skip to Main Content
+421 915 891166 info@kerekasztal.org
Kerekasztal Konferencia – Nyitóüzenet és írásos évértékelés

Kerekasztal konferencia – nyitóüzenet és írásos évértékelés

Bevezető

Tisztelt jelenlévők, egybegyűltek,
Sok szeretettel köszöntöm a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala 2014. évi kongresszusának résztvevőit, akik eljöttek és személyesen is tiszteletüket tették a rendezvényen. Egyben látatlanul is köszöntöm azokat a tagszervezeteket, amelyek a fizikai távolság vagy a párhuzamos rendezvények miatt nem tudtak megjelenni. Szeretném megköszönni a Plauter Kúriának, hogy helyet adott a konferenciának, Néveri Zoltánnak, Nagymegyer polgármesterének pedig a rendezvény megnyitását. Nagyon szeretném megköszönni Orosz Örs ügyvivőnek a konferencia technikai feltételeinek biztosítását és az ezzel járó szervezést. Egyben kijár egy különleges köszönet Tóth Károlynak, a Fórum Intézet korábbi igazgatójának, az igazgatótanács vezetőjének az általa elvégzett fáradságos munkáért, ami a technikai biztosítást illeti. Emellett a Fórum Intézet jelenlegi vezetőjének, Simon Attilának, hogy ezt a tevékenységet folytathatjuk.
Szeretném megköszönni azt a rengeteg munkát, lelkesedést, önzetlen segítséget és kiváló ötleteket a Kerekasztal szakértőinek, szakmai stábjának, akik a szabadidejüket és energiájukat nem kímélve dolgoztak az elmúlt egy évben. Egyben a Koordinációs Bizottság tagjainak is szeretném megköszönni, hogy havonta egy alkalommal gyakran szabadidejüket feláldozva összejöttek és véleményezték az aktuális fejleményeket, történéseket, keretet szabtak a Kerekasztal munkájának és gyarapították azt. Ez egy óriási kötelezettség és vállalás, különösen annak a fényében, hogy mennyi szabadidőre van szükség mindehhez.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban köszönet jár az összes civil aktivistáknak, a közösségek fennmaradásáért és gyarapításáért, az egész évben elvégzett, önzetlen munkájukért a szűkebb vagy tágabb pátriájuk érdekében. Nem kapnak annyi pozitív visszajelzést, mint kellene, ezért kell megragadni minden alkalmat erre. Szükség van a munkájukra és különösképpen szükség van arra, hogy ezt a munkát zavartalanul el tudják végezni, dolgozzanak bármilyen területen is. És a Kerekasztal missziója, hogy ezt a tevékenységet a lehető legjobban megkönnyítse a számukra, segítsen megteremteni a minél kedvezőbb feltételeket.

Szuperválasztási év után

A Kerekasztal felemás évet zárt abból a szempontból, hogy mit sikerült elérnie és megvalósítania, beszélni kell a sikerekről és az elmaradásokról is. A külső körülmények nem voltak ideálisak: folyamatosan választások zajlottak, miközben a kampány és a politikai környezet behatárolta a lépéseket. Előbb a megyék, majd az államfői szék, az EP-választások, később pedig az önkormányzatok összetétele állított minket kihívások elé. Ilyen körülmények között kellett cselekedni és kihasználni azokat az érdekérvényesítési fórumokat, amelyek rendelkezésre állnak, illetve ilyen körülmények között kellett új ötleteket felvetni és azokat megvalósítani. A következő egy évben nem tornyosulnak előttünk hasonló külső akadályok, zavartalanul lehet aktivitást kifejteni. Már csak emiatt is fokozottan érdemes átgondolni a lehetőségeinket, ezeket is számba fogom venni a nyitó felszólalás során.

Tüntetések szervezése

A Kerekasztal tevékenységének elmúlt egy éve a szlovákiai magyar társadalom közti szakadékok áthidalásáról szólt és a polgári öntudat növeléséről. A legláthatóbb része ennek a tevékenységnek nem volt más, mint a tüntetések és demonstrációk szervezése. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának közvetítésével és szervezésében az utóbbi egy évben két hasonló eseményre is sor került, mindkettőre Pozsonyban. Tavaly december 4.-én a kisiskolák bezárása ellen tiltakoztak a szlovákiai magyar közösség képviselői a pozsonyi parlament előtt, majd április 30.-án Malina Hedvig ügyében vonult utcára a felvidéki magyarság. Mindkét akcióra a körülményekhez képest lehető legtöbb közéleti szereplő, szervezet, párt bevonásával került sor, külön figyelmet fordítottunk arra, hogy megpróbáljunk össztársadalmi hatást kelteni. És arra is figyeltünk, hogy tanuljunk a korábbi hibákból.

Az első tüntetés témája az oktatásügyet érintette, ezen a konferencián is kiemelten foglalkozunk a kérdéssel. A kilátásba helyezett törvényi változások miatt rengeteg magyar iskola léte került veszélybe, több, mint száz oktatási intézmény zárhatja be az ajtaját és tanárok kerülhetnek utcára. Ezért került meghirdetésre decemberben a pozsonyi parlament épülete előtt megszervezett esemény. A demonstráción megjelentek a legfőbb érdekvédelmi szervezetek, mint a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, vagy a szlovákiai magyarokat megszólító pártok, az MKP és a Híd. A rendezvény végén az aktivisták egy szimbolikus koporsót juttattak el a parlament bejárata elé, ezzel is jelezve, hogy a kisiskolák sorsa megpecsételődött. Az intézmények sorsa máig megoldatlan, egyben kibeszéletlen is. Az éves konferencián egy újabb lépést szeretnénk tenni a tájékozatlanság és a szervezetlenség felszámolásának irányába.

A másik tüntetés a Malina Hedvig elleni vádemelés és jogsértések apropóján zajlott április utolsó napján. A szlovák hatóságok által zaklatott lány és az igazságszolgáltatás tisztaságának védelmében majdnem egy tucatnyi szlovák és magyar felszólaló, valamint több, mint ezer résztvevő emelte fel a szavát az igazságügyi minisztérium épületénél, majd pedig a Hviezdoslav-téren – itt a Nemzeti Színház épületében az uniós csatlakozás tizedik évfordulóját ünnepelte a politikai elit. A tiltakozás komolyabb sajtóvisszhangot kapott a szlovák médiában, ahogy kedvező fogadtatásra talált szlovákiai magyar körökben is. Malina Hedvig ügyében azóta sem történt előrelépés, nem tudni, pontosan mik a vádak – a lány a hatóságok szerint csak kitalálta a nagy felzúdulást keltő támadást, a bírósági tárgyalás előkészítése pedig lassan zajlik. Ebbe a tiltakozásba az előzőnél több résztvevőt sikerült bekapcsolni, a szlovák társadalmi szereplők egy részét is sikerült megszólítani és látványosabbra is sikerült, adhatott egy kollektív sikerélményt. Ráaásul a helyszínen a megjelenő szlovák nacionalisták tűntek a legrosszabb társaságnak, a videó- és tévéfelvételek alapján is. Szükség van arra, hogy érezzük az erkölcsi fölényt, mint közösség.

A tüntetések megmutatták, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mind szervezési, mind pedig előkészítési szempontból alkalmas fórumként tud ténykedni. Különösen azokban az ügyekben, amelyek az egész közösséget érintik. Fontos, hogy ezt a pozíciót később is meg tudjuk tartani és alkalmazni, hiszen rengeteg megoldatlan ügy és probléma terheli a szlovák-magyar viszonyt, miközben sokszor tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk, milyen módon tudjuk ezeket az ügyeket oldani. A tiltakozás, az utcára menetel egy formája a megszólalásnak, erre például szolgálnak az utóbbi napok eseményei is.

A kisebbségi bizottság

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kiemelt feladatának tekintette, hogy a Kormányhivatal és a kisebbségi biztos mellett működő kisebbségi bizottságban – amely az egyetlen olyan testület, melyben a kisebbségeknek automatikus képviselete van – elkerülje azt a helyzetet, hogy alkalmatlan jelöltek kerüljenek a testületbe. A bizottság korábbi tagjainak mandátuma késő tavasszal lejárt és eleve egy nagyon zaklatott időszak zárult le, hiszen a magyar bizottsági tagok, akik korábban is a Kerekasztal által megszervezetten, a szlovákiai magyar civil szféra által lettek megválasztva, már nem is jártak be, értelmetlennek látták a munkát.
Júniusban megkezdődött az új jelölési folyamat, furcsa és érthetetlen kritériumokkal, ennek kapcsán levelet fogalmaztunk meg Miroslav Lajčák külügyminiszter részére. A Kerekasztal végül a kritériumok tudatos figyelmen kívül hagyásával tíz személyt nevezett meg a Kormányhivatal felé, Bárdos Gyula, Masszi, Szekeres Klaudia, Orosz Örs, Tokár Géza, Czibula Csaba, Halász Béla, Hanesz Zoltán, Hodossy Katalin és Mézes Rudolf személyében. A kormányhivatal végül ezt a nevezést elfogadta, s köreinkben azóta is folyamatos párbeszéd tárgyát képezi, miként használható ki ez a pozíció. A magyar jelöltek javaslatot tettek a kormányhivatalnak a jelenlegi szavazási szabályok megváltoztatására, ehhez kötve a maradásukat – jelenleg a 13 kisebbség egy-egy szavazati joggal rendelkezik, egyben sikerült beindítaniuk egy, a változást érintő folyamatot, ez több tárgyalást és egyeztetést kívánt már eddig is. A folyamat végkimenetele ugyanakkor kétséges. Nagyrészt viszont a bizottságnak (és a konkrét javaslatot tevő Bárdos Gyulának) köszönhető, hogy a kisiskolák létét befolyásoló oktatási-finanszírozási törvény végleges formájának kidolgozásába bekapcsolódhat a szlovákiai magyar kisebbség megbízottja is. Passzív részvétel helyett a bizottságot aktívan kihasználtuk a nyelvhasználati jelentés elleni tiltakozásra, valamint a követeléseink megfogalmazására, ez az egyetlen szlovákiai magyarok által is használható fórum, ahol jele volt annak, hogy a dolgok szlovák-magyar vonalon nincsenek rendben.

Ha már kormány és hivatali teendők, kíváncsian várjuk, hogy mi lesz továbbá a sorsa a hónapok-évek alatt készülő emberi jogi stratégiának, melynek része egy, a kisebbségekkel foglalkozó fejezet is. Először történhetne meg, hogy a kormány konkrét feladatokat tűz ki maga elé a kisebbségi jogok érvényesítése terén, a stratégia elfogadása azonban jelentősen csúszik.

Választások és civilek

A Kerekasztal országos és átfogó tevékenységének egy komoly részét a velünk való történésekre adott reakciók tették ki. A választások kapcsán folyamatosan állást foglaltunk, kiálltunk Bárdos Gyula, az első szlovákiai magyar államfőjelölt mellett, a megyei és önkormányzati választásokon pedig a közösségünk képviseletére alkalmas magyar jelöltek választásának fontosságát hangsúlyoztuk. Utóbbi választások példát mutatnak arra, hogy a civil státusz és a helyi ügyek igazgatása gyakran összemosódnak. Több ismert aktivista valamely párt listáján vagy éppen függetlenként indult a választásokon, s néhány helyi sikertörténet azt mutatja, hogy van igény a munkájukra, meg tudják kapni a bizalmat helyi szinten. Ez egy jó hír.

Elmaradások

Miközben a Kerekasztal tevékenységéről beszélünk és hamarosan rátérünk a bizottságok munkájára, nem szabad elhallgatni azokat a területeket sem, amelyek terén javulásra és változásra van szükség. Az első a merőben szimbolikus, de fontos dimenzió. Feltétlenül szükséges, hogy a közösség képviseletében sikerüljön találkozni Andrej Kiska államfővel, vagy éppen Robert Fico miniszterelnökkel, hogy a legmagasabb szinteken is tudjuk tolmácsolni az aktuális, civil szervezeteket, vagy éppen magyar közösséget érintő problémáinkat.

Parlagon hevernek azok a dokumentumok, amelyek a szlovákiai magyarság követeléseit és közös igényeit tartalmazzák, mint a két éve, MKP és Híd által is elfogadott Alapdokumentum, vagy éppen a Szlovákiai Magyar Memorandum. Ezeket a dokumentumokat tartalommal, konkrét lépésekkel kell megtölteni. Különösen fontos ez egy olyan környezetben, ami nem kedvez a közös pontok megtalálásának. Széthullni látszik a politikai képviseletünk rövid távú együttműködésének a lehetősége, miközben közösségünk elemi érdeke, hogy minél erősebb, minél jobb és minőségibb képviseletünk legyen, hogy elő tudjuk terjeszteni a követeléseinket a megfelelő fórumokon, vagy meg tudjuk támogatni a létező kezdeményezéseket.

Végül, de nem utolsósorban szükséges, hogy minél több inspirációt gyűjtsünk a tagszervezeteinktől, minél több ötletet és sugallatot kapjunk arról, mivel érdemes foglalkoznunk. Fontos, hogy a Jogsegélyszolgálathoz eljussanak a diszkriminációt érintő problémáink, fontos, hogy megkapjuk a jelzéseket, mit csinálunk jól és rosszul. Remélem, erre a konferencia folyamán is akad lehetőség, vagy a nyílt, vagy a személyes beszélgetések keretein belül. A Kerekasztal a munkájának köszönhetően élvez valamilyen státuszt, ezt a munkát kell folytatnia a saját megmaradása érdekében is. Helyi kerekasztalok továbbfejlesztése is szükséges.

Folyamatos téma az önkormányzatiság különböző alternatíváinak megfontolása és továbbgondolása. Mikor a problémáinkról beszélünk, legyenek azok a támogatások, szervezetek helyi gondjai, a felvidéki magyarság megmaradása, az alfa és az omega az, hogy saját magunk intézhessük az ügyeinket. Más szervezetek is logikusan erre az álláspontra juthatnak, vagy már sokkal korábban erre jutottak. Információim szerint az MKP elkészült saját tervezetével, ami nagyon konkrét formájában tárgyalja az önkormányzatiság különféle formáit. Ezt a tervezetet a nagyon közeli jövőben bemutatják, napok kérdése, és konstruktívan lehet majd véleményezni. A ruszin közösségnek szintén formálódik egy saját tervezete. Ezek mind-mind vitaalapok, a szlovák közvéleményben is a korábbinál erősebben meg fog jelenni a téma.

A konferencia céljai

A továbbiakban szeretnénk bemutatni a Kerekasztal tevékenységét, különös tekintettel a szakmai bizottságokra – a jogászok, közgazdászok munkájára, az esélyegyenlőségi témákra, vagy a madari.sk ténykedésére. Az előző konferenciához hasonlóan most is szeretnénk megmutatni pár gyakorlati példán, miként vehetjük saját kezünkbe kulturális és gazdasági ügyeink igazgatását, hogy minden érdeklődő számára inspirációval szolgáljunk. A konferencián szeretnénk mélyebben foglalkozni az oktatásüggyel, tekintve, hogy a kisiskolák sorsa a közösségünk sorsát is meghatározza. Átadjuk továbbá a Civil Díjat, amelyet egy hosszú évtizedekre nyúló kezdeményezés, a Honismereti Kerékpártúra kap meg.
Így végezetül kívánom, hogy mindenki új élményekkel és ötletekkel gyarapodva távozzon a ma délután.

This Post Has 2 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Back To Top