AD: KI A MAGYAR? Mégegyszer a szlováknyelv-tudásól

AD: KI A MAGYAR? Mégegyszer a szlováknyelv-tudásól

Sok vélemény, előzmény, történelmi tény, indok, ok és okozat, következtetés, egyéni vélemény merült fel az eddig lezajlott véleménycsere során az Új Szó hasábjain a témával kapcsolatban: Ki a magyar? A hozzászólók – főleg szlovákiai magyarok – magukat magyarnak vallók vagy magyarnak hinni vélők, mindenképpen magyar érzelmű emberek. Egyesek mellüket döngetők, mások kesergők, megalázottak, vagy éppen engesztelődők. Optimizmussal csínján bánók. Magamat sem sorolnám a hurrá-optimisták közé.

Könözsi László – felvidéki sorstársam – írásából idézek: „A szlovák iskola az asszimiláció legfőbb terepe. (…) A magyar iskolában a gyereket olyan szinten kell megtanítani szlovákul, hogy kikerülve az életbe, nyelvtudása megfelelő legyen.”

Az első megállapítással egyetértek. A másodikhoz szeretném hozzáfűzni a véleményemet.

A kilencvenes években (összességében csaknem tizenkét éven át) a pedagógusszövetség elnökségi tagja voltam. A szlovákiai magyar iskolák fejlesztéséért fáradoztunk, nem is kis sikerrel. Szlovák pedagógusok, oktatásügyi szakértők szerint szinte a magyar iskolák autonómiáját valósítottuk meg a szervezés hatékonyságával. Harcoltunk a magyar pedagógusok érdekeiért, a magyar iskolák létéért, a gyerekek megfelelő szintű, magyar nyelvű oktatásáért, a szülők bizalmáért, jogaiért. Törekvéseink közé tartozott – egyebek között – a szlovák nyelv magas szintű oktatásának a biztosítása is. Köztudott, a magyar iskolákban a szlovák nyelvet mint anyanyelvet tanítják, nem az idegen nyelvek oktatásának a módszertana szerint. Akkoriban – a kilencvenes években – a szlovák nyelvet tilos volt idegen nyelvként kezelni az oktatásban. (Ez a megítélés máig nem változott, a tankönyvek mind a mai napig ezt tükrözik.) Egy csomó tanulmány, oktatási tanács, innovatív módszer jelent (vagy nem jelenhetett) meg a hatékony szlováknyelv-oktatás érdekében a pedagógiai szakirodalomban. Mindegyik egybehangzó megállapítása az volt, hogy a magyar iskolákban a szlovák nyelv anyanyelvként való oktatása nem lehet sikeres. Az akkori (és a mostani) legfelsőbb iskolaügyi vezetés kategorikusan lesöpörte az asztalról ezeket a javaslatokat. Tudatosan és nagyon határozottan. Ugyanis sem az akkori, sem a jelenlegi vezetés nem akarja, hogy a magyar iskolákban a szlovák nyelv oktatása sikeres legyen. Akkor mi lenne a rég eltervezett, céltudatosan beindított asszimilációval? Itt világosan egy a cél: a töredéknemzet minél gyorsabb és hatékonyabb beolvasztása a többségi nemzetbe. Figyelmen kívül hagyva a töredéknemzet hagyományait, szokásait, erkölcsi normáit, elkötelezettségét, identitását.

Apropó: identitás. Mi is ez valójában? Pusztán annak vallása, hogy valamely nemzethez tartozom, olyan érzelmű vagyok, azonos a nyelvem, a gondolkodásom, a környezetem, amelyben élek? Vagy ennél valamivel több?

Fontosak persze a szimbólumok, az ereklyék, a történelmi gyökerek, a hovatartozás szilárdsága, az égyértelmű elkötelezettség. Érzéseim szerint ezzel itt a Felvidéken komoly gondok vannak. S ha mégsem, cáfolatot kérek!

Mondj, kedves felvidéki magyar barátom, három írót, költőt, festőt, szobrászt, zeneszerzőt, építészt, orvost, tudóst, politikust, közéleti személyiséget, aki felvidéki és magyar! Aki magyarságunkért szilárdan kiállt, tett, felvállalt! Mondj három olyan fizikai, erkölcsi, jogi és közösségi törvényt, szabályt, mely erősíti, védi és megőrzi az elkötelezettséget, az identitástudatot itt a Felvidéken!

Az elkötelezettség, az identitás nem pusztán kinyilvánítás. Birtoklását csak az anyanyelven való tanulás adhatja meg.

Batta György írásában úgy véli, a nemzettöredék tudatos identitásának megőrzéséhez Istenünk mérhetetlen segítségére van szükség. Hozzáteszem: az eltökélt akarat, a felvidéki magyarok kifejezett és elszánt akarata nélkül mindez nem lehetséges. Akarjuk, s az Istenünk is megsegít, ebben biztosak lehetünk.

E tekintetben derűlátó vagyok. Nemzetünket a történelem viharai sokszor megtépázták, de elsöpörni nem tudták. Erős nemzet vagyunk, életrevaló, ezért hát így is viselkedjünk! Ma, valamint a jövendőben is!

 

Varga Frigyes
nyugalmazott pedagógus, Nagymegyer

Tags: , ,

Ethics Policy

Ethics Policy - Text