Senkinek sem lesz könnyű

Senkinek sem lesz könnyű

Szlovákiában a gazdasági válság beköszöntét követően egyre jellemzőbbé vált, hogy a politikai élet vezető képviselői azokat a problémákat is a recesszió számlájára írták, amelyek a globális krízis előtt már évek óta léteztek. Az első Fico-kormány gazdaságpolitikája és a Radičová-kormány bizonytalanságainak köszönhetően egyre égetőbbé vált egy átfogó reform végrehajtása. A márciusi választások után ennek minden feltétele adott volt, hiszen politikailag egyszínű állami vezetés jött létre, amely saját elképzelései szerint alakíthatta az ország gazdaságpolitikáját, leginkább arra törekedve, hogy a nemzetközi elvárásoknak megfelelően „jó tanuló” legyen Szlovákia.

Június közepén napvilágot látott a 22 pontból álló, az államháztartás konszolidációját célzó intézkedésegyüttes. Jól megragadta ennek tartalmát Farkas Iván felvidéki gazdaságpolitikus, aki egyszerűen szlovákiai Bokros-csomagnak nevezte el a dokumentumot, utalva a Magyarországon 1995 márciusában bejelentett intézkedésekre.

Az akkori magyar pénzügyminiszter országának egyik leggyűlöltebb politikusává vált, de gazdasági értelemben eredményes munkát végzett. Meglepő módon Szlovákiában eddig ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, hiszen a kormánypárt választók közötti népszerűsége a nyilvánosságra hozott megszorítások ellenére tovább növekedik. Igaz, az érintett 22 pont megvalósítása, s ezzel együtt a lakosság által viselt terhek növekedésére még néhány hónapot várni kell. A kormány által kiadott dokumentumban azt is elolvashatjuk, mi a célja az intézkedéseknek:
– a fiskális konszolidáció folytatása
– a gazdasági növekedés és a versenyképesség növekedése
– a válság szociális következményeinek és a munkanélküliség kérdésének megoldása
– a közszféra modernizációja.

A felsorolt célok valóban nemesek, de a tervek szerint szeptembertől fokozatosan megvalósuló pontok sokasága nem mindig mutat egyértelműen ezek irányába. Rögtön a lista elején szerepelnek a bankok terheinek növelése, amely nagyon könnyen a visszájára sülhet el. A legfontosabb kérdés ezen a területen is az lesz, vajon hogyan tudja biztosítani az állam, hogy a bankok ne hárítsák át a terheket az ügyfelekre. Ezen a területen túlzott sikereket nem tapasztalhattunk eddig.

Az adók emelésére a laikusok többsége is számított a választások előtt, csak annak mértéke volt kérdéses. Amint az kiderült, nem meglepő módon itt számol a kormány a legnagyobb bevétellel, egymilliárd eurót szeretne begyűjteni ily módon a következő évben. Az viszont elgondolkodtató, hogy a szolgálati nyugdíjak átalakításával vagy a lakás- és a gépkocsi-üzembehelyezési illetékek növelésével mennyire lehet komoly bevételekhez jutni, és miért éppen ilyen népszerűtlen és egyben logikátlan intézkedéssel próbál a kormány operálni.

A korrektség kedvéért meg kell jegyeznünk, a felsorolt 22 pont mintegy fele valóban széles körben elfogadható intézkedéseket tartalmaz, amelyekkel bármilyen színezetű politikai képviselet egyet tud érteni szakmai téren. Ezek közé tartozhat a személyi jövedelemadó többlépcsős rendszerének bevezetése, az osztalékok járulékterheinek fokozása, a hazárdjátékokból származó jövedelmek adóztatása, vagy az üzemben tartási díj (koncesionársky poplatok) eltörlésének elhalasztása.

Más a helyzet a nyugdíjrendszerrel. A Smer már 2006 és 2010 között is rengeteg támadást indított a második pillérrel szemben, s úgy tűnik, az elkövetkező négy évben sem várhatunk pozitív változást ezen a területen. Azzal, hogy a jelzett átalakulásokkal a magánnyugdíjpénztárakba a korábbi összegnek kevesebb mint fele jut (Robert Fico kabinetje most 9-ről 4%-ra csökkenti a második pillérbe elvezethető összeget, a fennmaradó 14 százalék a Szociális Biztosítóhoz kerül, és a mostani nyugdíjak kifizetésére fordítják), az a demográfiai változások miatt reformokon átesett nyugdíjrendszert alapjaiban ingatja meg. Az intézmények vezetői még a kormány elképzeléseinek bejelentése előtt közölték, amennyiben 5 százalék alá esik az összeg, az a rendszer fenntarthatóságát fenyegeti.

Azt, hogy ez csak előzetes figyelmeztetés volt, hamarosan megtudjuk. Annyi bizonyos, a jelenlegi változások mellett lépéseket kell foganatosítania a kormánynak, és nem lesz elegendő öt évvel eltolni az égető probléma megoldását. Egyre nyilvánvalóbb, Robert Fico irányítása alatt ezen a téren is az állami hatalom megerősítésére törekednek, amely rövidtávon ugyan újabb bevételi forrásokat jelent, hosszabb távon viszont kevés pozitívummal kecsegtet.

Ugyanakkor már egy hónapja sokat vitatkoznak arról, hogy milyen irányba vezet a kisvállalkozók terheinek növelése. Igaz, hogy eddig valóban kisebb összeggel járultak hozzá a közös kasszához, de mindez egyfajta segítség volt abból kifolyólag, mivel döntő többségüknek képtelen volt munkahelyeket teremteni az állam. Az igazságosság elve szerint tehát akár jogosnak is vehetnénk a magasabb tehervállalást, úgy, mint a megbízási szerződéssel dolgozók járulékterheinek emelésekor, de az ország gazdaságát szem előtt tartó politikusoknak ennél tovább kellene látniuk.

Gondoljunk bele, milyen katasztrofális forgatókönyvek játszódhatnak le a következő esztendőben, ha az emelkedő költségek miatt a kisvállalkozók nagyobb számban jelennek meg a munkaügyi hivatalokban. A kormány eddig képtelen volt működőképes elképzelést felvázolni a munkanélküliség súlyosbodó helyzetének megoldására, amely az euróövezetben tapasztalható tendenciák fényében sem mutat biztató jövőképet. (2012 májusában 11,1 % volt a munkanélküliségi arány az euróövezetben, a legmagasabb Spanyolországban és Görögországban, előbbiben 24,6 %, utóbbiban 21,9 %, Szlovákiában 13,6 százalék.)

Ezzel a csomag legnagyobb kritikájához is eljutunk. A Smer erőteljes, a szociálisan lemaradókra kihegyezett kampányt folytatott a parlamenti választásokat megelőzően, ennek ellenére a jelzett intézkedések nem kímélik ezen csoportokat sem. Sőt, azzal, hogy a vállalkozói réteg számára növelik a terheket, újabb munkahelyek megszűnését vetítik előre.

A kormány által közzétett dokumentumból nyilvánvaló, hogy erős és hatékony államot próbálnak létrehozni a szociáldemokraták. Ennek fényében viszont elgondolkodtató, hogy valóban képes lesz-e az államvezetés 600 millió eurót megspórolni. Egyre több szakember teszi fel a kérdést, vajon hol és milyen hatékonysággal sikerül majd a baloldalnak takarékoskodnia.

Néhány szám a végére. A kormány a 22 pontos csomagjával nagyságrendileg 2,3 milliárd eurót szeretne pluszban elkönyvelni. A szakemberek eredetileg csupán 1,6 milliárdról beszéltek, de feltehetően Szlovákia vezetői sem hisznek az intézkedések teljes körű és hatékony végrehajtásában, ezért hagytak egy kis tartalékot.

A magyarok által lakott dél-szlovákiai régiók számára semmilyen kecsegtető lehetőséget nem kínál a csomag. Egyének szintjén elsősorban akadályokba ütközhetnek, emelkedő kiadásokat tapasztalhatnak magánszemélyként és vállalkozóként egyaránt. A választási kampányban oly sokszor hangsúlyozott befektetések érkezésére pedig a korábbinál is csekélyebb esély mutatkozik, így minden bizonnyal a régiók helyzetének stagnálása tűnik a legvalószínűbbnek.

Hamarosan kiderül, hogy a csomag melyik részének megvalósítása során adódik a legtöbb gond, és a várt milliók hol hoznak majd kevesebbet a vártnál. A finomhangolás nem marad el, de biztosra vehető, minden szlovákiai állampolgárnak fájni fog.

A konszolidációs intézkedéscsomag értékelése:

Pozitívumok:
– a kormány megalakulását követő két hónapban elkészült
– részcélok elérését tűzi ki már rövidtávon
– igazságosabb közteherviselés felé próbál mutatni
– túllép a SMER-SD korábbi populista kommunikációján

Negatívumok:
– az állami megtakarítások szerepének bizonytalanságai
– vállalatok ellen irányul a nehéz gazdasági helyzetben
– megvalósulása esetén az amúgy is jelentős munkanélküliségi rátát fogja növelni
– jelentős hatással lesz a szociálisan hátrányos helyzetűekre
– a terhek megoszlása továbbra sem arányos
– nem erősíti meg az alsó- és középosztályt

Rajkovics Péter

A szerző a Szlovákia Magyarok Kerekasztala Gazdasági Bizottságának tagja
A bejegyzés a Közbeszéd.sk blogon jelent meg  

Tags: , ,

Ethics Policy

Ethics Policy - Text