skip to Main Content
+421 915 891166 info@kerekasztal.org

Az SZMK levele Rudolf Chmel kormányalelnökhöz a bizonyítványok kétnyelvűségével kapcsolatban és R. Chmel válasza

Tisztelt Kormányalelnök Úr!

A múlt héten kerültek kiosztásra a félévi bizonyítványok. A magyar tannyelvű iskolákban a kétnyelvű bizonyítványok kiállítása során a pedagógusok olyan nehézségekkel szembesültek, amelyek a kétnyelvűség törvényben biztosított jogát a bizonyítványok kiállítása során csak részben engedik érvényesülni.

E probléma megoldása véleményünk szerint a kérdés minisztériumi szintű rendezését követeli meg. A törvény alapján a bizonyítványokat a minisztérium által előírt minta alapján kell kiállítani. Az iskolák számára kiadott kétnyelvű (szlovák–magyar) bizonyítványok formanyomtatványai azonban nem biztosítanak megfelelő rovatot a magyar nyelvű kitöltésre. Az Oktatásügyi Minisztérium által kiadott módszertani útmutató nem tartalmaz útmutatást a kétnyelvű bizonyítványok kitöltéséhez. Valószínűleg ezért fordulhat elő, hogy a bizonyítványok kitöltésére szolgáló számítógépes programok sem teszik lehetővé egyes esetekben bizonyos rovatok kisebbségi nyelven történő kitöltését. A mellékletben részletesen tájékoztatást adunk a felmerült problémákról.

Tisztelt Kormányalelnök Úr!

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala azzal a kéréssel fordul Önhöz, hogy hatáskörével élve ebben a kérdésben kezdeményezzen szakmai egyeztetést az Oktatásügyi Minisztériumnál a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének bevonásával, hogy egy módszertani útmutató kiadásával a jelenlegi hiányosságok a jövő évi kétnyelvű bizonyítványok vonatkozásában már kiküszöbölhetők legyenek. A módszertani útmutató alapján egy olyan bizonyítványminta előírása valósulhatna meg, amely teljes mértékben megfelel a kétnyelvűség törvényi követelményének.

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nevében:

Tóth Károly
szóvivő

Melléklet: 1

Problematikus részek
Az államnyelvtörvényben és az oktatási törvényben is szó van a kisebbségi nyelven oktató iskolák kétnyelvű bizonyítványáról. A gyakorlatban kiadott bizonyítványok ennek ellenére csak részben kétnyelvűek. A minisztérium által előírt formanyomtatványon egyszerűen hiányzik a szlovák adat magyar megfelelőjének kijelölt hely, így vagy más előírás, vagy technikai akadályok miatt nem lehet teljes körűen magyarul is kitölteni a bizonyítványt. Különösen problematikus ez a bizonyítványok számítógéppel történő elkészítése esetében, mivel az erre a célra szolgáló számítógépes programok (eTlačivá, aScAgenda) nem teszik lehetővé minden esetben az adott rubrikák kétnyelvű kitöltését.

Jelenleg az alábbi adatok magyar nyelvű feltüntetése okoz gondot:
A. Az iskola neve: bizonyos esetekben az iskola magyar neve csak szlovákul tartalmazza a település nevét.
Ebben az esetben törvénymódosításra lenne szükség, mivel az oktatásügyi államigazgatásról és az iskolák önkormányzatáról szóló 596/2003 számú törvény 21. §-a két megszorítást is tartalmaz a kisebbségi (magyar) településnév feltüntetése vonatkozásában. Első korlátozás, hogy a kisebbségi településnevet az iskola nevében csak olyan település esetében lehet feltüntetni, ahol legalább 20 % kisebbséghez tartozó lakos él. A másik korlátozás, hogy ez is csak a kizárólag magyar osztályokkal rendelkező iskolák esetében lehetséges. Mindkét korlátozás indokolatlan és aránytalan. A küszöbhöz kötött feltétel ellentétes a Nyelvi Kartában vállaltakkal, és a 20 százalékos küszöb szigorú értelmezését tükrözi, amelyet a Karta ellenőrzését végző szakértői bizottság több ízben kifogásolt. Az oktatásügy területe ugyanis nem része a hivatali nyelvhasználatnak, ezért ilyen korlátozást alkalmazásának semmiféle gyakorlati indoka nincs egy kisebbségi nyelven (is) oktató intézmény neve vonatkozásában. (A kisebbségi településnév meghatározása látszólag jelenthet némi gondot, mivel a „kisebbségi név” nem szerepel semmilyen hatályos jogszabályban,  az ún. táblatörvényben meghatározott névjegyzék pedig csak a település kezdetét és végét jelző táblán szereplő helységnév vonatkozásában releváns.) A magyarok által jelentős számban lakott településeknek kivétel nélkül megállapíthatóak a „hagyományos és helyes” magyar nevei, akkor is, ha mára a magyarság számaránya a településen már 20 százalék alá csökkent. Ennek a kérdésnek a megoldása a földrajzi nevek használatára vonatkozó hatályos jogi szabályozás újragondolását igényli. (A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartája, 10. cikk 2. bek. g. pont)

B. A tanuló neve: a tanuló családi neve és utóneve csak a szlovák helyesírás szerinti sorrendben van feltüntetve, a női vezetéknév és keresztnév nem szerepel magyar alakban.
A magyar nyelvű, eltérő sorrendben történő feltüntetést lehetővé kell tenni a számítógépes kitöltés esetében is. A korábbi évtizedekben az volt a gyakorlat, hogy a diák neve kétszer került feltüntetésre a bizonyítványon, hivatalos szlovák és nem hivatalos magyar változatban. Ez a vezetéknév és az utónév sorrendjére is vonatkozott (Alžbeta Nagyová – Nagy Erzsébet). A rendszerváltozást követően azonban már lehetőség van hivatalosan is magyar alakban használni a vezeték- és utóneveket, ez az adott személy (vagyis kiskorú esetében annak szülei) döntésén múlik. Ez elvileg egyszerűsítette, azonban a gyakorlatban komplikálta a helyzetet, mivel számos szülő nem él azzal a jogával, hogy gyermeke nevét hivatalosan az anyanyelvén jegyeztesse be.

A törvény szerint a bizonyítványban szereplő adatoknak egyezniük kell a vonatkozó pedagógiai dokumentációban szereplő adatokkal. Azok esetében, akik nevüket hivatalosan magyarul használják, egyértelmű, hogy azt a hivatalos okmányaikban szereplő alakban kell feltüntetni, a szlovák és magyar változatban csak a sorrend változik (Erzsébet Nagy – Nagy Erzsébet). Probléma abban az esetben merül fel, ha a diák neve hivatalosan szlovák változatban van bejegyezve, ekkor ugyanis – következetes írásmód esetén – csak a sorrend lehetne módosítható, hisz a magyarul bejegyzett hivatalos név esetében sem került feltüntetésre nem hivatalos szlovák név (Alžbeta Nagyová – Nagyová Alžbeta). Ebben az esetben az egyik lehetőség az évtizedes gyakorlat követése lenne, ami azonban a fentebb kifejtettek alapján nem lenne következetes.

(Az „eTlačivá“ program nem teszi lehetővé a név alternatív módon, tehát magyar sorrendben vagy magyar változatban történő feltüntetését, azonban az „aScAgenda“ program ezt lehetővé teszi. A kézzel kitöltött bizonyítványok esetében ez természetesen nem jelenthet gondot.)

C. A tanuló születésének időpontja: nincs rovat a dátum feltüntetésére magyar nyelven.
A „Ševt“ által kiadott formanyomtatványok nem tartalmaznak külön rovatot a magyarul írt dátum feltüntetésére. (Az „eTlačivá“ program viszont nem teszi lehetővé a dátum magyar nyelvű kinyomtatását. Kézzel történő kitöltés esetén is probléma lehet a helyhiány. Megoldást a formanyomtatványok és a számítógépes program megfelelő kijavítása jelentene.)

D. A tanuló születési helye: a településnév nincs magyar nyelven feltüntetve
A formanyomtatvány itt sem tartalmaz külön rubrikát a magyar településnév feltüntetésére. A kisebbségi földrajzi nevek használatának rendezetlensége, illetve a szabályozás korlátozó volta szintén problémaként jelentkezik, különösen az olyan települések nevei esetében, ahol a magyarok aránya nem érte el a 20 százalékot. Megoldást egyrészt a jogi szabályozás módosítása, valamint a formanyomtatványok javítása jelentene (lásd az A. pontban feltüntetett érveléseket).

E. A tanuló állampolgársága: nincs külön rovat a magyar szövegváltozatnak, csak szlovákul van feltüntetve.
A formanyomtatványban nincs rubrika a magyar szöveg számára, ezt ki kellene javítani.

F. A bizonyítvány kiállításának helye: nincs külön rovat a magyar településnév számára, a településnév csak szlovákul van feltüntetve.
A gond megegyezik a D pontban leírtakkal.

G. A bizonyítvány kiállításának időpontja: nincs külön rovat a magyar szövegváltozatnak, a dátum csak szlovákul és a szlovák helyesírás szerinti sorrendben van feltüntetve.
Megoldás: kijavítani a formanyomtatványt és a programot.

H. Az iskola államcímeres bélyegzője: a településnév csak szlovákul van feltüntetve.
Az A. pontban leírtak itt is érvényesek, ugyanis a bélyegzőnek az iskola hivatalos nevét kell tartalmaznia.

Összefoglalás

A bizonyítványok kapcsán tehát három fő problémakört választhatunk szét:
– A településnevek használata a kétnyelvű bizonyítványban (az iskola hivatalos nevében és bélyegzőjén, a tanuló születési helye és a bizonyítvány kiadásának helye).
– A tanulók vezeték- és utónevének feltüntetése (szlovák és magyar sorrendben; hivatalos alakban, nem hivatalos alakban).
– technikai jellegű hiányosságok (hiányzó rovatok, programhibák), amelyek különösen a számítógéppel készített bizonyítványok esetében jelentenek nehezen megoldható problémát.
A törvényben szereplő kétnyelvűség teljeskörű kétnyelvűséget jelent, tehát a bizonyítványban szerepelnie kellene minden adatnak a kisebbség nyelvén is. A földrajzi nevek, a településnevek minden egyes nyelv szerves részét alkotják. Nemcsak szóban és írásban való használatukat biztosítják nemzetközi szerződések (ebben a vonatkozásban az általános szólásszabadság keretében), hanem külön nemzetközi szerződések és belső törvények a nemzeti kisebbségeket megillető jogként biztosítják ezek nyilvános közterületen történő feltüntetését is (magyar–szlovák alapszerződés, Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, Nyelvi Karta, ún. táblatörvény, a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény). Szlovákiában azonban alsóbb szintű jogszabályok számos korlátozó rendelkezést tartalmaznak a földrajzi nevek használatára vonatkozóan (kartográfiai törvény, táblatörvény, államnyelvtörvény, oktatási törvény stb.), amelyek jogilag bizonytalan helyzetet teremtenek, illetve a kisebbségi jogok szempontjából elfogadhatatlan rendelkezéseket tartalmaznak.

Megoldási javaslat:
− A kisebbségi földrajzi nevek használatát átfogóan és kisebbségbarát módon jogilag rendezni.
− Az Oktatásügyi Minisztériumnak külön módszertani útmutatóban kellene rendeznie a kétnyelvű bizonyítványok kiadásának módját, részletszabályait, természetesen a nemzeti kisebbségek igényeit és észrevételeit teljes mértékben figyelembe véve. Az alsóbb szintű szabályozás a kisebbségi jogok vonatkozásában nem élhet szűkítő értelmezéssel, feladata, hogy a kisebbségi jogok lehető legteljesebb körű, gyakorlati alkalmazását biztosítsa, nem pedig az, hogy azt minél szűkebb területre szorítsa vissza. A formanyomtatványokat is a kétnyelvűségre optimalizált módon kell elkészíteni, a szükséges rovatokat és helyet a magyar nyelvű szövegváltozatnak biztosítani (ezt a kisebbségekért felelős kormányalelnök hivatala kezdeményezhetné).
− A számítógépes programot készítő céggel együttműködni, a kétnyelvű bizonyítványokkal kapcsolatos szükségleteket és hiányosságokat haladéktalanul jelezni.

A 2010/2011-es iskolaév második félévi bizonyítványait az iskolák általában már megrendelték, kifizették, és meg is kapták. De az internetes verzió esetében még mindig van mód korrekcióra. A 2011/2012-es iskolaév bizonyítványai esetében időben és többletköltségek nélkül lehetne a felmerült hiányosságokat orvosolni.

Tudomásulvételre elküldve:

1. Juhász László, nemzeti kisebbségekért felelős szekcióigazgató
2. Petőcz Kálmán, emberi jogokért felelős szekcióigazgató

 

Az SZMK levele Rudolf Chmel kormányalelnökhöz a bizonyítványok kétnyelvűségével kapcsolatban

Rudolf Chmel válasza:

2011.3.31

Rudolf Chmel válasza a bizonyítványok kétnyelvűségével kapcsolatban 1/2

Rudolf Chmel válasza a bizonyítványok kétnyelvűségével kapcsolatban 2/2

This Post Has 0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Back To Top