Közel százharminc civil szervezet vesz részt a Kerekasztal munkájában

Közel százharminc civil szervezet vesz részt a Kerekasztal munkájában

A Kerekasztal 2013/2014-es évi munkájában százhuszonkilenc civil szervezet vesz részt. A Kisudvarnokon tartott éves konferencia legfőbb témái Dél-Szlovákia gazdasági fellendülése, a nők és gyermekek esélyegyenlősége, valamint a kisebbségi kultúra finanszírozása és jogállása.

Tokár Géza, a Kerekasztal szóvivője nyitóbeszédében megköszönte a lelkesedést és az önzetlen segítséget mind a Kerekasztal tevékenységében segédkező aktivistáknak, mind a tagszervezeteknek. „Közösségünk fennmaradása elsősorban a helyi szinten aktív, fáradhatatlanul dolgozó, energiájukat és szabadidejüket a régiók, falvak, városok, kisközösségek szolgálatába állító személyektől, egyénektől, társulásoktól függ. Az ő munkájukat és elszántságukat méltatlanul ritkán értékelik és köszönik meg” – mutatott rá Tokár.

Véleménye szerint, ahhoz hogy gyarapodjunk, civil szervezetekre és lelkes aktivistákra van szükség. A szóvivő értékelése szerint az Alapdokumentum elfogadását egy éve enyhe optimizmus, helyenként pedig egészséges kétkedés jellemezte, az idő pedig azt mutatja, szükséges tartalommal megtölteni az egyes pontokat és alaposan el kell gondolkodni az érdekérvényesítés módszerein is. „Nem elég csak azt tudnunk, hogy mit akarunk, hanem azt is látni kell, hogyan akarjuk mindezt elérni” – fejtette ki Tokár, aki szerint a civil szervezeteket magyarságuk és a kormány központosítási, kritikát nem ismerő törekvései miatt is nyomás éri. A Kerekasztalnak is nagy a felelőssége a helyzet megváltoztatásában.

Tokár kijelentette, politikai síkon lehet a legegyszerűbben kiszámlázni, mit kell tenni – jó jelöltekre kell szavazni, többek között az egy hét múlva esedékes megyei választásokon is, ahol világosan látszanak az alternatívák, hogy ki a jobb jelölt és kit kell támogatni. „Elérkeztünk a tizenkettedik órába, a közösségnek sikerélményre, közös fellépésre, s ami még fontosabb, hatékony fellépésre van szüksége a minket érintő ügyekben” – zárta a beszédét Tokár.

A napirendi programok előtt Berényi József, a Magyar Közösség Pártja elnöke kért szót, aki a közelgő megyei választások második fordulója kapcsán elmondta: nem kampányolni érkezett, hanem felhívni a figyelmet a választásokra és azok tétjére. “Nagyra tartom a Kerekasztal munkáját, az itt ülők szava vitathatatlanul befolyásolja az ország hangulatát és hozzáállását. Egy nagyon komoly felvidéki koordinatív szervezetről van szó, aminek a politika kapcsolatát nem akarom itt vitatni. A rombolás kormányszinten erőteljesen zajlik, közösségünk súlya, a megítélése jelentősen változna, ha a megkezdett utat jövő héten is folytatni tudnánk. A célom az, hogy tegyük félre az ellentéteket, és gondoljunk arra, hogy egy megválasztott megyeelnök mennyire megváltoztatná a hangulatot a közösség jövőjére nézve.” -mondta Berényi.

A Kerekasztal szóvivője bemutatta a Kerekasztal bizottságainak éves munkáját is. Az elmúlt év örvendetes fejleménye volt, hogy megjelentek a regionális szintű, helyi kerekasztalok (pl. Zoboralja, Gúta, Rozsnyó). Nagy igény van a változásra, és arra, hogy ezeket a szervezeteket összehangolják, és hogy ezek egyfajta ötletbörzeként szolgáljanak. Az lenne kívánatos, ha ezek hosszútávon is képesek lennének működni. Központi kérdés volt az utóbbi időben a vasúti kétnyelvűség, és annak civil akciói. A Kerekasztal szimbolikusan ugyan, de beszállt a vasúti nyelvhasználati küzdelembe. Az oktatás témájára rátérve Tokár Géza kifejtette, komoly problémának látja, hogy a magyar közösség csupán reagálni tud az országos vezetés lépéseire. Ennek ellenére eredmény, hogy sikerült összefogni a szakmai szervezeteknek és a pártoknak a probléma megoldásában. A kisebbségi támogatások egy másik terület, ahol sajnos szintén csak reaktívan tud fellépni a magyar közösség, a dotációk csökkennek, ahogy a magyar kisebbség súlya is. A Kerekasztal mozgástere korlátozott, de igyekszik jó kapcsolatokat kialakítani más szervezetekkel, ami által nagyobb erőt képviselhet. A Kerekasztal részt vett a budapesti Autónómiakonferencián. Tokár kifejtette, a Kerekasztal a későbbiekben foglalkozni kíván az önkormányzatiság szakmai hátterével is.

Esélyegyenlőség

Bolemant Lilla, az Esélyegyenlőségi Bizottság vezetője a női esélyegyenlőség problematikáit mutatta be, felmérések szerint ugyanis a nemzeti kisebbségben élő nőkre nagyobb súllyal nehezednek a hagyományos sztereotip elvárások. A különböző egyenlőtlenségek tetten érhetőek nemzeti, nemi és nyelvi szinten is. “Szeretnénk, ha a szlovákiai magyar közösségen belül is elindulna egy párbeszéd” – vázolta fel az esélyegyenlőségi bizottság alapvető célját Bolemant Lilla. A női képviselők számának növelése a döntéshozatalban, ill. a családon belüli erőszak megelőzésének és felszámolási stratégiáinak kidolgozása mind fontos feladatnak számít a magyar közösségen belül is. “Mit tehetnek a szlovákiai magyar nők? Azt tehetik, hogy beszélnek a problémákról, és szövetségeseket keresnek hozzá. Ekkor tudunk harmonikusan működő társadalmat kialakítani”- mondta Bolemant.

Hodossy Katalin a gyermekek jogai kapcsán elmondta, hogy a napirenden lévő témák szakmai közvetítésében vagyunk gyengébbek. A bizottság munkájának központi témájává kell tenni a részvételi jogok megerősítését, a diszkrimináció kizárását. Hodossy Katalin felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy olyan szakembereket keresnek, akiket érdekel ez a téma, és szeretnének a szakmai munka részesévé válni.

Gazdaság

Rajkovics Péter, a Gazdasági Bizottság koordinátora kifejtette, a gazdasági jelenségek mélyebb megismeréséhez egy kutatást hajtanak végre, amelynek a kvantitatív része már elkészült, a szakmai adatokat már begyűjtötték, jelenleg pedig mélyinterjúk készülnek a gazdasági élet szereplőivel. A következő évben ezt a több száz oldalas kutatást szeretnék publikálni. Dél Szlovákia lemaradottságának okai szerinte négy fő pontban összegezhetőek: a hiányzó infrastruktúra, az oktatási nehézségek, az elnyúló munkanélküliség, a működő tőkebefektetések elmaradása. Ezek többségében nem nemzetiségi, hanem a többségi nemzetet is érintő problémák. “Ha nem találjuk meg a közös hangot a Dél- Szlovákiában élő szlovákokkal, nincs esélyünk. Elsősorban civil szervezetekkel kell felvenni a kapcsolatot, és közösen kell fellépni. Kezdődjön el egy olyan kommunikáció, ami előbbre visz bennünket”- mondta Rajkovics.

Horváth Csaba, a Kárpát Régió Üzleti Hálózat Dunaszerdahelyi Iroda vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy a hazai termékek vásárlásával a hazai gazdaságot erősítjük és munkahelyeket teremtünk. A gazdapiacok létrehozására is nagyobb hangsúlyt kell fektetni: ez az előállítóknak és a fogyasztóknak is előnyös. “Miért vásároljunk inkább hazait?” Horváth elmondta: Egészségesebb, környezetkímélőbb, a hazai termelőnél elköltött pénz a régióban marad, serkenti a termelést. Az őstermelés függetlenebbé, magabiztosabbá teszi a helyi régiót. A helyi termékek erősíthetik a turizmust, a tájjelleget, továbbá a gasztronómiai kínálatot is bővíthetik. A Kárpát Régió igyekszik összehozni a régiós szervezeteket, hogy kötetlenebb formában találkozhassanak – zárta előadását Horváth Csaba.

Bindics Gábor az őstermelői piacok létesítésének lehetőségéről beszélt, majd Pozitív példaként a pozsonyi KC Dunaj tevékenységét hozta fel, ahol a “for profit – non profit” metódus segítségével külső támogatás nélkül, önerőből is képesek fenntartani a klubbukat. “Ezek az önfenntartó és önmotiváló rendszerek a példái, hogy az államtól és a hatalomtól függetlenül is létre tudunk hozni működő, helyi vállalkozásokat.” – fogalmazott Bindics.

Civil díj

Az éves konferencián a hagyományaihoz híven idén is átadták a Civil díjat, melyet a vágsellyei Pázmány Péter Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kapott. A tanintézmény vezetősége, a diákok és szüleik, és a tágas régió összefogásával sikerült elérni, hogy az iskola a város központjában lévő patinás épületben maradhat, és nem költöztetik ki a város szélére, ellehetetlenítve a diákok eljutását, és így magát az intézményt is. “A vágsellyei közösségének az iskola az utolsó bástyája. A folyamatok, amiken keresztül mentünk, is azt mutatják, hogy a civil összefogással van kiút. Számunkra ez a díj azt bizonyítja, hogy érdemes harcolni, és továbbra is ezt fogjuk tenni.”- köszönte meg a díjat Dohányos Katalin igazgatónő.

Oktatásügy

Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke elmondta, hogy készül az iskolák állami finanszírozásának átalakítása, a kormány azt szeretné elérni, hogy a hatékonyság szerepe mindenhatóvá váljon. Az intézmények, az osztályok összevonása, a pedagógusok számának szűkítése már sok helyen megtörtént. Ma rengeteg kisiskolának meg vannak számlálva a napjai. Az alsó tagozatos iskolákat meg kell tartanunk, mindegy, hány gyerekkel. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha a fejkvótákat megemeljük. Milyen lehetőségei maradnak tehát az iskoláknak? “Fontos, hogy kis szülői közösségek alakuljanak, továbbá hogy a nyugatra költöző fiatalokat itthon tartsuk. De itt vannak az iskolaprogramok is, amelyekkel megtarthatjuk a diákokat. Ne várjuk, hogy az állam segíteni fog. Nagyon fontos az oktatás minőségének javítása is. Nem csak az anyanyelvi oktatás, hanem a jó oktatás iránt is nagy az érdeklődés.”- hívta fel a figyelmet Pék László.

Kisebbségek jogállása

Annak ellenére, hogy a szlovákiai kisebbségek 70%-át a magyar kisebbség alkotja, a Kormányhivatal Kisebbségügyi Bizottságában mindeddig öt taggal, megközelítőleg a szavazatok egynegyedével rendelkezett. A legutóbbi ülésen ez a status quo is felrúgásra került, az elfogadott, de az Emberjogi Bizottság által még jóvá nem hagyott döntés értelmében minden kisebbségnek, a bizottságban elfoglalt helyektől függetlenül egy szavazata lenne. Öllös kiemelte: “A döntéshez nem tudtuk a nevünket adni, ezért a magyar képviselők kivonultak az ülésről.” Öllös László a kisebbségekről szóló jelentések elfogadásának körülményeiről elmondta, a végleges dokumentumból kikerült minden olyan pont, amely problémára világít rá, illetve megoldást javasol.

Szekeres Klaudia, a kisebbségi támogatási rendszer helyzetét és annak változásait vázolta, aminek kapcsán elmondta, az újonnan elfogadott képlet megemeli a kisebb lélekszámú nemzetiségek pozitív diszkriminációját. A támogatások nagyságát három kritérium befolyásolja: nemzetiség (45%-ban), anyanyelv (50%-ban) és az anyaország nem léte (5%-ban). “Mivel még a jövő évi költségvetés nincs jóváhagyva, nem tudni pontosan mennyivel fog csökkkeni a magyar kisebbségnek szánt keretösszeg”- tudatta Szekeres Klaudia, és hozzátette, “akit jogsértés ért a polgári társulások és egyéb egyesületek regisztrációja kapcsán (a magyar nyelvű megnevezés bejegyzésének elutasítása) az állami szervek részéről, lépjen kapcsolatba a Jogsegélyszolgálattal, ugyanis az antidiszkriminációs törvény értelmében pert kívánnak indítani az állam ellen.”

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nyitott, politikai pártoktól független, önkéntes és informális intézmény, amely a szlovákiai magyar szervezetek egyeztető fóruma. A Kerekasztal évente legalább egyszer ülésezik szakmai konferencia keretében. A köztes időszakban munkáját a Koordinációs Bizottság biztosítja, amely idén 23 tagú lesz.

Az eseményről vezetett élő közvetítésünk itt tekinthető meg.

Videótár

A felvételeket a televizio.sk készítette.

Marczell Zoltán, Kisudvarnok polgármesterének köszöntője

Tokár Géza bevezetője és évértékelője

Bolemant Lilla beszámolója az Esélyegyenlőségi Bizottságról

Hodossy Katalin a gyermekek jogairól

A Civil Díj átadása

Vita az esélyegyenlőségről

Rajkovics Péter: Ahol hiányzik az aszfalt

Horváth Csaba az őstermelésről és a kisgazdaságokról

Bindics Gábor a pozsonyi vásárcsarnokról és a Non profit-For profit kapcsolatról

Pék László az oktatásügyről

Vita az oktatásügyről

Fotógaléria

Tags: , ,

Ethics Policy

Ethics Policy - Text

  • Balkó Gábor

    Véleményem, hogy a civil szervezeteknek teljesen
    civileknek kellene lennie, a vezetőségnek mindenképp, mert eddig a párt diktált
    és ennek isszuk a levét, sajnos. Ha meg akarunk maradni, ennek kell az első
    lépésnek lenni, külön kell választani a pártoskodást a civilkedéstől…

    a nyugati emigránsok azért tudták több genetráción keresztül átmenteni magyarságukat, mert nem volt párt, mely megosztotta volna őket és saját maguknak kellett mindent bebiztosítani, megszervezni, kiépíteni a túlélésükhöz, ez a rendszrváltás óta biztosan megváltozik, mert a túlzott mo-i gyámkodás is benne van a mi mínusz 110000-ben, és ez kihatással lesz a nyugati
    magyarságra is, ami úgy 15-20 év múlva lesz érzékelhető, de negatívan…
    Zoboraljának és a többi szórványnak azonnali életmentő beavatkozásra van szükségük, amelynek azonnal érezhető lenne a pozitív hatása, ez a projektem célja, a gyermekvállalások növelése, differenciált családtámogatás…

    Zoboralján sajnos erről eddig lehetetlen meggyőzni valakit is, az eddigi közéleti vezetőknek nincs érdekében ennek megvalósítása,…

    Tavaly dec. 3-án hirdettem meg egy iskolamentő fórumot, mert már nem nézhettem a sodródást és morzsolódást, feb. 16-án volt, az MKP-sok űgyesen átvették a szervezkedést, Tokárt hívták moderátornak, média, se egyiket se másikat én nem hívtam volna, de nem tehettem mást, ha azt akartam, hogy legyen. Szép számban megjelentünk, de egyetlen elképzelést nem mondtak, rajtam kívűl, a média tele volt a koloni kerekasztallal,

    http://www.zoboralja.sk/index.php?t=&p=&xp=&MId=&Lev=&Ind=2&MId=&P=index,hu,&Ind=1294
    azóta semmi, nov. 6-án újra próbálkoztam, csak koloni kisgyerekes szülőket
    hívtam beszélgetésre

    http://www.zoboralja.sk/index.php?t=&p=&xp=&MId=&Lev=&Ind=2&MId=&P=index,hu,&Ind=1497
    később mailben írtam le a nézetemet a problémák megoldására, de ezidáig
    választ nem kaptam, úgy látom, sokan nem tudatosjtják, milyen mélyen vagyunk a szakadékban..

    A kerekasztal éves konferenciára, egy nap nem elég, mert olyan súlyos problémáink vannak, hogy azoknak a megértésére és megvitatására több időt kell szánni. Zoboralja haldoklik, bár sikerült elérnem,hogy többször is beszélhettem, de úgy tűnt nekem, hogy nem eléggé figyeltek és ezért meg sem értették miről beszélek.

    A vágsellyei alapiskola díjazásakor, az igazgatónő beszédekor, elhomályosodtak a szemeim, sírhatnékom volt, ha belegondoltam, hogy 10-15 éve minket mindenki cserbenhagyott, sőt ellenünk dolgoztak, 4 magyar falut, s ezzel Zoboralját ítélték halálra, Magyarok!!!

    A Kerekasztal foglalkozott Pereddel, mindenképp fontos a kiállás melletük, de egy haldokló régió, melyet nem a szlovák nacionalisták végeznek ki, hanem MKP vezérek, nem érdemelne nagyobb figyelmet?!De már megszoktam, ezt a bekezdést vegyétek semmisnek.

    Sajnos nem volt időm felkészülni a vitafelszólalásomra, csak egyetlen idézetet vittem magammal, de az utolsó belépésemkor az érdektelenséget látva, lemondtam a felolvasásáról és „értékeléséről“, most ide teszem:

    „Halzl József a Rákóczi Szövetség elnöke néhány hete Szent István díjat kapott:
    Szigeti László volt szlovákiai oktatásügyi miniszter a felvidéki magyarság s az MKP nevébe mondott köszönetet Halzl Józsefnek mindazért a sokrétű munkáért, melyet a kárpát-medencei magyarság, s főleg a felvidéki magyarság érdekében tesz sok területen, kezdve a beiratkozási támogatásoktól az ifjúságért végzett programokért.
    Szigeti kihangsúlyozta, hogy az elmúlt húsz év alatt a Rákóczi Szövetség hathatós munkája nélkül nem sikerült volna a beiratkozási programok eredményeit évről évre növelni. Felvidék.Ma“

    Szigeti László köszöntőjét olvasva, mintha nem itt élne, mert az eredmények teljesen mást mutatnak, a köszöntője messzi elkerüli a valóságot! Ne feledjük, a Rákóczi Szövetség huszonéves munkája nem határolható el a 110000-es veszteségünktől, sem az iskoláink leépülésétől és Zoboralja pusztulásától, ezért Halzl József díjazását nem tartom megalapozottnak, de az Alsóbodoki Magán Szakközépiskolát sem,
    melyet épp a Rákóczi Szövetség javasolt Esterházy díjra.
    A RSZ elnöke és a szakközépiskola alapítása, “Zoboralja magyarságáért és magyar iskoláiért kifejtett tevékenységük” éppenséggel az asszimiláció felgyorsulását segítették.

    15 éve tehetetlenül nézem a pusztulásunkat, pontosabban a kivégzésünket, Mert a Duray+Ladányi+Paulis hármas Zoboralja kivégzőosztaga, És nem személyi konfliktusokról van szó,, mint ahogy elhangzott, mert nem rólam és ezek közötti konfliktusról szólnak az írásaim, hanem Zoboraljáról, bárcsak egyedül
    engem érintene, vállalnám, csak Zoboralja iskolái és magyarsága megmaradjon és
    viruljon.

    Ha egyedül rajtam múlna, akkor megvalósítanám az
    elképzeléseimet és megfordítanánk az asszimilációt, ha ebben nem hinnék, akkor
    már rég feladtam volna, de sajnos olyan letört mindenki, hogy már esmmibe sem
    hisznek. Bár már kétszer bedobtam a törülközőt /2008 és 2013 február/, de
    újra felálltam, és tovább próbálkozok, tegnap ismét kaptam egy ütést a
    kerekasztalon, de felálltam, nehéz ilyen DLP-sek ellen valamit is
    megvalósítani…

    Minek a következménye a mínusz 110000?
    Kik a felelősök?

    Leegyszerűsítve,

    1/3 – párt-civil összefonódások, a párt kezében a civil
    szervezetek – ennek a levét isszuk elsősorban a közoktatásunkban

    1/3 gyámkodás-bábáskodás, majd a párt és vezérei mindent
    elintéznek, majd MO kormánya és nemzetmentő nemzetegyesítői, mint a Rákóczi
    Szövetség megoldja…

    1/3 – a média nem a közösséget szolgálja, mert
    ha szolgálná, Szigetit a köszöntőért ki kellene rúgni az MKP-ból, tehát nincs
    pártatlan és független újságírás…

    ha ezekben ne következik be változás, aztán 2021-ben ne csodálkozzunk a 60000 körüli veszteségnek, jelenleg úgy 200000-nél tarthatunk!!!

    • Takács Erika

      Sok mindenben egyet értek az írással. Én is a megélhetési magyarok -politikusok szajkózásában látom az akadályt.