntudatos társadalmat, amelyben erénynek számít a közügyekben való részvétel.

Fel kell építeni egy olyan közeget, ami egyrészt kineveli a rátermett közszereplőket, másrészt pedig hozzájárul a súlyunk növeléséhez. Ez egy hosszú távú folyamat, s hogy rövid távon mennyire súlyos állapotban van  a társadalom, arra jó példa az európai parlamenti választásokon való siralmas részvételi arány. Ismét bízni kell a közügyekben való szerepvállalás értelmében, az aktív fellépésben, s ez egyébként nem csak a magyarok problémája Szlovákiában, a leszakadó régiók helyzetét is csak a polgári öntudat növelésével, a hatékonyabb helyi lobbival javítani. Erős érdekképviselet híján nem marad más, mint olyan szereplőktől várni saját problémáink megoldását, akik nem akarnak, nem kompetensek, vagy nem tudnak azon javítani – mint a szlovák pártok, a bürokrácia, vagy éppen az Európai Unió. Az utóbbi hónapok eseményei azt mutatják, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának megvan a kellő felhatalmazása ahhoz, hogy ezeket a folyamatokat a saját lehetőségein belül bátorítsa és felerősítse, továbbá koordinálja. Ugyanakkor nem szándékozik kisajátítani a témát és nem is egyedüli szereplője a folyamatnak. Az egészséges társadalom létrehozása mindannyiunk közös ügye!

Tokár Géza

This Post Has 0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Back To Top