Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez

Vitaindító a nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezethez

A rendszerváltás óta többször is felmerült a szlovákiai magyar kisebbség jogállásának kérdése. A problémakör rendezésére több javaslat is született, de érdemi társadalmi vita és politikai érdeklődés híján egyik sem vert gyökeret a köztudatban. Jelen anyagunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a kérdés fontosságára, és egy lehetséges megoldást vázoljunk fel, amely mentén a szlovákiai kisebbségi közösségek megfogalmazhatják elvárásaikat, és érdemi párbeszédet Open the full article >>>

Tags: , , ,

Ethics Policy

Ethics Policy - Text

  • A vitára bocsátott dokumentum szakmai véleményezést igényelne, erre azonban egy kommentben nincs tér. Ezért csupán néhány megjegyzést fűznék hozzá:
    1. A nemzeti kisebbségek definíciójában szereplő száz év igencsak problematikus – amennyiben a tervezet szerzői a kisebbségek felsorolását is elengedhetetlennek tartják, nem is biztos, hogy szükséges a definíció. A listára kerülés feltételei esetében nem mindegy, hogy az ötszáz kérelmező az adott kisebbséghet tartozik-e. (Bár persze ennek megállapítása további kérdéseket vet fel.)
    2. Az asszimilációt általában nem lehet tiltani, csak akkor, ha az az érintett személy akarata ellenére történik.
    3. Az ötmilliós Szlovákiának 150 tagú parlamentje van – nem túlzás ehhez képest a 35 tagú nemzeti tanács?
    4. A nemzeti kisebbség akarati közösség. Ha tagjainak 40 százaléka sem vállalja a feliratkozást a választási névjegyzékbe, vajon ez nem azt jelzi-e, hogy nem tart igényt nemzeti tanácsra?
    5. Ha valaha megszületik egy ilyen törvény, attól a szabadságjogaim kiteljesedését, nem pedig egy újabb, párhuzamos hatalmi apparátus rámtelepedését várnám. Úgyhogy nagyon nem szeretném, ha a nemzeti tanács hatáskörébe tartozna “a nemzeti kisebbség sajtótermékeinek, hírközlési eszközeinek alapítása és fenntartása”.
    6. Szegényes fantáziámmal el nem tudom képzelni, hogyan tudnának a nemzeti tanácsok etnikai alapon létrehozni és működtetni szociális intézményhálózatokat, családtámogatási rendszereket. Mondjuk azt is elég nehéz lesz a gyakorlatban meghatározni, hogy melyik kis- és középvállalkozás kisebbségi, és melyik nem.
    7. Bár egyelőre csak alapelvekről van szó, úgy érzem, már a munkálatoknak ebben a stádiumában is érdemes lenne leszögezni, hogy a diszkrimináció tilalmának tiszteletben tartása a kisebbségi önkormányzati testületeket is kötelezi, mivel a javaslat szerint több esetben kinevezési, munkáltatási kérdésekbe is beleszólhatnának.

    További jó munkát a szakértőknek, remélem, a “törvényalkotás” további fázisaiban is lesz lehetőség véleményt mondani, akár nagyobb terjedelemben is.

    • Fiala Janos

      Kedves Eleonóra, köszönöm a nagyon hasznos felvetéseit, megpróbálok röviden reflektálni rájuk.

      1. Ami az időtartamot illeti, igazából nincs egyértelműen jó megoldás. Bármilyen időtartamot választunk, mindig lesz csoport aki számára nem tűnik igazságosnak. Lehetne például „három generáció” is, vagy valami más még rugalmasabb megfogalmazás, de az sem oldja meg a problémát. De szerintem nem olyan nagy gond, hiszen mivel a mostani kisebbségek fel vannak sorolva a törvényben, a száz év a jövőben esetleg listára kerülő kisebbségek számára lényeges csak.

      2. Nem általában tiltjuk az asszimilációt, hiszen önmagában ez egy természetes folyamat (is), nem lehet egyszerűen betiltani, csak az állam ilyen irányú tevékenységét korlátoznánk.

      3. 35 tag a maximum. Ennyi például a szerbiai magyar nemzeti tanács létszáma is. A magyar kisebbség számára szerintem elfogadható, a többieké valószínűleg kisebb lesz. De akár csökkenthetjük is, 25-re, 15-re.

      4. Nem biztos. Több oka lehet annak, miért nem iratkoznak fel, bár a nemzeti tanácsot igényelhetik.

      5. Természetesen nem kizárólagos hatáskörről van szó, nem arról, hogy a nemzeti tanács átvenné a magánkézben lévő sajtótermékeket. A nemzeti tanács is alapíthat ilyeneket, amilyeneket egyébként az állam alapíthatna. A magyar kisebbség esetében például nincs állami fenntartású napilap, ezután sem lenne. De lehet, hogy pl. a lengyelek igényelnék, hogy a nemzeti tanácsuk tartson fenn számukra egy napilapot.

      6. Intézményhálózatot nyilván nem tudnak etnikai alapon működtetni, erre nincs is szükség. Sem az ügyfeleket, sem az intézményeket/cégeket nem lehet nemzetiség szerint kategorizálni. Ezért itt a regionális elv érvényesül: létrehozhat a magyar nemzeti tanács például öregek otthonát, árvaházat, stb., olyan helyen, ahol nincs, és igény lenne rá, az állam pedig pont azért nem hozza létre, hogy ne magyar községben legyen. De ebben is nyilván csak kiegészítő szerepe van az önkormányzatnak. Az intézményfenntartási jogköre ezeken a területeken minimális, és pont ezért gondolkodtunk, hogy legyen-e jogköre szociális és gazdasági kérdésekben az önkormányzatoknak. Ami miatt mégis van, az egyrészt a romák a többségtől teljesen eltérő szociális és demográfiai struktúrája, másrészt az állam hozzáállása a kisebbségi régiók gazdasági fejlesztéséhez. Van kisebbségi szempont mindkét látszólag etnikailag semleges terület értékelésében, és a nemzeti tanács feladata kell, hogy legyen ennek képviselete.

      7. Ez természetesen kötelezi őket, hiszen az antidiszkriminációs törvény minden munkaviszonyra vonatkozik. Lenne értelme ezt megismételni ebben a törvényben?

      Számítunk további hozzászólásaira!
      Üdvözlettel,
      János

      • Eleonóra Sándor

        Kedves János,
        az érveit részben kielégítőnek találom, azzal a megjegyzéssel, hogy ha valamely jogköröket opcionálisnak képzelnek, akkor ennek így kellene megjelennie a szövegben. Ahogy látom, a közzétett megfogalmazás miatt másokban is merültek fel kételyek, amelyeket a javaslat szövegének pontosítása könnyedén eloszlathatna. Egyébként ami a gazdasági és szociális hatásköröket érinti, a problémát pontosan az okozza, hogy az alapelvek szerint a kisebbségi önkormányzatok nem területi elvűek. A dilemmát az oldhatná fel, ha a X. cikkelyben részletesebben kifejtésre kerülne, mely esetekben milyen lenne a nemzeti tanácsok tárgyalási pozíciója a felsorolt intézményekkel szemben (mikor lenne egyetértési, mikor konzultációs joga stb.) Egyébiránt, ha már a szociális terület kapcsán a romák szóba kerültek, véleményem szerint a magyarországi kisebbségi önkormányzatok eddigi működéséből levonható egyik fontos tapasztalat, hogy azok teljesen alkalmatlanok szociális programok menedzselésére.

  • Meg kell fontolnunk, hogy tegyünk-e különbséget a nemzeti kisebbségek és az etnikai csoportok terminológiákkal kapcsolaban az egyes kisebbségek között.

    Európában van példa az etnikai kisebbségek (akik etnikai hovatartozás szempontjából nem identifikálják magukat önálló államba szervezett, „nemzetként” megjelenő etnikumokkal) megkülönböztetésére nemzeti kisebbségektől, és arra is, hogy nem különböztetik meg őket terminológia szempontjából (pl. Lengyelország vs. Szerbia). Sőt a magyarországi alkotmányozási előkészületek során a kisebbségi ombudsman részéről merült fel, hogy az eddigi nemzeti kisebbség-etnikai csoport megkülönböztetés helyett vezessék be az egységes „nemzetiség” kategóriát.

    Személy szerint nem tartom indokoltanak a megkülönböztetést az alapján, hogy az adott kisebbségnek van-e „anyaországa”, vagy nincs. Ha már különbséget teszünk a terminológiában, akkor az inkább azon alapuljon, hogy az adott kisebbségre úgy általában mennyire jellemző az önálló identitás vállalása. Ez elsősorban azt jelentené, hogy ebben a speciális közösségi tudatuk kialakult-e, megfelelően erős-e, hajlamosak-e önmagukat egy különálló, etnikai alapú identitásként vállalni, és hogy ezek mellett saját nyelvük használata a mindennapokban jellemzőe-e. A saját nyelv használatának milyensége döntő lehet a minősítésben, hiszen ez a különálló identitás egyik legláthatóbb, legegyértelműbb kifejeződése. Tény, hogy ezek alapján nem lehet egy éles választóvonalat húzni az egyes csoportok között, hogy pl. ez a kisebbség egyértelműen ide tartozik, a másik meg oda. Továbbá meglehetősen szubjektív ez a kategorizáció. De szerintem még mindig politikailag korrektebb megoldás, mint az anyaállam megléte vagy hiánya alapján kategorizálni, terminológiát alkotni.

    Ugyanakkor nyilván racionális érvekkel lehetne megvédeni azt a lehetőséget is, hogy pl. az etnikai, kulturális és politikai „életképesség” és identitásvállalás viszonylag magas foka okán a magyar kisebbségeket megnevezésben, jogállásban különállóan kezeljük a többi kisebbségtől. Ennek a lehetőségnek a komolyan vétele azonban megbukik jelenlegi politikai valóságon, a rosszul értelmezett politikai korrektségen és különösen azon, hogy a szlovák többségi politikai elitnek egyáltalán nem érdeke a magyar kisebbség ilyen módon való kiemelése a többi kisebbség közül. A jogállásbeli megkülönböztetésnek tehát megvannak a valós indokai, de kevés eséllyel kecsegtet a politikai kivitelezhetőség szempontjából.

    Lancz Attila

    • Fiala Janos

      Szerintem sincs sok értelme az anyaország léte alapján különbséget tenni. Az identitás, közösségi tudat foka alapján talán lehetne, de miért tennénk? Hiszen nem akarunk a két csoportra (nemzetiségi v. etnikai kisebbségek) külön szabályokat felállítani. A lengyel törvény pont azért küönbözteti meg őket, mert más szabályozás vonatkozik a különböző csoportokra.
      A magyar kisebbség számára lehet hogy célszerű lenne külön szabályozás, de azon kívül hogy ez nyilván nem reális, ez a kivétel nyilván nem is a nemzetiségi/etnikai választóvonal mentén húzódna, hiszen ezzel a ruszinok, németek, stb. “nemzeti kisebbség” létét nem vonnánk kétségbe.

  • Alapvető kérdésként merül fel, hogy a törvény – a címe ellenére – céljának tekinti-e szabályozni a „teljes” kisebbségi jogállást, azaz egy olyan átfogó törvényről beszélünk-e, ami önmagába foglalja az eddigi és a nagy valószínűséggel a közeljövőben megszülető résztörvények szabályait. (elsősorban a kisebbségi nyelvhasználati tv., kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló tv.), továbbá a kisebbségi intézményrendszerre és a néhány szimbolikus jellegű dologra vonatkozó szabályokat is.

    Ha a mai valóságot és közeljövőben valószínű trendet vesszük alapul, a politikai realitás inkább a kisebbségi jogállást fokozatosan és jogtechnikai értelemben töredezetten, több különálló törvény formájában szabályozó „kisebbségi tárgyú törvénycsoport” létét valószínűsíti.

    Egyértelmű, hogy számunkra egy a kisebbségi vonatkozású „státusztörvények” mindegyikét átfogó, komplex törvény lenne az előnyös. Ez lenne az ideális állapot számunkra, szimbolikus szempontból és a jogtechnikai könnyebbség szempontjából is. A komplex törvény hátránya viszont, hogy a valóságos jogtechnikai trenddel való összegyeztethetetlensége miatt idegenebbek és „kevésbé megemészthetőnek” tűnik majd azok számára, akiket a törvény hasznosságáról, szükségességéről meg kell majd győzni.

    Mivel a tördezettség vagy komplexitás a jogállásunkat szabályozó törvény(ek) kapcsán inkább jogtechnikai és szimbolikus kérdés, javasolnám, hogy az eddig meglévő vagy a közeljövőben nagy valószínűséggel megszülető kisebbségi vonatkozású törvények tematikus területei ne kerüljenek be a jogszabályba.

    Ez esetben viszont a KJT tartalmának hangsúlya a néhány garanciális, egyben általános és szimbolikus jellegű rendelkezésen kívül, a kisebbségi intézményrendszerre, ezek kompetenciáira és más szervekhez való viszonyára koncentrálna. Ez esetben érdemes lenne megfontolni, hogy maradjon-e a KJT megnevezés, vagy a megnevezésben tükröződjön az a tény, hogy itt főként a kisebbségi intézményrendszerről van szó.

    • Fiala Janos

      Szerintem sem célszerű minden kisebbségi vonatkozású szabályt egy törvénybe foglalni, és nem csak a hossza miatt. Olyan különböző területeket szabályozna, amiknek nem sok közük lenne egymáshoz, célszerűbb ezeket nem kiemelni a “természetes közegükből”. Például a kisebbségi nyelvhasználati törvénynek alapvetően az államnyelvtörvényhez kell illeszkednie (leginkább úgy, hogy mind a kettő megszűnik, és egy egységes törvény szabályozza a hivatali nyelvhasználatot), a kisebbségi oktatásról szóló törvénynek meg az oktatási törvényhez. Úgyhogy a fő kisebbségi törvénybe tényleg csak az alapelvek és az intézményrendszer fér. De mivel itt vannak az alapelvek (pl. kisebbsége definíciója), amik alapján minden más törvényt értékelni és módosítani kell majd, szerintem érdemes ezt a szimbolikus státuszát kiemelni a nevével is, tehát közjogi értelemben alapvetően ez a törvény határozza meg a kisebbségek jogállását, ezt tükrözze a neve is. Jelenleg “A nemzeti kisebbségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvény”. Legyen “…intézményrendszeréről”?

  • Akos Melecske

    Csupa kérdéseim és kételyeim vannak a felvetéssel kapcsolatban.

    1. Iskola és kulturális szervezetek fenntartásánál hogy működne a finanszírozás? Hogy lehet ezt a most működő többlépcsős önkormányzati modellbe hatékonyan beleépíteni? Illetve milyen kulcs alapján osztódnának le az adóbevételek a kisebbségi tanácsok működéséhez?

    2. A nemzeti kisebbség kis-és középvállalkozásainak fejlesztésének támogatása. Etnikai alapon való beleszólás a magánszférába kockázatos. Miért jobb egy magánvállalkozás, ha szlovák vagy magyar? Azt döntse el a piac, a vállalkozó ügyessége.

    3. Szociális intézeteknél a nemzetiségi alapon való különbségtétel is kockázatos a szlovákiai magyar társadalom jelenlegi állapotát tekintve. Nagyon „jól” be vagyunk ugyanis ágyazódva a szlovákiai társadalmi rendszerekbe, szociális, gazdasági vonalon. Továbbá a magyar kisebbség létszámát, szellemi erőforrásait figyelembe véve nem lenne meg a megfelelő kapacitás egy ilyen széles feladatkörökkel rendelkező intézményrendszert fenntartásához. Például az iskolaügyben: az iskolák módszertani felügyeletét, teljes tanterveit hogy tudja egy 5-35 tagú választott testület, minden szakmai háttér nélkül felügyelni? Hol van az a szakhivatalnoki réteg (most a minisztérium és módszertani központok), melynek elvileg ez a feladata lenne? A nemzeti, kulturális identitás módszertani kérdéseinek felügyelete világos, de itt is kell szakmai vonal.

    4. Politikai erőviszonyok terén – versengés alakulhat ki a helyi önkormányzat és kisebbségi önkormányzat között, mely megbéníthatja a település életét. Különböző helyi érdekcsoportok visszaélhetnek ezzel – pl. valaki nem jut be mint képviselő vagy leszerepel, mint polgármester és átmegy kisebbségi tanácsba, ahol elvileg egy szűkebb elektorátus kegyeit kell csak megszereznie. Elbírnak a településeink ekkora hatalmi intézményrendszert?

    • Névtelen

      1. A törvény által garantált finanszírozás az egyik kulcskérdése a tervezetnek. Az intézményfenntartás az egyszerűbb kérdés, mert ez egyrészt most is fejkvóta-alapú, másrészt elég pontosan meghatározható nemzetiségi alapon, hogy egy adott településen az erre szánt pénzből mennyi jár egy adott kisebbségnek. Tehát nem az önkormányzatok bevételeit kell általánosan elosztani, hanem az intézmények működési költségeit – aki fenntartja, azé a forrás, függetlenül attól, hogy helyi adóbevételből vagy állami/megyei transzferből származik. A kisebbségi önkormányzatok saját működési költségeit pedig szintén a törvény kell, hogy garantálja, a közösség tagjainak száma alapján, az állami költségvetésből.

      2. Gazdaságfejlesztésnél tényleg nincs értelme cégek között etnikai alapon kölönbséget tenni, ott területi alapú megközelítéssel számol a tervezet. Tehát a kisebbségek által lakott régiók vállalkozásainak fejlesztését, a cégek (ill. vezetőik) “nemzetiségétől” függetlenül.

      3. Az államnak már most is van apparátusa a nemzetiségi oktatási, kulturális ügyek módszertanának felügyeletére. A magyar nemzeti tanács egyszerűen átvenné az államtól (minisztériumoktól) az irányítást e fölött az apparátus fölött (természetesen a költségvetési források ellenőrzésével együtt), szakmai szempontból ettől semmivel nem lenne rosszabb a helyzet, mint most. Sőt, csak jobb lehet, tekintve, hogy a minisztériumok nacionalista alapon mennyire tudják akadályozni ennek a hivatalnokrétegnek a munkáját (jó példa, ahogy Mikolaj szlovák nacionalistákkal töltötte fel az Oktatási Minisztérium kisebbségi osztályát).

      4. Ez egy reális veszély, ezért javasoljuk, hogy egyrészt helyi kisebbségi önkormányzat csak ott alakuljon, ahol a kisebbségek aránya 70% alatt van, másrészt nem ugyanazok a hatásköreik. A kisebbségi önkormányzat olyan ügyekkel foglalkozik, amivel az „általános” nem, és viszont. Ez ha nem is szünteti meg, de nagyban csökkenti a politikai háborúk lehetőségét.

  • kezdetnek ez szuper….sok sikert csehországból … imre

    • Névtelen

      Köszönjük!

  • Névtelen

    Tisztelt Kerekasztal,Fiala János!

    Mindenképpen támogatjuk a Nemzeti Tanácsunk végre-valahára megalakitását!Példa legyen a Délvidék,s ne a Sándor Nórákra az SzDSz-FMK bukott nemzetelleneseire hallgassunk,akik “demokrácia”-ájuk örve alatt bünpártolók,mert bleegyeznek a trianoni diktatúrába,amikor magyar területeinket rabolták el megkérdezésünk nélkül.Hodzsa Milán még etnikumi hatáok mellett volt,csak a máig élö Benes-önkény vihette a határt Duna vonaláig.Ám a II.Bécsi döntésen belül jogunk és kötelességünk – öntsünk tiszta vizet a pohárba – asszimilálódásunkat igenis akadályoznunk.Lásd Tökés Lászlót:Kötelességünk a másik magya belügyeibe beleavatkozni ilyen téren!Célunk a területi autonómia!
    Mi nem indulhatunk ki abból,hogy jelentös részben nemzetrészünk tudatát sándornórás elit igyekszik befolyásolni mindmáig.Nekünk pl Tomás Krystlik:Zamlcené dejiny,2010-ben idézettet kell szem elött tartanunk,aki a szudétanémet-cseh viszonyban önkritikusan rámutat,hogy a svájci németek,akik a 19.század elsö felében 80 %-os tömegükkel nem akarták a közel 20%-os francianyelvüeket elnémetnyelvüsiteni,mert tartottak attól,hogy utóbbiak fellázadtak volna ez ellen…Tehát,olyan elitünk kell,hogy legyen,akik nyomán a szlovákság tartani fog intoleranciájuk miatti ellenállásunktól.
    Nemzeti Tanácsot mielöbb!

    Zilizi Tihamér

    • Névtelen

      Én is remélem, hogy mielőbb megalakul a Nemzeti Tanácsunk.
      Arra azért nem hivatkoznék, hogy a svájci németek nem akarták a franciákat elnémetesíteni, mert volt ott is konfliktus bőven, még az 1970-es években is.

  • Pingback: A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának éves üléséről percről-percre – Szlovákiai Magyarok Kerekasztala()

  • Névtelen

    Harmónia AT PT hozzászólása és javaslata

    A nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezet, amely a személyi elvű autonómián (nemzeti közösségek tagjainak érdekszövetségén) alapszik, hosszú időre befolyásolhatja a felvidéki magyarság sorsát, ezért ezt komolyan kell venni. Először is szükségesnek tartjuk egy átfogó elképzelés kidolgozását a tömbökben élő nemzeti közösségek és a szórványban élő nemzeti kisebbségek, meghatározásáról, egymás közti viszonyáról, vagyis, a közös és önálló döntéshozatalai eljárások mikéntjéről, a kormányzati hatáskörök elosztásáról, a választási rendszerről amely, később biztosítja az egyes törvényjavaslatok egységét. Harmónia AT PT, ezután szükségét látja megalkotni a nemzeti közösségekről és kisebbségekről szóló szabályázási alapelveket, melyet a többségi nemzet nem tud a nemzeti közösségek jóváhagyása nélkül egyoldalúan megváltoztatni. A formája, a megnevezése nyilván jogtechnikai kérdés, nevezhetjük azt alkotmánynak, statútumnak, szerződésnek vagy sajátos törvénynek.

    Harmónia AT PT szerint már az SzMK vitaindítójából is kitűnik, hogy indokolatlanul kirekesztő a törvénytervezet alapfilozófiája. Nem társnemzetként, hanem másodrendű nemzeti közösségként kezeli a majdnem félmilliós tömbökben élő felvidéki magyarokat, ugyanúgy, mint a szerény létszámú szórványban élő más „nemzeti kisebbségeket”. A társnemzeti viszony alatt azt értjük, hogy egyéni és közösségi jogaink azonos szintűek a többségi szlovák nemzeti közösségével és azonos elven működnek. Pozitív példaként megemlítjük, hogy Svájc a kevesebb, mint 1% rétoromán tömbben élő nemzeti közösségnek társnemzeti viszonyt biztosít. A fent említett vitaindító alapfilozófiája szerint kidolgozott törvénytervezet burkoltan elismeri másodrendűségünket és egyben igazolja részünkről annak társadalmi elfogadottságát.

    Ilyen átmeneti állomásokkal (látszatmegoldásokkal) nem oldható a meg a hátrányos helyzetünk, mert tapasztalataink szerint csak átfogó megoldások szavatolják a megszerzett jogaink megőrzését. Az elmúlt 90 év tapasztalatai szerint a szláv többségű hatalom velünk szemben leggyakrabban a két lépest vissza egyet előre politikát folytatta.

    A törvényjavaslat elfogadtatásából is megközelíthetjük az elképzelést, azt tapasztaltuk, hogy „képviselőink” által beterjesztett a magyarság szempontjából gyakran diszkriminatív alapfilozófiájú törvénytervezetet a többségi döntésű parlament még „kiherélte”. Szerintünk ez jó ok arra, hogy hagyjunk fel az öncenzúrával és az önbecsülésünk feladásával (szolgalelkűséggel), mert a parlamenti törvényalkotást ily módon úgy sem tudjuk befolyásolni. Célszerűbb az itt élő nemzetek számára egy optimális törvénytervezet elkészítése, és ahhoz nemzetközi támogatók megnyerése.

    Természetesen a szórványban élő nemzeti kisebbségeknek számára, ide tartozik a felvidéki magyarok egy része is, a fenti megoldás nem járható út, ott ésszerűbb az SzMK által beterjesztett törvénytervezet alapfilozófiája szerinti személyi elvű autonómia bevezetése. Itt tudatosítani kell, hogy a személyi elvű autonómia az asszimilációt nem állítja meg, csak lassítja. Hosszú távú rendezésre a tisztán perszonális (személyi elvű) autonómia akkor felel meg, ha az adott kisebbségnek nincs, vagy legalábbis csekély a területi kötöttsége. Erre példaként a szárazföldi finnországi svédeket lehet megemlíteni.

    Harmónia AT PT javasolja:
    1. Egy olyan szabályzás (törvénytervezet) alapfilozófiájának az elfogadását, amely a lehető legnagyobb mértékben megszűnteti a nem szlovák polgártársaink másodrendű helyzetét Szlovákiában.
    2. El kell készíteni a tömbökben élő nemzeti közösségek és a szórványban élő nemzeti kisebbségek jogállásáról és önkormányzatáról szóló törvénytervezetet, melynek a tömbben élő nemzeti közösségek társnemzeti viszonyból kellene kiindulnia, amely szavatolja nemzeteink széles körű önrendelkezését, vagyis szlovákiai autonóm (különleges jogállású) területeket biztosít számunkra, valamint a szórványban élő nemzeti kisebbségek részére a személyi elvű autonómia elvein alapuló szabályozását is kell tartalmaznia.
    3. Kezdeményezzük az esetleges nemzetközi támogatók megszólítását és megnyerését.

    • Névtelen

      A Kerekasztal törvénytervezetének célja pont az, hogy a lehető legnagyobb mértékben megszüntesse a nem szlovák polgártársak másodrendű helyzetét. A kérdés amire ehhez választ kell adnunk a „hogyan”: miben látjuk ezt a másodrendű helyzetet, hogyan nyilvánul meg jogilag, és hogyan lehet kezelni.
      Nem igazán értem, hogy a mi anyagunktól miben tér el az önök javaslata. Mit tesz hozzá a javaslathoz, ha “társnemzet”-ként nevezzük benne a magyarokat? Mit értenek “önrendelkezés” alatt? Ezek nem olyan kifejezések, amiknek egyértelmű jogi tartalma lenne, azt jelentik amilyen jelentést a törvény ad nekik (teljesen más a jogi helyzete például a svájci rétorománoknak és a belgiumi franciáknak, pedig mindketten „társnemzetek”), márpedig nem világos számomra, hogy önök milyen tartalmat tulajdonítanak neki.
      Ha külön szabályozást szeretnének a tömbben és szórványban élő közösségekre, miben lenne más ez a szabályozás? Más szerv, más módon döntené el, hol legyen magyar iskola, hol mire költsék a kultúrára szánt pénzt? Ki és hogyan? Más módon történne az önkormányzati szervek megválasztása? Hogyan? (Egyébként ez utóbbi a mi javaslatunk alapján is más módon történne tömbben és szórványban, ld. 17-es pont.)
      Ezek azok a fontos kérdések, amikre a Kerekasztal tervezete egy bizonyos választ ad. Lehet, hogy nem a legjobbat, és szívesen veszem a kritikát és javaslatokat, de azzal, hogy társnemzeti státusz kell, meg területi autonómia, sajnos nem sokat tudok kezdeni, mivel ezeknek konkrét jogi tartalmuk nincs. Ha esetleg leírnák, hogy az önök elképzelése hogyan tér el a miénktől a fontos kérdésekben (tehát nem az elnevezésében), akkor tudnám értékelni, hogy miben jobb és miben rosszabb, és nagyon szívesen bedolgozzuk a jó megoldásokat a Kerekasztal javaslatába.

      • Névtelen

        Az alábbi anyagunk még a hozzászólásunkra adott válasz előtt készült, így csak közvetve add válasz a feltett kérdésekre. Természetesen a továbbiakban majd igyekezünk az újra feltett kérdésekre is válaszolni.

        Alapelvek a nemzeti közösségek és kisebbségek jogegyenlőségének megadásáról

        A sikeres és elégedett nemzeti közösség vagy kisebbség, amely biztosítva érzi egyéni és kollektív jogait, amelyek lehetőséget nyújtanak számára a sokoldalú fejlődésre, anyanyelvén a könnyebb boldogulásra, nemcsak hogy nem veszélyezteti az ország területi integritását, hanem éppen ellenkezőleg, a társadalmi élet stabilizáló tényezőjeként jelenik meg. Ezen az elvnek a megvalósításához különböző hatékonyságú megoldásokkal találkozunk a gyakorlatban.
        1. A nemzetállam a centralizált, egységes politikai és kulturális nemzetre épülő állam eszméje, ahol a parlamentáris demokrácia többségi döntéshozatala dominál, kormányzati, közigazgatási berendezkedése figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ország területén jelentős számú más népcsoportokhoz tartozó személy él. A nemzetállamon belüli megoldások hátránya, hogy a többség önkénye bármikor negatív irányba is megváltoztathatja a szabályokat. Ilyen hatalmi rendszerben körülményes a megfelelő biztosítékok beépítése. Ez az államszerkezet az alábbi megoldásokra ad elvi lehetőséget a nemzeti közösségek és kisebbségek jogegyenlőségének megadásához:
        • Személy elvű nemzeti önkormányzatiság (perszonális autonómia) lényege, hogy a kisebbségben és szórványban élő nemzeti közösségek érdekszövetségbe tömörülnek, névsort vezetnek róluk, és ez biztosítja számukra bizonyos választójogot. Jogaik hosszú távú rendezésre a tisztán perszonális (személyi elvű) autonómia akkor felel meg, ha az adott népcsoportnak nincs, vagy legalábbis csekély a területi kötöttsége, tehát szórványban él és különleges jogállásukat az alkotmány biztosítja. A személyi elvű autonómia az asszimilációt nem állítja meg, csak lassítja. Ezt az önkormányzati formát választották a szerbiai magyarok.
        • Különleges jogállású terület (autonóm terület) lényege a hatalommegosztás (decentralizáció), amely révén a terület kormányzata megosztott vagy teljes körű döntéshozatali jogosítványokat kap a központi hatalomtól a saját ügyeinek irányítására. Ott gyakorolják a törvényhozó és végrehajtó hatalom bizonyos illetékességi köreit. A helyi kormányzatnak nagy a hatásköre az illető területre vonatkozó gazdasági, politikai és kulturális döntéshozatalban és a többi számukra fontos kérdésben is. Illetékessége korlátozott nemzetközi jogosítványokat is magába foglalhat. Minden egyes az autonóm terület számára biztosított jogosítvány gyakorlásának alapvető föltétele a megfelelő pénzügyi rezsim kiépítése. Az autonóm terület kormányzata szélesebb hatáskörrel rendelkezik, mint bármely más, hozzá hasonlítható közigazgatási területe az államnak. A különleges jogállást az alkotmány, statútum vagy nemzetközi szerződés biztosíthatja. A különböző helyzetű területek más-más megoldást követelnek meg.
        a. Különleges jogállású homogenitásra törekvő területek kialakítása etnikai (nemzetiségi) alapon történik. Biztosítják a területükön többségben élő népcsoportnak a döntéshozatali többséget és az anyaelvének széles körű használatát. Ez a társadalmi forma biztosítja a térségben élő domináns nemzet kibontakozását. Ide sorolhatók az Aland szigetek Finnországban és Québec kanadai tartomány.
        b. Különleges jogállású többnemzetiségű (multikulturális) területet, ha mód nyílik rá legalább két jelentős létszámú nemzeti közösségéből hozzák létre. A politikai rendszere a társa demokrácia elvei és konszenzusos döntéshozatali eljárás alapján működik. Biztosítják a területükön élő népcsoportoknak a döntéshozatali eljárásokban a részvételt, kibontakozásunkat és az anyaelvük a széles körű használatát. Az autonóm területen élő népcsoportok önkormányzatisága és közösségi döntéshozatali eljárása rákényszeríti az esetleges többséget, hogy tiszteletben tartsák az ott kisebbségben élő népcsoportok jogait és érdekeit. Ez a megoldás elősegíti az ott élő népcsoportok fennmaradását, esélyegyenlőségét és anyanyelvén való könnyebb boldogulását. Így működik Bolzano autonóm megye.
        2. Államszövetségben vagy a regionális (multikulturális) államalakulatban jól megoldható a nemzeti közösségek és a szórványban élő jelentős nemzeti kisebbségek jogegyenlősége, mely a társas demokrácia, a hatalmi ágak szétválasztása, a hatalom területi és nemzeti elvű megosztásán alapul és konszenzusos döntéshozatali eljárás alapján működik. A társas demokrácia biztosítják a területükön élő népcsoportoknak a döntéshozatali eljárásokban a részvételt, ez segíti kibontakozásunkat és az anyaelvük széles körű használatát. A területén élő társnemzetek önkormányzatisága és a társnemzetek közös döntéshozatali eljárása rákényszeríti többséget, hogy tiszteletben tartsák az ott élő kisebb népcsoportok jogait és érdekeit. Ez a megoldás elősegíti az ott élő népcsoportok fennmaradását, esélyegyenlőségét és anyanyelvén való könnyebb boldogulását. Esélyt ad a nemzeti jellegű lázadások megelőzésére az egyes térségek közötti gazdasági különbségek kiegyenlítésére. Pl.: Svájc, Belgium, Spanyolország
        3. Elvileg a felvidéki magyarság szempontjából további lehetséges megoldás a területek visszacsatolása illetve a legnagyobb összefüggő magyarlakta területből önálló államalakulat létrehozása.

        A nemzeti közösségek és nemzeti kisebbségnek, mint állam- és közösségalkotó (társnemzeti) tényező államszövetségi vagy regionális államalakulatban és a különleges jogállású többnemzetiségű területen

        A nemzeti közösségek és nemzeti kisebbségnek, mint állam- és közösségalkotó (társnemzeti) tényező
        1. Országos jelentőségű nemzeti közösségnek nevezzük a köztársaság összes tömbben élő népcsoportját. Ide sorolhatók azok a népcsoportok, melyek legalább öt településben, egy kistérségen belül kiteszik a lakóság településenkénti legalább 50%-át országos viszonylatban összlétszámuk eléri az egy parlamenti képviselőre jutó állampolgárok számának a felét plusz egy főt.
        2. Nagytérségi nemzeti közösségnek nevezzük a nagytérség összes tömbben élő népcsoportját. Ide sorolhatók azok a népcsoportok, melyek legalább öt településben, egy kistérségen belül kiteszik a lakóság településenkénti legalább 50%-át és nagytérség viszonylatban összlétszámuk eléri az egy térségi képviselőre jutó lakosok számának a felét plusz egy főt.
        3. Települési nemzeti közösségnek nevezzük a településen élő népcsoportokat. Ide sorolhatók azok a népcsoportok, melyek összlétszáma eléri egy helyi települési képviselőre jutó lakosok számának a felét plusz egy főt vagy legalább 200 főt.
        4. Országos jelentőségű nemzeti kisebbségnek nevezzük a köztársaság összes szórványban élő népcsoportját. Ide sorolhatók azok a népcsoportok, melyeknek országos viszonylatban, a legutolsó népszámlálási adatok szerint, összlétszámuk eléri az egy parlamenti képviselőre jutó állampolgárok számának a felét plusz egy főt és nem felelnek meg az országos nemzeti közösség feltételeinek.
        5. Nagytérségi nemzeti kisebbségnek nevezzük a nagytérség összes szórványban élő népcsoportját. Ide sorolhatók azok a népcsoportok, melyeknek a nagytérségük viszonylatában, a legutolsó népszámlálási adatok szerint, összlétszámuk eléri az egy térségi képviselőre jutó lakosok számának a felét plusz egy főt és nem felelnek meg a nemzeti közösségek kritériumának.
        6. Települési nemzeti kisebbségnek nevezzük a településen élő népcsoportokat. Ide sorolhatók azok a népcsoportok, melyek összlétszáma nem éri el egy települési képviselőre jutó lakosok számának a felét plusz egy főt, legalább 100 fős közösség és helyzetük nem felel meg a települési nemzeti közösség feltételeinek.

        A nemzeti közösségek és kisebbségek szerepe a közhatalomban.
        1. Általános alapelv
        • A szétválasztott hatalmi ágak és az ellenőrzés funkciókat ellátó intézmények, szervezetek biztosítják a demokrácia egyensúlyát és a társadalom működését. Ide tartozik a kormányzás, a törvényhozás és ellenőrzés, a törvénykezés, nyilvánosság (médiák) és bizonyos civil szervezetek.
        • A hatalmi ágak finanszírozását szét kell választani.
        • A gondokat azon a szinten kell megoldani, ahol azok keletkeznek, és amit a kis közösségek meg tudnak oldani azt nem szabad a nagyobb közösségekre bízni.
        • Bármely település csatlakozhat a vele szomszédos közigazgatási nagytérséghez.
        • Települések csoportja új közigazgatási nagytérségek alakíthat. Annak minimális nagyságát az ésszerűség elve szabja meg.
        • A kisebb közösségek döntenek a nagyobb közösségek hatásköréről és finanszírozásáról.
        • Döntési alapelv a közös megegyezéses döntéshozatal a különböző nemzeti közösségek valamint a nemzeti kisebbségek képviseletei között.
        • A nemzeti kisebbségek önkormányzatát (érdekszövetségét) a velük egy színtű hatalom birtokosainak el kell ismerniük, ha legalább 15%-uk nemzeti (etnikai) alapon az adott területen egy érdekszövetségbe tömörül, valamint teljesítik a rájuk vonatkozó feltételeket.
        • Döntésképtelenség, tartós alkotmányos mulasztás, felelőtlen gazdálkodás, a szabályok be nem tartása esetén a döntéshozók gyorsított bírósági döntés álapján elveszíthetik mandátumukat, valamint 10 évre a passzív választójogukat vagy a közügyektől teljesen eltilthatók és ezért új választásokat kell tartani.
        • A nemzetiségi összetétel alatt az utolsó közétett népszámlálási adatokat kell érteni.
        • Közpénzből fizetett különböző szintű munkahelyek elosztása a területén élő nemzeti közösségek és kisebbségek arányában történik.
        • A munkanélküliség csökkentése érdekében közpénzekből tilos vagy korlátozva szabad álláshalmozókat fizetni.
        • A finanszírozása a közösségek eddigi szokványos bevételeiből történik. Az adók nagy része helyben marad és beszedése a kormányzatok feladata. Az elosztási alapelv, hogy a kis közösségek döntenek a nagyobb közösségek hatásköréről és annak finanszírozásáról.
        • A hatalom feladata a lakosokat szolgálni nem pedig fordítva
        • A nemzeti közösségek és kisebbségek nyelve az ésszerűség határáig hivatalos.

        2. Kormányzás
        Az egyes területi egységeket a polgármester, a térségek kormányzója vagy a kormányfő irányítja. Több nemzeti közösséget magába foglaló területet pedig a kormány vagy kormányzó tanács irányítja Megválasztásuk közvetlenül történik az adott területen élő 5 %-kot meghaladó nemzeti közösségek általi jelöltekből, meghatározott időre. A kormányzó tanács elnöke rotációs alapon működik, döntéshozatala pedig konszenzusos. A kormányzásból kirekedt nemzeti kisebbségek önkormányzata bírósági úton megtámadhatja az őket hátrányosan érintő döntéseket.

        3. Törvényhozás és az ellenőrzés
        • Az alkotmányozó nemzetgyűlés feladata társadalmi viták lebonyolítása után az alkotmány megalkotása, melynek tagjai az összes nemzeti közösség és kisebbség képviselője a számarányuknak megfelelően és jelesebb szervezetek és intézmények képviselete.
        • A társadalom működési szabályait megalkotni a különböző szintű önkormányzatok feladata az alkotmánnyal összhangban. Az önkormányzatok területi elven a következő szintekre osztódnak: települési, nagytérségi és országosra. Személyi elven pedig a kisebbségi önkormányzatok működnek, akiknek a véleményét a vele egyszintű önkormányzatnak figyelembe kell venni. Vita esetén az illetékes bírósági döntés a mérvadó.
        • Az országos önkormányzatok (parlamenti, Nemzetek Tanácsa) képviselők helyei azon nemzeti közösségek és kisebbségek között létszámarányosan osztódnak melyeknek országos viszonylatban összlétszámuk eléri az egy parlamenti képviselőre jutó állampolgárok felét plusz egy főt.
        • A térségi önkormányzatoknál a képviselők helyeinek elosztásához a limit az, ha népcsoport összlétszáma eléri az egy adott térségi képviselőre jutó lakosok felét plusz egy főt.
        • A települési önkormányzatoknál a képviselők helyeinek elosztásához a limit az, ha a népcsoport összlétszáma eléri egy helyi települési képviselőre jutó lakosok felét plusz egy főt vagy legalább 200 főt.
        • A törvényhozásból kirekedt nemzeti kisebbségek önkormányzata, a saját szintjén, törvénymódosító javaslatokat adhat és bírósági úton megtámadhatja az őket hátrányosan érintő döntéseket.
        • Az országos ellenőrző feladatokat ellátó szervezetek és intézmények (az Állami Számvevőszék, a jegybank, a választási bizottságok, a közbeszerzési hivatal, a gazdasági versenyhivatal, az országgyűlési biztos és a pénzügyi szervezetek felügyelete) vezetőit a Nemzetek Tanácsa választja a nemzeti közösségek és kisebbségek számarányának megfelelően.

        4. Törvénykezés és igazságszolgáltatás
        Az elsőfokú bírákat az elsőfokú bíróságok elnöksége nevezi ki a népcsoportok létszámarányának megfelelően. A bírák választják meg maguk közül az elsőfokú bíróságok elnökségét, illetve a másodfokú bíróság és a legfelsőbb fokú bíróság tagjait, betartva a nemzeti közösségek és kisebbségek szerinti arányosságot. Az igazságszolgáltatás igazgatásának (kormányzásának) a megválasztása hasonlóan történik, mint a területi jellegű kormányzó tanácsok megválasztása csak az igazságszolgáltatás berkein belül.

        • Névtelen

          Ez a felvetés sajnos egyáltalán nem válaszolja meg a fenti kérdéseket. Olyan általánosságokat tartalmaz, amelyek pont a lényegi kérdéseket kerülik el. Nincs kedvem végigmenni az egész tervezeten, mert nagyon hosszú, csak szemezgetek belőle:
          – Bevetnek hat különböző kategóriát a nemzeti kisebbségek különböző fajtájának megjelölésére, de egyáltalán nem derül ki, hogy ezt mi indokolja, miben más a hat különböző csoportra vonatkozó szabályozás, miben különböznek a jogaik. A hat külön kategória néprajzilag akár lehet is helyes, de bonyolítja a szabályozást, anélkül hogy bármi hasznát és értelmét látnánk.
          – „A szétválasztott hatalmi ágak és az ellenőrzés funkciókat ellátó intézmények, szervezetek biztosítják a demokrácia egyensúlyát és a társadalom működését.”, „A hatalmi ágak finanszírozását szét kell választani.”, „A gondokat azon a szinten kell megoldani, ahol azok keletkeznek, és amit a kis közösségek meg tudnak oldani azt nem szabad a nagyobb közösségekre bízni.” – ezek olyan általánosságok amikkel mindenki egyetért, még a szlovák nacionalisták is. A kérdés mindig az, hogy ez hogyan nézzen ki a gyakorlatban – ott térne el lehet hogy a véleményünk, ha megismerhetném az Önökét.
          – „A nemzeti kisebbségek önkormányzatát (érdekszövetségét) a velük egy színtű hatalom birtokosainak el kell ismerniük.” – Mit jelent az, hogy „elismerni”? Elfogadni a létezését? Eddig rendben van. De miben dönt az önkormányzat, és miben a „vele egy szintű hatalom” – merthogy az a lényeg.
          – „A nemzeti közösségek és kisebbségek nyelve az ésszerűség határáig hivatalos.” – az, hogy „hivatalos”, önmagában semmit nem jelent. A nyelvhasználat ettől többet kíván. De ezzel valószínűleg Önök is egyetértenek, és mivel ez a tervezet alapvetően nem erről szól, ezt most tovább nem is firtatom.
          – Ami számomra a legfontosabb, hogy ki hoz döntéseket és miben. Azt látom, hogy Önöknél van „polgármester”, „a térségek kormányzója”, „kormányfő”, „kormány”, „kormányzó tanács”, „önkormányzatok”. Amit nem látok, az pont a lényeg: ezek kit képviselnek (tehát ki választja meg őket és hogyan), és melyikük miben dönt. Ebből derülne ki, hogy melyik közösség véleménye melyik szinten milyen módon tud érvényesülni.
          – „A kormányzó tanács….döntéshozatala pedig konszenzusos.” – és ha nincs konszenzus, akkor mi történik?
          – „A kormányzásból kirekedt nemzeti kisebbségek önkormányzata bírósági úton megtámadhatja az őket hátrányosan érintő döntéseket.” – és a bíróság miről dönt? Hogy a kisebbségnek nem tetszik a többség véleménye? Ez önmagában nagyon kevés a politikai döntések felülbírálására, arra kell valamilyen anyagi jogi támpont is, de azt sehol nem látom.
          – „Személyi elven pedig a kisebbségi önkormányzatok működnek, akiknek a véleményét a vele egyszintű önkormányzatnak figyelembe kell venni.” – mit jelent a „figyelembe vétel”? Ki miről dönt? Mindenről az általános önkormányzat dönt, a kisebbségi véleményének megismerése után? Már elnézést, de ez mitől lenne jó? Akkor szavazzák le a kisebbséget, amikor akarják. Én a kompetenciák elválasztása, és a mértékkel adagolt vétójog pártján vagyok. „Vita esetén az illetékes bírósági döntés a mérvadó.” – mi alapján dönt a bíróság? Ha nézeteltérés van a két szerv között, a bíróság ezt csak anyagi jogi szabályra hivatkozva tudja feloldani, és az ebből a tervezetből hiányzik. Miért gondolják, hogy a bíróság e nélkül egy politikai vitában jobb döntést hozna, mint a választott szervek?
          – „A törvényhozásból kirekedt nemzeti kisebbségek önkormányzata, a saját szintjén, törvénymódosító javaslatokat adhat és bírósági úton megtámadhatja az őket hátrányosan érintő döntéseket.” – az, hogy javaslatokat adhat, az édeskevés. A bírósági döntésről meg már fentebb írtam, nem akarom ismételni.
          – „Az alkotmányozó nemzetgyűlés feladata társadalmi viták lebonyolítása után az alkotmány megalkotása” – mi legyen ebben az alkotmányban? A javaslatuk alapján nemzetiségi arányossági alapon felálló alkotmányozó nemzetgyűlés fogadná el, vagyis 85% szlovák részvételével. Miért lenne ez jobb, vagy egyáltalán más, mint a mostani alkotmány? Ha mást szeretnének, akkor milyet? Egy szó nincs arról, mi legyen ebben az alkotmányban (itt a fentebb jelzett hiányosságokra utalok).

          Összegezve, én úgy látom, hogy vagy teljesen általánosságokat javasolnak, vagy pedig a kisebbségek számára nagyon előnytelen hatalommegosztást. A tervezetük minden pontjával külön is foglalkozhatnék, de azt hiszem ízelítőnek ennyi is megteszi.

          • Névtelen

            1. bekezdéshez válasz – Eddigi hozzászólásunk célja, hogy először nagy általánosságban közöljük elképzelésünket, amely alapelveiben lényegesen eltér az Önök vitaanyagától. Az elvi vita folyamán értékelni kell azok realitását, ami magával hozhat bizonyos módosításokat és kiegészítéseket az alapelvben. Az elképzelés elfogadása után célszerű a tervezetet részletesen kidolgozni.
            2. bekezdéshez – Igen hat különböző csoportot használunk a nemzeti közösségek és kisebbségek meghatározására melyet a következőkkel, indokoljuk:
            Az Önök vitaanyagban használt meghatározás pontatlan és számunkra hátrányos, mivel a többségi népcsoporton kívül a többit a másodrendű nemzeti kisebbségekhez sorolja be. Önök meghatározása azért hiányos, mert ez csak az országos arányokat veszi figyelembe. Valójában településenként és térségenként a népcsoportok aránya nem egységes, a többség-kisebbség ténye szabálytalanul a népcsoport között váltakozik.
            Szlovákiában három hatalmi szint létezik, mégpedig a helyi, nagytérségi és az országos. A népcsoportok pedig lehetnek tömbben élők (közösségben élők, jelentős létszámúak) illetve szórványban (kisebbségben) élők. (3*2=6 ) Célunk, hogy az egyes hatalmi szinteken a népcsoportok az arányuknak megfelelőén részesüljenek a hatalomból, ezért szükséges a népcsoportok társadalmilag igazságosabb és pontosabb besorolása.
            3. bekezdéshez – A hatalmi ágak szétválasztásával kapcsolatos elképzelésünk az előző hozzászólásunkban körvonalaztuk, részletesebb leírását a vita mostani állásánál feleslegesnek tartjuk. A hatalmi ágak finanszírozásának a szétosztása pedig csak az elfogadott hatalmi struktúra ismeretében lehetséges például normatívákkal, illetékekkel megoldani. A feladatok és a finanszírozás hatalmi szintek közötti megosztása az egyes hatalmi szintek közös feladata, az elv elfogadása után.
            Ha ezek az elvek a nacionalistáknak is elfogadhatók, akkor egy akadállyal kevesebb az elfogadtatásához.
            4. bekezdéshez -A nemzeti kisebbségek önkormányzatával és a vele egyszintű hatalom döntéseivel kapcsolatosan szükségesnek tartjuk tisztázni egy félreértést. Elképzelésünk szerint a nemzeti kisebbségek is legtöbbször képviselve lesznek a különböző szintű hatalmi ágakban, ami biztosítja számukra az érdekérvényesítés lehetőséget, mivel ott a döntéshozatali eljárás konszenzusos. Ha létszámuk miatt nincs módjuk közvetlenül részt venniük a döntéshozásban, akkor további lehetőség nyílik számukra, hogy érdekszövetségük segítségével érvényesítsék a megalapozott követeléseiket a végrehajtó hatalom és a jogszabályalkotás (törvényhozás) különböző szintjein akár bírósági úton. „Saját szintjén a törvényhozásból kirekedt nemzeti kisebbségek önkormányzata, jogszabály módosító javaslatokat adhat és bírósági úton megtámadhatja, normakontrol kérésével, az őket hátrányosan érintő döntéseket.” A végráhajtó hatalom döntések esetében, pedig a jogi szabályok be nem tartását illetve az anyagi jogi szabályok megsértése miatt indíthat bírósági eljárást.
            5. bekezdéshez – A tervezetnek a hivatalos nyelvhasználat alapelvét is kellene tartalmaznia, mert ez is a nemzeti közösségekről és a kisebbségekről szóló törvény fontos része, de a legjobb helye az alkotmányban lenne a többi alapelvvel együtt. Példa a hivatalos nyelvre: A településen minden polgár anyanyelve hivatalos, ha használóinak száma eléri az öt százalékot vagy az 500 főt. A nemzeti közösségek és kisebbségek nyelve az ésszerűség határáig hivatalos a használata és a kölcsönös oktatása kötelező.
            6. bekezdéshez – Valóban ez nagyon fontos kérdés a döntéshozatal és a választási rendszer. A korábbi hozzászólásunkban leírtuk, hogy az egyes hatalmi ágak megnevezésükből is következtethető feladatát (döntéshozatali jogkörét) és az ezt működtető nemzeti közösségek képviseletének az összetételét. A döntéshozatal pedig konszenzusos, ahogyan a 4. pontban írtuk. A képviselők és választott tisztségviselők választása pedig egyéni körzetek alapján történik, a népcsoportok és a leírt kritériumok szerint. A választó körzetek nagyságát az egyes népcsoport mandátumainak a száma és területi elosztódása szerint határozzák meg. Például egy településen három népcsoport él 7,4 : 2 : 0,6 arányban. Akkor 7 választó körzet az A népcsoportnak 2 választó körzet a B népcsoportnak és 1 választó körzet a C népcsoportnak. Minden választópolgár 3 választási listát kap és egy mandátumra karikázással szavazhat. A választások hasonló elven működnének az országos és a nagytérségi választásokon is.
            7. bekezdéshez – Ha nincs konszenzus: „Döntésképtelenség, tartós alkotmányos mulasztás, felelőtlen gazdálkodás, a szabályok be nem tartása esetén a döntéshozók gyorsított bírósági döntés álapján elveszíthetik mandátumukat, valamint akár 10 évre a passzív választójogukat vagy a közügyektől teljesen eltilthatók és ezért új választásokat kell ott tartani.” vagy a szavazáskor a következő legtöbb szavazatot elérő személyek lépnek a helyükbe.
            8. bekezdéshez – Ez egy alapelv és egyben eljárási szabály. Két csoportba oszthatjuk, az egyik a jogszabályok normakontrolja, a másik a végrehajtó hatalom döntésének a megtámadása. Ilyen eljárási szabályt használnak például Dél-Tirolban, ami cseppet sem felesleges, sőt fontos, mert e nélkül a kisebbségek képviselete (önkormányzata) talán nem tudna eljárást indítani. Azonban miután az eljárás elindult, a bíróságnak az anyagi jogi szabály alapján kell eldöntenie a vitát. Az anyagi jogi szabályok kidolgozása az általános alapelvek vitájának lezárása után válhat időszerűvé vagy annak tartalmát a gyakorlati élet segít kialakítani az alapelvek szellemiségében.
            9.-10 bekezdéshez – A figyelembe vétel azt is jelentheti, a kisebbségi véleményének megismerése után dönt az őket érintő kérdésben, tehát a döntéshozó előre kikéri a véleményüket. A hatalmi ágak szétválasztása azt jelenti, minden szinten a kormányzási feladatokról a kormányzásra megválasztott személy vagy testület dönt, a törvényhozásról a jogszabály alkotásról pedig az erre a feladatra megválasztott képviselők testület, stb.
            „Én a kompetenciák elválasztása, és a mértékkel adagolt vétójog pártján vagyok.” A kompetenciák elválasztása számunkra így széles fogalom. Jelentheti azt, hogy a központi hatalom szétválasztja a feladatokat a kisebbség érdekszövetsége és a főhatalom között ahol a végső döntés legtöbbször a főhatalom kezében marad. A főhatalomban pedig nincs alanyi jogon (kvótával) a kisebbségek számára hely biztosítva, hogy befolyásolni tudják az ottani döntéseket. Ez az elképzelés összecseng az Önök anyagával. Azt is jelentheti, hogy a hatalom egyes szintjei között osztják szét a jogköröket ez pedig valójában a decentralizáció.
            A mértékkel adagolt vétójogot, pedig nevezhetjük vegyes döntéshozatali eljárásnak, ahol bizonyos döntésekről többségi, más kérdésekről „konszenzussal” kell dönteni. Elvileg ez is egy elfogadható módszer a kisebbség számára, itt nagyon lényeges a döntéshozatali témák besorolása, ami ugyancsak részletkérdés. Az általános konszenzusos döntéshozatalnál nem kel foglalkozni a döntéshozatali témák besorolásával, így a hibalehetőség, az utólagos konfliktus lehetősége csökken.
            11. bekezdéshez – Az alkotmányozással kapcsolatban, csak konszenzusos döntéshozatal jöhet számításba, mert a többségi döntés az Ön által említett okok miatt nem elfogadható. Ha egy jó elképzelés megszületik a nemzeti közösségek és kisebbségek jogállásáról, akkor az alkotmánymódosítás vagy új alkotmány nélkül nem kivitelezhető, mert ütközne az érvényes alkotmánnyal. Ez azt is jelenti, hogy a mostani alkotmány kirekesztő a kisebb népcsoportok számára a többségi nemzet bizonyos jogaihoz képest, illetve nem biztos megfelelő hátránycsökkentő elveket (jogokat) a kisebb nemzeti közösségeknek.
            12. bekezdéshez – Igen ezek általános javaslatok, mert legelőször társadalmi vitát kell folytatni a lehetséges (felvázolt) megoldásokról, azok előnyeiről és hátrányairól, majd kiválasztani az optimális megoldást és azt kell részleteiben kidolgozni. A hatalom megosztásával (decentralizációval) kapcsolatosan megjegyezhető, hogy jellemző Svájcra, Belgiumra, Nagy-Britanniára illetve Spanyolországra is, az ott élő népcsoportok és térségek védelme céljából vezették be. További előnye, hogy csökkenti a főváros és az egyes régiók közötti gazdasági különbséget a központi hatalom önkényét és a hatalommal való visszaélését.
            Javasoljuk a következő munkamódszert:
            1. A lehetséges megoldások számbavételét a nemzeti közösségek és kisebbségek jogállásáról és elemzését annak előnyeiről és a hátrányairól
            2. Elemzés alapján kiválasztani az optimális megoldást.
            3. Csak a kiválasztott megoldással kell részleteiben foglalkozni és azt megvitatni.
            4. Az így elkészült megoldást lehet a szabályokba (törvénytervezetbe, alkotmánytervezetbe) önteni.
            A lehetséges megoldásokat a második hozzászólásúnk elején felsoroltuk. Ez az eljárási módszer összhangban van Mészáros László itt olvasható írásával. http://www.felvidek.ma/nezopont/velemeny/31708-kerek-ez-az-asztal-csak-arra-vigyazzunk-nehogy-a-szemunk-is-kikerekedjek-tole

            A lehetséges megoldások számbavétele és elemzése annak előnyeiről és a hátrányairól

            „Alapelvek a nemzeti közösségek és kisebbségek jogegyenlőségének megadásáról” – kiegészítés.
            Személy elvű nemzeti önkormányzatiság (perszonális autonómia)
            Előnyei: Részben megoldható a beleszólásuk a döntéshozatalba saját ügyeiket a kultúra és az oktatás területén maguk intézhetik
            Hátrányai: A többséghez képest bizonyos közösségi jogaik hiányoznak, vagy csorbulnak. Nagy a pénzügyi függőségük, nem biztosítja a közösségi munkahelyek, tisztségek és képviseletek arányos népcsoportok szerinti elosztását, nem vehetnek rész a közvetlen térségüket érintő operatív döntésekben, mint a területfejlesztés, a munkahelyteremtés vagy a törvényhozás. Nem csökenti a főváros és a vidék közötti gazdasági különbséget. A többség önkénye bármikor negatív irányba is megváltoztathatja az őket érintő szabályokat. Ilyen hatalmi rendszerbe körülményes a megfelelő biztosítékok beépítése. Létre kell hozniuk a választóik névsorát és ennek segítségével egy újabb (kettős) intézményrendszert. Hiányzik a multikulturális eszme. A kötelező hivatalos nyelv a többségi nemzet nyelve.

            Különleges jogállású terület
            Előnyei: Teljes körű döntéshozatali jogosítványokat kap a központi hatalomtól a saját ügyeinek irányítására. Helyben gyakorolják a törvényhozó és végrehajtó hatalom bizonyos illetékességi köreit. A helyi kormányzatnak nagy a hatásköre az illető területre vonatkozó gazdasági, politikai és kulturális döntéshozatalban és a többi számukra fontos kérdésben is. Illetékessége korlátozott nemzetközi jogosítványokat is magába foglalhat. Részben vagy széles körben pénzügyi függetlenséggel rendelkezik.A különleges jogállást az alkotmány, statútum vagy nemzetközi szerződés biztosíthatja. Csökkenti a főváros és e térség közötti gazdasági különbséget.
            Hátrányai: Ez a megoldás nem biztosít automatikusan helyet a főhatalomban és a központi intézményekben az egyes népcsoportoknak
            Különleges jogállású egységre (homogenitásra) törekvő területek
            Előnyei: Biztosítják a területükön többségben élő népcsoportnak a döntéshozatali többséget és az anyanyelvének széles körű használatát. Ez a társadalmi forma biztosítja a térségben élő domináns nemzet kibontakozását.
            Hátrányai: A térségben élő kisebb népcsoportok tagjainál nagy az asszimilációs kényszer mivel az anyanyelvük nem hivatalos vagy esetleg hivatalos de nem kötelező. Nem biztosítja a közösségi munkahelyek, tisztségek és képviseletek arányos népcsoportok szerinti elosztását, nem vehetnek rész a közvetlen térségüket érintő operatív döntésekben, mint a területfejlesztés a munkahelyteremtés vagy a szabályalkotás. A többség önkénye bármikor negatív irányba is megváltoztathatja az őket érintő szabályokat.

            Különleges jogállású többnemzetiségű (multikulturális) területet.
            Előnyei: A politikai rendszere a társas demokrácia elvei és konszenzusos döntéshozatali eljárás alapján működik. Biztosítják a területükön élő népcsoportoknak a döntéshozatali eljárásokban a részvételt, kibontakozásunkat és az anyaelvük a széles körű használatát. Az autonóm területen élő népcsoportok önkormányzatisága és közösségi döntéshozatali eljárása rákényszeríti az esetleges többséget, hogy tiszteletben tartsák az ott kisebbségben élő népcsoportok jogait és érdekeit. Ez a megoldás elősegíti az ott élő népcsoportok fennmaradását, esélyegyenlőségét és anyanyelvén való könnyebb boldogulását.
            Hátrányai: Ez a megoldás nem biztosít automatikusan helyet a főhatalomban és a központi intézményekben az egyes népcsoportoknak

            Államszövetségben vagy a regionális (multikulturális) államalakulat
            Előnyei: Előnyei megegyeznek a különleges jogállású többnemzetiségű (multikulturális) területéjével. Biztosítja a hatalom területi és nemzeti elvű megosztását minden szinten. Esélyt ad a nemzeti jellegű lázadások megelőzésére az egyes térségek közötti gazdasági (jövedelmi) különbségek kiegyenlítésére.
            Hátrányai:

            A területek visszacsatolása az anyaországhoz
            Előnyei: A visszacsatol területeken élő magyarságnak, megszűnne a nyelvi elnyomása
            Hátrányai: Újabb nemzetiségi gondok keletkeznének a területen élő népcsoportok elnyomása miatt. Egy újabb főváros központú hatalomgyakorlás a térségeket gazdaságilag továbbra is elnyomná.

            A legnagyobb összefüggő magyarlakta területből önálló államalakulat megalapítása.
            Előnyei: Saját ügyeinkről viszonylag önállóan csak mi dönthetnénk.
            Hátrányai: A többi területen élő nézettársaink részére ez nem jelent megoldást.

          • Névtelen

            Tisztelt Harmónia AT PT:

            1. bekezdés: nem a technikai részletkérdéseket hiányolom, hanem a konkrét, tartalmi részleteket, amik alapján egyáltalán el lehet dönteni, hogy a javaslat miről szól. De erről bővebben a második hozzászólásomban írok.

            2. bekezdés: nem az a probléma, hogy hat különböző csoportot vezetnek be, hanem hogy a javaslatukban nincs jogi relevanciája a hat különböző kategóriának. Sehol nincs a javaslatukban utalás arra, hogy a hat csoportra különböző szabályozás vonatkozna. Ha viszont mind a hatra ugyanaz a szabályozás vonatkozik, akkor semmi értelme a csoportok jogszabályi megkülönböztetésének. Az nem elég, hogy ez így pontosabban lefedi a valós néprajzi és demográfiai helyzetet (ami egyébként igaz) – törvényt újabb részkategóriákkal csak akkor bonyolítunk, ha ez szükséges az eltérő csoportokra vonatkozó eltérő szabályok kialakításához. Márpedig ezt a javaslatukban nem látom.

            3. bekezdés: az, hogy az egyes „hatalmi ágak” milyen hatáskörökkel rendelkeznek, lényegi eleme minden ilyen jellegű javaslatnak. Azt is mondhatnám, hogy az önkormányzat valójában erről szól. Erre nagyon kevés azt mondani, hogy majd „az ésszerűség határain belül szét kell választani” a feladatokat. Pont ezt az „ésszerűséget” és a „feladatszétválasztást” kell pontosan kifejtve törvénybe foglalni (vagy Statútumba, hogy az Önök kifejezését használjam), ez az egésznek a lényege.

            A nacionalistáknak addig elfogadható a javaslatuk, amíg ilyen általános szinten marad, mert addig nincs is min összeveszni. Ahhoz, hogy egyáltalán vitázni lehessen rajta, látni kellene, mégis ki mit ért az „ésszerű” elosztáson – és ott már biztos, hogy a szlovákok mást fognak érteni rajta, mint mi.

            4. bekezdés: az én kérdésem arra irányult, hogy ha a kisebbségeknek van saját önkormányzatuk, és képviselve vannak az általános hatalmi szervekben is, akkor miről dönt az egyik és miről dönt a másik? Hogy oszlanak meg a hatáskörök? Ezt nem találom a javaslatukban.

            5. bekezdés: a nyelvhasználat fontos eleme a közösségek önkormányzatának, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanebben a törvényben kell helyet kapnia. Szlovákiában komplex szabályozása van a nyelvhasználatnak, azt a jogállástól függetlenül mindenképpen módosítani kell. A Kerekasztalnak erre is van javaslata, de ez egy nagyon hosszú téma, azért nem szeretném idekeverni. Semmiképpen nem lehet azzal elintézni a dolgot, hogy legyen a kisebbségi nyelv „az ésszerűség határáig hivatalos”.

            6. bekezdés: rendben, ez egy lényeges tartalmi elem, vizsgáljuk meg tehát. A javaslatuk alapján a választási rendszer úgy működne (minden szervbe, minden szinten), hogy mindenki a saját közösségének képviselőit választaná meg.
            Ennek a megoldásnak súlyos hiányossága, hogy aki egyik közösséghez sem tartozik, az egy listán sem szavaz, nincs képviselője az önkormányzatban. A példájuknál maradva: a településen három népcsoport él, 7,4 : 2 : 0,6 arányban, mondjuk magyarok, szlovákok és romák. De él még ott mondjuk egy francia nemzetiségű választópolgár is, meg két bolgár. Ők kire szavaznak? Úgy látom senkire.

            Attól tartok, ez a javaslat ellentétes a nemzetközi jogszabályokkal is. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága a Finci c. Bosznia-Hercegovina ügyben egy hasonló szabályozást egyszer már az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel ellentétesnek mondott ki. Boszniában egyes állami szervekbe (pl. a parlament felső kamarájába) külön szavaznak a horvátok, a bosnyákok és a szerbek – ami azt jelenti, hogy a többiek (pl. azok a vegyes házasságból származóak, akik egyik népcsoporthoz tartozónak sem akarják deklarálni magukat, vagy pl. a zsidók, akik közé Finci is tartozott) nem választhatnak ezekbe a szervekbe képviselőt. A Bíróság kijelentette, hogy ezzel sérül a kisebb csoportok képviseleti joga. Ugyanez a helyzet az Önök javaslata alapján is, vagyis ellentétes az emberi Jogok Európai Egyezményével.

            Ezt kiküszöbölni csak úgy lehetne, ha 1. minden közösségnek minden szinten létrehoznának egy külön szavazókörzetet – ez ugye abszurdum, vannak egyszemélyes nemzetiségi csoportok is, mindenkinek nem lehet egy saját képviselője, mert akkor több-száz fős önkormányzataink lenének; vagy 2. lesz legalább egy „általános” választási lista, ahol nemzetiségtől függetlenül szavaznak a polgárok. Ezzel viszont visszajutunk a Kerekasztal javaslatához, merthogy a mi elképzelésünk a fentiek miatt is pont ez volt. Ez egyébként független a közösségek „egyenlőségétől” – a szlovákoknak is lehet külön „kisebbségi” (vagy „közösségi”) önkormányzatuk a többi közösséghez hasonlóan, de ez mellett van egy általános, amire mindenki szavazhat.

            7. bekezdés: ha minden kérdést konszenzushoz kötnek, az egyenlő a döntésképtelenséggel. Van is rá példa, a középkori lengyel parlament teljesen működésképtelenné vált egy ilyen szabály miatt, teljesen szét is züllött a kormányzás és szétesett az állam. Szerintem teljesen irreális dolog minden kérdésben konszenzust megkövetelni, és erre a problémára a javasolt bírósági eljárás semmilyen megoldást nem jelent.

            8. bekezdés: ez csak egy eljárási szabály. A lényeg, hogy milyen anyagi jogi szabály alapján van lehetőség ilyen eljárás indítására, mire hivatkozva támadhatóak meg a döntések és jogszabályok. Ha nincs mellette erős anyagi jogi szabály, teljesen fölösleges az eljárás, mert annak elindítói sosem lehetnek sikeresek benne. Dél-Tirolban, amire hivatkoznak, is az anyagi jogi alap az, ami erőssé teszi az eljárást. A javaslatukban viszont egyáltalán nincs ott az anyagi jogi szabály, csak annyi, hogy azt majd az „általános alapelvek és a gyakorlati élet segít majd kialakítani” – hát szerintem az önkormányzati javaslat lényege, hogy megfogalmazzuk és rögzítsük (pl. törvényben) ezeket az anyagi jogi szabályokat, ne bízzuk azt a „gyakorlati élet”-re. Annak eredményét most is látjuk.

            9.-10 bekezdés: a Kerekasztal javaslatában pontosan ott van, hogy mit értünk kompetenciák elválasztásán: vannak kérdések, amikben a közösségi önkormányzat dönt (ezek a közösségek „saját ügyei”), és vannak, amikben az általános önkormányzat. Tehát nincs „végső döntés” ami a „főhatalom kezében marad”. A döntéshozatali témák besorolása pedig nem részletkérdés, hanem a leglényegesebb kérdés.

            Ez szerintem azért jobb az Önök által javasolt konszenzusos eljárásnál, mert: 1. a javaslatukból nem derül ki, hogy miben dönt az általános és miben a kisebbségi önkormányzat, ezért hatásköri viták tömege várható, 2. ahogy már fentebb írtam, mindenben konszenzus elvárni a teljes működésképtelenséghez vezet.

            11. bekezdés: engem az érdekel az egészből, hogy mi legyen ebben az alkotmányban. Ha meg akarnak győzni valakit arról, hogy nekünk szükségünk van erre az alkotmányra, nem ejtenének pár szót arról, mi legyen benne? Az, hogy konszenzussal fogják elfogadni, nem sokat árul el a tartalmáról. Egyébként kinek a konszenzusával? Minden választópolgáréval?
            Az alkotmányt természetesen meg kell változtatni, de az első kérdés az, hogy milyenre.

            12. bekezdés: társadalmi javaslatot arról lehet folytatni, aminek ismerjük a tartalmát. Mivel itt van egy alapvető félreértés köztünk a tartalommal kapcsolatban, külön válaszban foglalkozom ezzel és az ennek feloldására javasolt munkamódszerrel is.

          • Névtelen

            1. és a 12. ponthoz: a kérdéseikből mi is az tapasztaljuk, hogy az általunk beterjesztett anyag Önöknek nem teljesen érthető. Reméljük, hogy a vita segítségével kiegészül a tervezetünkről alkotott képük és ez elősegíti annak érthetőségét.
            2. ponthoz: a hat különböző csoportot bevezetésének a jogi relevanciája a mandátumok szétosztásában illetve a kisebbségi önkormányzatok megalakításának szabályozásához szükséges.
            3. ponthoz: ha a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét és a fő irányvonalat az alkotmány rögzíti, akkor a törvényhozó (szabályalkotó) testületek feladata azt az elvekkel összhangban megalkotni. Optimális esetben az önkormányzatiság első lépcsője, hogy társadalmi vita és az alkotmányozó gyűlés segítségével megalkossuk az alkotmányt (működési szabályzatot), majd annak alapján a különböző szintű szabályalkotó képviseleti testületek megalkotják az egyes hatalmi szintek (jog) szabályait. A mi esetünkben szintén megtárgyalhatók ezek a normatív szabályok, amely egy sziszifuszi munka, melynek elkészítése akkor lehetséges, ha tisztáztuk a döntéshozás (hatalommal) működésével kapcsolatos alapvető kérdéseket. Az „ésszerűség” és a „feladatszétválasztást” feltételeinek a megszabása legtöbbször a jogszabály (normatív szabály) alkotók feladata, ahol figyelembe kell venni különböző helyi adottságokat. Nem mindegy, hogy egy kistelepülés, város, nagyváros, nagytérség vagy országos szabályozás a feladat. Gondoljanak az adott terület nyelvhasználatra, vagy a kultúra működtetésének a szétválasztására népcsoportok szerint.
            4. ponthoz: ahogyan azt korábban írtuk, ha a népcsoportok képviselve vannak az általános (köz) hatalomban akkor számukra nem fontos, hogy a kisebbségi önkormányzatot állítsanak. Kisebbségi önkormányzatokra a hatalomban alul képviselt vagy nem képviselt közösségeknek lehet szükségük. Működésüket a közhatalom anyagilag támogatja és maguk határozzák meg, hogy mely kérdésekbe akarnak beleszólni, a vitás esetekről pedig a bíróságok döntenek.
            5. ponthoz: „a nyelvhasználat fontos eleme a közösségek önkormányzatának, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanebben a törvényben kell helyet kapnia” ezzel egyet is lehetne érteni abban az estben, ha annak alapelvei bekerülnek az alkotmányba.
            6. ponthoz: „De él még ott mondjuk egy francia nemzetiségű választópolgár is, meg két bolgár. Ők kire szavaznak?” A kérdés jogosnak tűnik. A vegyes házasságban élők vagy kis létszámú betelepült idegeneknek is módjukban áll bármelyik szavazólappal választaniuk ugyanúgy, mint a többi választópolgárnak, mivel a választásra jogosultaknak nincs népcsoportok szerint névsora. Elméletileg, ha a vegyes kultúrájúak létszáma megengedi és ők képesek ezt megszervezni, akkor felléphetnek akár önálló multikulturális népcsoportként is ebben a választási rendszerben, mert a tervezet ezt nem zárja ki. Ez érvényes a betelepedett idegenekre is. Népszerűség nélkül bármelyik választási rendszerben esélytelenek a kis létszámú csoportok jelöltjei, tehát ez a tervezet nem rontja azok esélyeit, hanem több esetben azt javítja. Ezért ez a hatalmi rendszer társadalmilag igazságosabb, mint a mostani, annak ellenére, hogy mindent ennél a választási rendszernél sem lehet figyelembe venni. Konszenzusos döntéshozatalnál kevésbé sérül bármilyen kisebbség joga, mint a többségi döntéshozatalnál.
            7. ponthoz: első olvasatban a konszenzusos döntéshozatal valóban döntésképtelenséget jelenthet. Javaslatunk azonban ezzel a helyzettel is számolt és érdekelté teszi a választott képviselőket is, hogy ne így legyen. „Döntésképtelenség, tartós alkotmányos mulasztás, felelőtlen gazdálkodás, a szabályok be nem tartása esetén a döntéshozók gyorsított bírósági döntés álapján elveszíthetik mandátumukat, valamint meghatározott időre (pl.10 évre) a passzív választójogukat vagy a közügyektől teljesen eltilthatók. Helyükbe léphetnek az utolsó választások sorrendben közvetkező helyezettjei, vagy új választásokat kell tartani.” Az előző hozzászólásunkban a vegyes döntéshozatali eljárástól sem zárkóztunk el, és leírtuk annak hátrányát.
            8. ponthoz: az a helyzet, hogy az általunk körvonalazott rendszer máskén a működik, mint a mostani parlamentáris hatalomgyakorlás. Az egész lényege egy jó alkotmány (alapszabály), valamint nem többségi döntés alapján születnek a (jog) szabályok, hanem konszenzussal, így megfelelő a biztosíték ahhoz, hogy az alkotmányban jól megfogalmazott alapelvek a jogalkotásba bekerüljenek.
            9.-10. ponthoz: ez tény, hogy az önök elképzelésének fontos kérdés a kompetenciák elválasztása. A mi elképzelésünk más alapokon nyugszik, ahogyan ez a 8.pontban is olvasható. Tervezetünk szerit a kisebbségi önkormányzatoknak más a szerepe, mert ott a nemzeti közösségek, és kisebbségek nagy részének a képviselete közvetlenül részt vesz a döntéshozatalban. Azok a csekély létszámú kisebbségek, amelyeknek nincs a hatalomban képviseletük, azoknak az érdekszövetségük, önkormányzataik által van beleszólási joguk a döntéshozatalba, de a döntéseket a közhatalom hozza.
            11. ponthoz: a demokratikus alkotmány az valójában egy társadalmi szerződés a társadalom különböző csoportjai között. Megalkotása az alkotmányozó gyűlés feladata, ahol képviselve vannak a társadalom különböző csoportjai. Az alkotmány tartalmazza a második hozzászólásunkban „A nemzeti közösségek és nemzeti kisebbségnek, mint állam- és közösségalkotó (társnemzeti) tényező államszövetségi vagy regionális államalakulatban és a különleges jogállású többnemzetiségű területen” cím alatt található pontok nagy részét, melyek február elején voltak módosítva. Az alkotmányról bővebben itt olvashatnak egy összefoglalót. http://hu.wikipedia.org/wiki/Alkotmány

          • Névtelen

            Ami tehát a társadalmi vitát és az ehhez kapcsolódó munkamódszert illeti, a következőt javaslom:

            Amire javaslatot szeretnénk tenni, az a kisebbségek önkormányzata. Ennek lényege, hogy a kisebbségek saját maguk dönthetnek saját ügyeikben. Több formája létezik, durván leegyszerűsítve területi alapú, ahol egy „speciális” (az ország többi területétől eltérő jogkörökkel rendelkező) jogállású területhez kötődnek a döntéshozatali jogkörök, illetve személyi alapú, ahol nem. E kettő között a különbség a “speciális terület” megléte. Azonban, hogy dönthessünk abban a kérdésben, szükség van-e “speciális területre”, tudnunk kell, kik azok a “közösségek” (tehát hogyan határozzuk meg őket), mik a “saját ügyeik” (konkrétan milyen kérdésekben kell nekik dönteniük, és milyenek maradnak az általános állami szervek hatáskörében), hogyan döntenek ezekben a kérdésekben (hogyan állnak össze azok a szervek, amik a véleményüket kifejezik). (És bár nem lényegi elem, nagyon fontos, ezért hozzátenném: milyen pénzforrásaik vannak ezeknek a szerveknek.) Csak ha ezeket látjuk, akkor tudjuk eldönteni, hogy ehhez szükség van-e speciális területre vagy nem, tehát hogy melyik forma felel meg ennek a legjobban.

            Tehát ezekről a kérdésekről kell társadalmi vitát folytatnunk és ebben egyezségre jutnunk, hogy egyáltalán az önkormányzat formáját meghatározhassuk. Ezt nem tudjuk eldönteni az Önök által felsorolt általános szótári definíciók alapján, mert azok nem határozzák meg a különböző megoldások tartalmát. Autonómia is egyébként annyiféle létezik ahány konkrét megvalósulási formája van, és annyiféleképpen kategorizálhatjuk őket ahány lexikonban nézünk utána, de ez mind elméleti megközelítés, ami nem visz előre.

            Természetesen nem azt mondom, hogy minden részletkérdést ki kell dolgozni, hogy összehasonlíthassunk két tervezetet. A technikai jellegű részleteket későbbre lehet hagyni. A fenti kérdések azonban lényegesek, azok nélkül nincs mit összehasonlítani. Az akadémiai definíciónak semmilyen normatív tartalma sincs, az egyszerűen nem elég konkrét ahhoz, hogy vitázzunk róla.

            Ennek illusztrálására a legjobb példa maga az Önök javaslata. Ha jól értem, a területi autonómia pártján vannak. Ennek ellenére a javaslatukban sehol nincsenek olyan speciális jogkörökkel felruházott területek, amik a területi autonómia sajátjai. Éppen ellenkezőleg, az egész ország területén általános és kisebbségi önkormányzatokkal számolnak, helyi, regionális és országos szinten – ahogyan egyébként a Kerekasztal is. Tehát míg gondolom területi autonómiára szerettek volna javaslatot tenni, nem azt tették.

            Amiben eltér a javaslatuk a Kerekasztalétól (már ami a lényeges kérdéseket illeti), az az, hogy Önök minden szervben minden szinten biztosítanák a kisebbségek részvételét az általános hatalmi szervekben, és ott konszenzusos döntéskényszerrel biztosítanák a kisebbségek érdekeinek érvényesülését. (Ez mellett kisebbségi önkormányzatokkal is számolnak, de az már nem derül ki, hogy azoknak mi lenne a szerepe, illetve a hatásköre). A Kerekasztal ezzel szemben világosan elválasztja a kisebbségek saját ügyeit, amikben a kisebbségi önkormányzatok döntenek, és az általános ügyeket, amikben az általános szervek döntenek – és ezekben ott kell biztosítani a kisebbségek részvételét, ahol az egyébként számarányuknál fogva nem biztosított, tehát országos szinten.

            Több olyan „területi autonómia” van a világban, ami a definíciónak megfelel, de mégsem jó megoldás, mert nem éri el a célját, nem teszi lehetővé, hogy a kisebbségek saját maguk tudjanak dönteni saját ügyeikben. Területi autonómia egyébként is annyiféle van, ahány konkrét megvalósítási formája. Ugyanez vonatkozik a személyi alapú autonómiákra is. Teljesen értelmetlen dolog ezekről a formákról akadémiai vitát folytatni azok tartalma nélkül. Úgy hogy azt javaslom, inkább arról beszéljünk, hogy konkrétan a szlovákiai magyarok esetében:
            1. Kik számítsanak „közösségnek” és ahhoz tartozó személynek (Önbevallás, nyelvtudás alapján? A szlovákok is közösségnek számítsanak, vagy csak a kisebbségek? Mindenütt, vagy csak ahol helyi kisebbségben vannak? Kötelező legyen mindenkinek nyilatkoznia arról, hogy melyik közösséghez tartozik? Stb.)
            2. Mik a közösségek „saját ügyei”? Mik azok a kérdések, amikben úgy gondoljuk, hogy a szlovákiai magyaroknak a szlovák többség bevonása nélkül kell dönteniük? Más szóval, mik azok a hatáskörök, amiket a kisebbségekhez utalunk az általános állami szervektől?
            3. Hogyan fognak a közösségek dönteni ezekben a kérdésekben? Milyen önkormányzati szerveik lesznek, és azokat hogyan választják meg?
            4. Hogyan fog a közösség részt venni azokban a döntésekben, amik nem „saját ügyei”, hanem „közös ügyek”, mégis létfontosságúak a közösség szempontjából. Miben lesz a közösségeknek konzultációs, miben javaslattételi, együttdöntési és vétójoga?
            5. Nem szorosan lényegi kérdés, de az egész javaslat gyakorlati sikeressége szempontjából létfontosságú, hogy milyen módon tudjuk az így kialakított önkormányzati rendszer és hatáskörök finanszírozását biztosítani (a cél itt is a többség önkényének korlátozása, olyan finanszírozási rendszer kialakítása, ami az aktuális kormánytól független).

            Szerintem ezeket a kérdéseket kell megvitatnunk ahhoz, hogy meg tudjuk határozni, mit értünk önrendelkezés alatt ma, szlovákiai magyarként. Ha ez megvan, akkor látjuk majd, hogy ezeket speciális területhez kellene kötnünk (illetve milyenhez), vagy sem. Úgyhogy munkamenetként az első körben ezekre a kérdésekre javaslom szűkíteni a vitát.

          • Névtelen

            1. bekezdéshez: míg Önök a kisebbségek önkormányzatára akarnak javaslatot tenni, addig a mi tervezetünkkel a nemzeti közösségeknek és kisebbségeknek nem csak azonos jogokat és esélyegyenlőséget, hanem egyenrangúságot is szeretnénk biztosítani. Vagyis más a cél és más elveken működő szabályozás szükségesek annak eléréséhez. Ezért a két tervezetet nem lehet ugyanolyan részletkérdések alapján kidolgozni és értékelni. Számunkra az Önök tervezetének az elve az apró részletek ismerete nélkül is érthető és már többször is rámutattunk annak általunk vélt hiányosságaira. Elképzelésük nem igényli a különleges jogállású terület létrehozását (autonóm terület), mert nélküle is a hiányosságaival együtt működőképes. Személyi elven működnek az egyesületek, egyházak, pártok tehát különböző érdekszövetségek valamilyen általában speciális tevékenységi körben. Finanszírozásukat történhet a tagság által vagy a térségek által beszedett adókból. A társadalom gazdasági, pénzügyi és kulturális működtetése pedig területekhez kötődik, ami nagyban befolyásolja az ott élők életszínvonalát. Erre bizonyíték a fővárosok és más területek közötti nagy különbségek. Ez indokolja azt, hogy a területeink és az ország működtetésénél képviseletünknek jelen kell lennie és beleegyezésük nélkül ne hozhassanak mások döntéseket, vagyis nem elégséges speciális tevékenységekre fókuszálni, mint például a kultúra.
            A tervezetünket olyan elvek szerint állítottuk össze, hogy a különböző területi szintű közhatalomból a népcsoportok lehetséges legszélesebb képviselete részesedjen az ésszerűség keretein belül. Csak ott szükséges az érdekszövetségek fellépése ahol a képviselet közvetlenül így nem megoldható. Erre utal a nemzeti közösségek és kisebbségek besorolása, a különböző szintű választási listák népcsoportonkénti állítása. 150 fős parlamentnél, nagyobb mint 0,333 %-os nemzeti közösségnek van parlamenti képviselete. 50 fős nagytérségi képviselőtestületnél, nagyobb mint1%-os nemzeti közösség már képviseletet kap, tehát ezeknél nincs szükségük kisebbségi önkormányzatra. A különböző szintű kormányzásnál ez a küszöb magasabb például, ha 5 % akkor ott ezt az arányt el nem érő népcsoportok közjogilag elismert és támogatott kisebbségi önkormányzat megalakítására jogosultak. Azért javasoljuk ezt a megoldást, és nem a speciális jogállású terület létrehozását, mert ez a megoldás több jogot és lehetőséget biztosít a népcsoportunknak a központi hatalomban és a szórványaink részére, a többi megoldáshoz képest.
            2.-3. bekezdéshez: mi is az tapasztaljuk, hogy az általunk beterjesztett tervezet leírása Önöknek nem teljesen érthető. Reméljük, hogy a vita segítségével kiegészül a tervezetünkről alkotott képük és elősegíti annak érthetőségét. Szerintünk a tervezet vitája lezárása és elvi elfogadása ad kellő ismeretet a normatív szabályozás kidolgozásához.
            4. bekezdéshez: igen az államon belüli autonómia (öntörvényűség, önkormányzatiság) hívei vagyunk, amely megoldást jelent egy vagy néhány különleges jogállású területtel egy népcsoport számára. A másik megoldás az államalakulat összes nagytérsége hasonló státuszú, mint a különleges jogállású terület. Ilyen esetben, a megnevezésben már nem használják a különleges jogállású terület (autonóm terület) kifejezés, erre a megoldásra jobban illik az államszövetség vagy regionális államalakulat meghatározás.
            5. bekezdéshez: az első megállapítással egyetértünk. A szórványok kisebbségi önkormányzatai pedig maguk határozzák meg, hogy mely kérdésekbe akarnak beleszólni, a vitás esetekről pedig a bíróságok dönthetnek.
            6. bekezdéshez: egyetértünk, mert ha az autonóm területeket az illetékességük szerint osztályozzuk, akkor nagyon színes ez a terület.
            7. bekezdéshez: Először vitassuk meg a szlovákiai magyarok helyzetét és a célt, hogy mit akarunk elérni. Utána van értelme az elképzelések összehasonlításának a célokkal és az optimális megoldás kiválasztásához. Amíg egymás elképzelését nem értjük, addig nehezen találjuk mag az optimális megoldást, és szerintem ez add okot az eddigi vita folytatására. Az Önök által felvetett pontokra és kérdésekre a kiválasztott megoldások majd fokozatosan választ adnak.

            Helyzetünk értékelése és céljaink:
            a.) Anyanyelv közéleti használata szempontjából a magyar nyelv másodrangú az alkotmányban, a többi jogszabályokban és a napi használatakor is, hiányzik belőle a kölcsönösség, mert a főhatalom a többségi elven dönthet a szabályokról. Gyakorlatban nem tudjuk érdemlegesen befolyásolni a döntéseket. Ez a helyzet más jogszabályok megalkotása esetén is. Példaként megemlíthetők Benes dekrétumainak megerősítése, vagy a települések költségvetési normatíváinak a tengerszint feletti magassághoz való kötése, a nagytérségek határainak a törvénybe iktatása.
            b.) Hasonlóan megoldatlan az államalakulat térségeinek az egyenletes fejlődése, aminek fő okát a Pozsony központú (centralizált) hatalomban kell keresni. Hátrányosan kezelik a kisebbségben élő népcsoportok térségeit munkahely teremtés és területfejlesztés szempontjából.
            c.) A végrehajtó hatalmat szintén a többség uralja, ami indokolatlanul hátrányosan érinti a népcsoportok kultúrával s benne az oktatással kapcsolatos lehetőségeit a többségi népcsoporthoz hasonlítva.
            d.) Pártok uralmi rendszere működik, hiányzik a hatalmi ágak szétválasztása, vagyis nagyok a hatalmi összefonódások, amely táptalaj a „Gorilla” jellegű ügyek burjánzásához, valamint a magyarok bántalmazását (Malina ügy, szurkolók megverése DAC- ban, gyűlöletkeltő beszédek stb.).
            e.) Nincs biztosítva a hatalomban a népcsoportok és a térségek arányos képviselete, ami a mi népcsoportunknál az ellentétes eszmét valló személyeket egy pártba kényszeríti, vagy , máskülönben nem jutunk képviselethez. Ez sérti a politikai pluralizmus elvét. A kisebb, de jelentős népcsoportoknak pedig hiányzik a lehetőségük a képviseletre.
            f.) Nincs megoldva a közmunkahelyek népcsoportok szerit arányos elosztása.
            g.) Célunk az itt leírt típusú gondok további keletkezésének a megelőzésére és eltávolítására keresni jó megoldásokat. Céltudatosan törekednünk kell az egyének a népcsoportok és a térségek egyenjogúságra, esélyegyenlőségére, egyenrangúságra és a népcsoportok közötti kölcsönösségre.
            h.) Az Önök számára is az a tervezet az elfogadható, amelyik a legszélesebb körben oldja a gondjainkat?
            i.) Egyetértenek az itt leírt gondokkal és célokkal, vagy szükségesnek tartják azt módosítani? Az esetleges módosításhoz várjuk javaslataikat.
            k.) Az Önök tervezete milyen megoldásokat kínál a felsorolt gondokra?

          • Névtelen

            Tisztelt Harmónia AT PT,

            Köszönöm a hozzászólásaikat, már világosabb számomra mi a kapcsolat javaslatukban a kisebbségi és általános önkormányzatok között. Mielőtt elveszünk a részletekben, hadd foglaljam össze a szerintem leglényegesebb kérdéseket, amiben az Önök koncepciója eltér a miénktől:

            1. Önök azt próbálják biztosítani, hogy a kisebbségek minden szinten részt vegyenek a hatalom gyakorlásában. Ezt úgy érik el, hogy képviseletet biztosítanak számukra minden szinten, és konszenzusos döntéshozatalt előírva vétójogot biztosítanak számukra minden kérdésben. Ezzel, ahogy írtam, a legnagyobb problémám az, hogy a konszenzusos döntéshozatal gyakorlati szempontból kivitelezhetetlen. A demokrácia arra épül, hogy nem lehet mindenben konszenzust elérni, vita esetén a többség dönt. Ez nem csak etnikai megosztottság esetén van így: a nemzetiségileg egyszínű parlamentek és önkormányzatok is csak a legritkább esetben tudnak konszenzusos döntést hozni. Ezt minden döntés esetében elvárni az állam teljes lebénításához vezetne. Ezen mit sem segít, ha ilyen esetre előírják a döntéshozó szerv feloszlását. A konszenzus hiánya ugyanis nem az adott döntéshozók személyi hibája, hanem a demokrácia lényegi sajátossága, ami ezért nem kezelhető a döntéshozók leváltásával.
            2. Konszenzusos döntésen alapuló vétójog nélkül viszont az egész javaslatuk szerintem értelmét veszti. A kisebbségek részvétele a döntéshozó folyamatban ugyanis nem oldja meg azt a problémát, hogy ott leszavazhatók. A magyarok arányukhoz képest 1998-2010 között felül voltak reprezentálva a szlovák parlamentben, ez azonban semmit nem oldott meg. De ezzel Önök is egyetértenek. Ezért most nem is tartom célszerűnek, hogy paragrafusonként válaszoljak a javaslatuk részletkérdéseire (például a már említett problémára, hogy ki képviseli a franciákat és a bolgárokat, meg arra, hogy szükség van-e a népcsoportok hat különböző osztályára). A konszenzus-kérdés megkerülhetetlen, úgyhogy amíg azt nem tisztázzuk, a részletekről nincs értelme vitázni szerintem.
            3. A mi javaslatunk nem a konszenzus mindenkori előírásán alapul, mert az a demokrácia működésével összeegyeztethetetlennek tartjuk. Ez helyett azt támogatjuk, hogy szigorúan válasszuk el a kisebbségek ügyeit az „általánosaktól”, és az előbbiekben a kisebbségek képviselői szavazhassanak csak, az utóbbiakban pedig részvételi joguk legyen (kérdéstől függően részvételi, döntési, vagy vétójoguk). Ne legyenek illúzióink: még ők egymás között sem konszenzussal fognak dönteni, az aktuális politikai többség le fogja szavazni a kisebbséget. Demokráciában ez így van rendjén. Nem gondolom, hogy a mienk ideális javaslat, de kivitelezhető, ami nagy előnye ideális, de elméletileg sem kivitelezhető javaslatokkal szemben.
            4. A javaslatukban nagy súlyt fektetnek arra, hogy majd az Alkotmány lefektet bizonyos alapelveket (ésszerűség, egyenlőség, hatalmi ágak szétválasztása, stb.), amelyek megoldják a vitatott kérdéseket. Az Alkotmány azonban nem csodaszer, nem léteznek olyan alkotmányos alapelvek, amelyek képesek megválaszolni a jogszabályi szinten megoldhatatlan problémákat. Az Alkotmány maga is egy jogszabály, annyiban különbözik az egyéb jogszabályoktól, hogy nehezebb módosítani. Úgyhogy nem odázhatjuk el a vitás kérdéseket azzal, hogy ez „majd benne lesz az Alkotmányban”. Azt kell eldöntenünk, arra kell javaslatot tennünk, hogy mi legyen az anyagi jogi szabály, amivel például biztosítjuk, hogy a kisebbségeket a többség ne szavazza le. Ha ez megvan, akkor eldönthetjük azt is, hogy törvényi vagy alkotmányos szinten legyen rögzítve, de ez sokadrangú kérdés. Ugyanez vonatkozik a hatalmi ágak szétválasztására: nem az a fontos, hogy ez alkotmányos vagy törvényi szinten lesz rögzítve, hanem hogy hogyan fog kinézni, mi lesz a szabály. Ha nincs megfogalmazva a javaslat, akkor nincs mit alkotmányos szinten rögzíteni. Egy későbbi alkotmányozó gyűlésre hagyni a javaslatot egyszerűen a probléma elodázása. Képzeljék el, hogy megvalósul ez a gyűlés, ott állnának delegátusként, és javasolni kellene valamit. Ugye egyetértünk, hogy nem lenne célszerű ott elkezdeni gondolkodni. A dolgunk pont az, hogy itt és most álljunk elő a javaslatokkal és vitassuk meg őket.
            5. Ami a célokat és a problémákat illeti: egyetértek a felsorolt megoldandó problémákkal és elérendő célokkal, sőt még tovább is lehetne bővíteni őket. Azonban nem hiszem, hogy ezeket egy javaslattal kellene megoldani. Nem célszerű ugyanis minden területet egy javaslatba bezsúfolni. Ez egy teljesen átláthatatlan és kezelhetetlen javaslat-monstrumhoz vezetne. Ezért szét kell választani a különválasztható területeket, és külön kell rá kezelhető hosszúságú és átlátható tartalmú javaslatokat készíteni. A nyelvhasználati szabályozás például egy ilyen, kényelmesen különválasztható terület. A kisebbségi kultúra finanszírozása is. A pártok uralmi rendszere is ilyen, és ez nem is kisebbségi kérdés (illetve nem is hiszem, hogy itt ugyanabban látjuk a problémát). Ugyanez vonatkozik a korrupcióra (pl. az Önök által említett Gorilla-ügy). A regionális gazdasági egyenlőtlenségek részben általános politikai probléma (a szlovákok által lakott Szepesség és Sáros ugyanúgy szenved a Pozsony-központúságtól, mint Gömör vagy Bodrogköz), de fontos nemzetiségi összetevői is vannak. Ennek ellenére úgy gondolom, ez egy olyan komplex és egyedi jellemzőkkel bíró bonyolult kérdés (gondoljunk csak arra, hogy a lemaradó térségek problémáját a fejlett államok sem képesek kezelni, még a nemzetiségileg homogén gazdag nyugati államokban sem), amely megérdemel egy külön javaslatot. Úgyhogy a kisebbségek jogállásról és önkormányzatáról szóló javaslat tárgya és célja számomra az, amit már azelőtt is írtam: meghatározni a kisebbségek hatáskörébe tartozó ügyeket, az ezekben döntő szerveket, megválasztásuk módját, részvételüket az egyéb szinteken történő döntéshozatalban, stb. Ismétlem, ennek az elválasztásnak nem elméleti okai vannak, hanem teljesen pragmatikus, gyakorlati szempontok (terjedelem, kezelhetőség, átláthatóság) miatt van rá szükség. Ez nem azt jelenti, hogy a többi problémával nem kell foglalkozni. Kell, de nem ugyanezen a javaslaton belül.

          • Névtelen

            1. és 2. ponthoz. Pillanatnyilag a kulcskérdés a konszenzusos döntéshozatali eljárás használhatóságának a megvitatása. Ha a parlamentáris hatalomgyakorlás elvéből indulunk ki, tehát a szlovákiai kormányzási rendszerből, a parlamentből, mint főhatalomból, akkor nehéz elképzelni egy konszenzusos rendszert, mert ha bukik a parlament, vele bukik a kormány is. A mi javaslatunk szerint a népszavazás a hatalom csúcsára kerül a kiírási feltételek könnyítésével és a felesleges érvényességi küszöbök megszüntetésével, valamint a hatalmi ágak szétválasztása és a hatalom decentralizálása következtében a konszenzusos döntéshozatal sikertelensége nem vezethet az állam teljes lebénításához. Ezekkel, az intézkedésekkel megváltozik a köztisztséget viselők helyzete, vagyis uralkodókból közszolgává, a nép alkalmazottjaivá válnak. Feladatuk, hogy a gondokat megoldják és így bizonyíthatják rátermettségüket. A nép érdeke, mint ebben az esetben a munkáltatóé, hogy csak jó, a feladatát ellátni képes munkaerőt alkalmazzon. A munkáltató a képviselőket megbízatásuk elveszthetőségével és a passzív választójoguk időszakos megszűntetésével anyagilag érdekelté teszi a megegyezésre.
            Önök szerint a konszenzus hiánya a demokrácia lényegi sajátossága és a konszenzus a demokráciával összeegyeztethetetlen. Ezzel az állításukkal sajnos nem tudunk egyetérteni, mivel a demokrácia bizonyos politikai rendszereiben a konszenzusos döntéshozatali eljárás egyaránt elméletileg és gyakorlatiak is működő képes. Konszenzus létjogosultságát bizonyítja a Lisszaboni Szerződés jóváhagyási eljárása, ami tulajdonképpen EÚ alkotmánya, részben így működik az EÚ-ban a Miniszterek Tanácsa (Európai Unió Tanácsa), hasonlóan Bolzano autonóm megyében a német és az olasz népcsoportok képviselet stb. Továbbá hivatkozunk a következő tanulmányokra, melyek cáfolják az Önök elméletét:
            * Az Európai Unió Tanácsa http://www.consilium.europa.eu/council?lang=hu
            * Szász Alpár Zoltán: A demokrácia modelljei Romániában: a valóság számokban kifejezve http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&cikk=m020324.html
            * A konszenzus típusú demokrácia http://hu.shvoong.com/law-and-politics/1703452-konszenzus-típusú-demokrácia/
            * Lencsés Károly: Többségi vagy konszenzusos demokráciát? http://nol.hu/belfold/20101120-tobbsegi_vagy_konszenzusos_demokraciat_
            * Wikipédia:
            ** Konszenzusos demokrácia http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Konszenzusos_demokr%C3%A1cia&stable=0&redirect=no
            ** Konszociális demokrácia http://hu.wikipedia.org/wiki/Konszociális_demokrácia
            ** Többségi demokrácia http://hu.wikipedia.org/wiki/Többségi_demokrácia
            2.Egyetértünk, hogy nem jól működött a magyar érdekképviselet, aminek az okát a szlovákiai politikai rendszer hiányosságaiban látjuk, ezért tartjuk szükségesnek azt, hogy a gondokat egy átfogó javaslattal kell orvosolni.
            3. Azt már korábban jeleztük, hogy nem ragaszkodunk a kizárólagos konszenzusos eljáráshoz, számunkra elméletileg elfogadható egy vegyes döntéshozatali rendszer is, melynél a legnagyobb gondot a kérdéskörök döntéshozatali eljárás szerinti besorolásában látjuk. Várjuk az építő jellegű javaslatokat.
            „támogatjuk, hogy szigorúan válasszuk el a kisebbségek ügyeit az „általánosaktól”, és az előbbiekben a kisebbségek képviselői szavazhassanak csak, az utóbbiakban pedig részvételi joguk legyen (kérdéstől függően részvételi, döntési, vagy vétójoguk).” Ezzel az elvvel úgy, ahogy egyet is lehetne érteni, de az Önök javaslata nem erről szól. Javaslatuk ugyan tartalmazza a kisebbségi ügyek szigorú elválasztását, de hiányoljuk a kisebbség általános ügyekben való (arányos, döntési) részvételének a szabályozását, valamint feleslegesnek tartjuk egy új (kettős) intézményrendszer kiépítését.
            Az Önök javaslatát valamelyik kormány el is fogadná, nincs rá garancia, hogy azt a későbbi kormányok ne szűntessék meg. Erre a legfrissebb példa a kisebbségi miniszterelnök-helyettesi poszt megszűntetése és vele együtt a kisebbségeket érintő kérdések egy részének a felrúgása.
            4. Sajnos az alkotmányt, vagyis az alaptörvényt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert az ott leírt alapelvek határozzák meg a politikai rendszert és a jogi szabályozás mikéntjét. Önök is jól tudják, hogy a jogszabályoknak összhangba kell lenniük az alkotmánnyal, mert különben az alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezheti őket. Mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy először ki kell dolgozni egy mindent átfogó alapelvet, a politikai rendszer szerkezetéről, működéséről, értékrendjéről, a különböző jellegű gondok megoldásáról stb.. Csak az ilyen alkotmányos alapelvek elkészülte után érdemes az alacsonyabb szintű jogszabályok, törvények kidolgozásába kezdeni.
            5. Úgy látjuk, abban egyetértünk, hogy az egész politikai rendszer rosszul működik, vagyis nagy a társadalmi igazságtalanság. A nézetkülönbséget abban látjuk, hogy mi az egész rendszer gyökeres (radikális) átalakítását tarjuk szükségesnek és elkerülhetetlennek, Önök pedig a felvidéki magyarok gondjainak a megoldást néhány törvény elfogadásában látják. Sajnos nem veszik figyelembe, hogy egy rossz rendszerben ilyen jellegű törvények csak látszatmegoldást nyújtanak. Az ilyen jellegű tevékenység pedig folytatásának tűnik a komáromi maggyűlésen 1994. január 8.-án elfogadott önpusztító politikai magatartásunknak.

          • Névtelen

            1.
            a) Amire hivatkoznak, az a „konszenzusos demokrácia”, Lijphart elmélete. A javaslatuk azonban egyáltalán nem erre épül, hanem a „konszenzusos döntéshozatal” egy extrém formájára. Nagy különbség a kettő. A konszenzusos demokrácia nem azt jelenti, hogy az országban minden döntéshozatali szerv minden döntést konszenzussal hoz meg. A maguk javaslata ez, azonban sem Lijphart, sem más soha ilyet nem javasolt, mivel nyilvánvalóan működésképtelen a dolog. Egyébként Lijphart kategóriáit alapul véve Szlovákia is inkább konszenzusos demokráciának számít (és pl. Románia meg még inkább). Úgyhogy az ő elmélete egyáltalán nincs összhangban a javaslatukkal.
            A konszenzusos demokrácia megvalósításának egyébként több módja van, Lijphart is többet ismertet. A Kerekasztal javaslata is a konszenzusos demokrácia egyik formája, ha már az ő kategóriáival akarjuk megjelölni. A maguk javaslata viszont annyira extrém formája a konszenzusos döntéshozatalnak, hogy az Lijphart rendszerének nem része, nem lehet konszenzusos (sem más) demokráciának minősíteni.
            b) Ebben a legutóbbi javaslatukban már a népszavazásra is hivatkoznak. Számomra ez abszolút elfogadhatatlan. Ha valahogy, hát összlakossági népszavazással nem akarjuk a kisebbségi kérdést kezelni.
            c) Többször hivatkoztak a hatalmi ágak szétválasztására is, de még nem magyarázták meg, hogy ennek mi a szerepe a javaslatukban, mit értenek alatta. De szépen kérem, ne linkeljenek be ide wikipédia oldalakat, elég jó elképzelésem van arról, hogy mit jelent a hatalmi ágak szétválasztása, itt most az érdekel, hogy a maguk javaslatában ez milyen szerepet játszik a kisebbségek döntéshozatalának megvalósításában.
            d) Idézek: „Ezekkel, az intézkedésekkel megváltozik a köztisztséget viselők helyzete, vagyis uralkodókból közszolgává, a nép alkalmazottjaivá válnak.” Milyen intézkedésekkel? Semmi olyat nem látok itt, ami a köztisztviselők munkájának színvonalát javítaná. Az USA-ban például közvetlenül választják a bírókat is, de ez egyáltalán nem vezet jobb minőségű bírói karhoz, sőt. És főleg nem látok semmi olyat, ami biztosítaná, hogy a kisebbségek igényeit is figyelembe vegyék a munkájuk során. A közvetlenül választott köztisztviselők a mindenkori többség igényeit kénytelenek figyelembe venni, a szakmaiság rovására populisták, ami a mi esetünkben nagy hátrány lenne, tekintve, hogy a lakosság többsége szlovák.
            e) Nem azt mondtam, hogy a konszenzus összeegyeztethetetlen a demokráciával, hanem azt, hogy a konszenzus hiánya a demokrácia lényegi sajátossága. Nyilván vannak döntések, amiket konszenzussal hoznak meg, mint pl. az EU szerződés módosítása. Ezekre a döntésekre jellemző, hogy nagyon kevés van belőlük. Ami összeegyeztethetetlen a demokráciával, az a konszenzusos döntéshozatal Önök által javasolt formája.
            3.
            a) „Azt már korábban jeleztük, hogy nem ragaszkodunk a kizárólagos konszenzusos eljáráshoz.” – az egész javaslatuk lényege a szigorúan konszenzusos eljárás. Más megoldást a felvetett problémára még utalás szintjén sem látok benne. Tehát ha lemondanak a konszenzus megköveteléséről, akkor mi a javaslatuk? Akkor hogyan szeretnék elérni, hogy a kisebbségek dönthessenek az őket érintő kérdésekben?
            b) Elfogadják a hatáskörök elválasztását. Rendben, ez a Kerekasztal javaslata, beszéljünk hát erről. Vannak általános és kisebbségi hatáskörök. Ha feleslegesnek tartanak egy új (kettős) intézményrendszert, akkor Önök szerint milyen szervnek kellene gyakorolni a kisebbségi hatásköröket? Milyen szervnek, ha nem a kisebbségek tagjai által megválasztott szervnek?
            c) Hiányolják a Kerekasztal javaslatában a kisebbség általános ügyekben való részvételének a szabályozását. A javaslatunk lényegi eleme tényleg az, hogy a kisebbségek saját ügyeiben történő döntéshozatalát kidolgozzuk, ez ugyanis az önkormányzat lényege, amiről a javaslat szól. Szintén fontos kérdés, de ebből a szempontból másodlagos, hogy a kisebbségek hogyan vesznek részt az általános döntések meghozatalában. A javaslatba néhány ilyen pontot beleírtunk (pl. gazdasági területen), és jelöltük, hogy a kisebbségek szerveinek részvételi módját milyen módon képzeljük el (tájékoztatás, véleményezés, vétójog), de úgy döntöttünk, hogy pl. a kisebbségek parlamenti és megyei képviseletének biztosításával ebben a javaslatban nem foglalkozunk, mivel külön téma. Úgyhogy ez tudatos. Ebből a szempontból el is fogadom kritikának, hogy a javaslatunknak ez kevéssé kidolgozott eleme. Megvan ennek az oka, ennek ellenére szívesen bővítjük, ha kapunk konstruktív javaslatot.
            d) „Az Önök javaslatát valamelyik kormány el is fogadná, nincs rá garancia, hogy azt a későbbi kormányok ne szűntessék meg.” Ez nem így van, mi is szeretnénk, ha a javaslatunk kulcselemeit az Alkotmányban rögzítenék, hogy ne lehessen megváltoztatni. De mint már említettem, ez sokadrangú kérdés jelenleg, mivel a javaslat tartalmát ez nem befolyásolja, abszolút technikai jellegű részletkérdés megjelölni azokat a pontokat, amiket alkotmányos szinten kell rögzíteni, ha a javaslat tartalmát tisztáztuk.
            4.
            a) Semmi problémám azzal, ha alkotmányos szinten akarják rendezni a kérdést, de a javaslatukban semmi utalás arra, hogy hogyan akarnák alkotmányos szinten rendezni, mik azok az „átfogó alapelvek, a politikai rendszer szerkezetéről, működéséről, értékrendjéről, a különböző jellegű gondok megoldásáról stb.”, amiket az Alkotmányban szeretnének viszontlátni.
            b) Egyébként nagyon nem értek egyet magával az eljárással. Nem úgy kell elindulni, hogy először alkotmányos alapelveket írunk, amihez utána „részletszabályokat” keresünk. A rendszer egészének a lényegi elemeit kell felvázolni, és abból kell eldönteni, hogy mi az, amit alkotmányos szinten kell rögzíteni, mi az, amit jogszabályi szinten, és mi az, ami a jelenlegi alkotmány szempontjából aggályos, és ezért esetleg alkotmánymódosítást kíván. Hangsúlyozom, az első lépés a rendszer egészének lényegi elemeinek felvázolása. Az alkotmány nem csodaszer, és nem szabad fetisizálni.
            5. Önök hogy gondolják a gyökeres átalakítást, ha nem „néhány törvény” megváltoztatásával (ahol a „néhány törvénynek” része az alkotmány is)? A különbség abban van közöttünk, hogy Önök minden problémát ebben az egy javaslatban szeretnének megoldani, ami már a múltkor részletezettek miatt gyakorlati szempontból nem célszerű. Mi pedig szétválasztjuk különböző területekre a problémákat, és kezelhető méretű javaslatokat próbálunk megvitatni. A másik különbség a „kisebbségek saját ügyeiben történő döntéshozatal” problémájára tett konkrét javaslatuk, amiben a fent részletezett okokból nem értünk egyet.

          • Névtelen

            1.a) „A konszenzus hiánya a demokrácia lényegi sajátossága és a konszenzus a demokráciával összeegyeztethetetlen.” Ezt az állítást igyekeztünk megcáfolni, amit alátámaszt többek között Lijphart, és Sir Arthur Lewis, a Nobel-díjas közgazdász elmélete is.
            Mire alapozzák azt az állítást, hogy „Szlovákia is inkább konszenzusos demokráciának számít”?
            Mire alapozzák azt az állítást, hogy „Úgyhogy az ő elmélete egyáltalán nincs összhangban a javaslatukkal.”
            Mire alapozzák azt az állítást, hogy „a Kerekasztal javaslata is a konszenzusos demokrácia egyik formája”?
            Szerintünk a konszenzusos demokrácia része lehet a társadalmi csoportok közötti megegyezés, hogy mely kérdésekben milyen módszerrel fognak dönteni.
            b.) Ha összefüggéseiben, vagyis politikai (kormányzási) rendszerben vizsgálják a javaslatunkat, akkor egyértelmű, hogy a népszavazás szerepének a növelése a főhatalom nép általi birtoklását biztosítja, nem pedig kisebbségi kérdések országos népszavazással való kezelését. Ezt hivatott biztosítani a következő alkotmányos alapelv: „a gondokat azon a szinten kell megoldani, ahol azok keletkeznek, és amit a kis közösségek meg tudnak oldani azt nem szabad a nagyobb közösségekre bízni.” Ebből következik, hogy regionális és helyi ügyekben az ott megtartott népszavazás a mérvadó.
            c.) A hatalmi ágak szétválasztása és decentralizáció nélkül nem tud működni a konszenzusos demokrácia. A hatalmi ágak szétválasztásának a szerepe a „fékek és ellensúlyok” egy részének a biztosítása a demokráciában. A parlamentáris hatalomgyakorlás csak a többségi demokrácia elvén működhet, ahol a kormánynak parlamentje van, vagy fordítva a parlamentnek kormánya. A többségi hatalomgyakorlás pedig nem alkalmas az etnika és térségek közötti ellentétek megszüntetésére, mert a hatalom az alkotmányt is önkényesen módosíthatja a céljai eléréséhez. A nemzeti kisebbségek még arányos képviselet esetén is leszavazható, tehát nincs garancia a nemzeti közösségek (kisebbségek) kikövetelt jogainak a megtartására és az államalakulat térségei között a gazdasági különbségek látványos csökkentésére.
            d.) „Idézek: „Ezekkel, az intézkedésekkel megváltozik a köztisztséget viselők helyzete, vagyis uralkodókból közszolgává, a nép alkalmazottjaivá válnak.” Milyen intézkedésekkel?” Az előző mondat így hangzott: „A mi javaslatunk szerint a népszavazás a hatalom csúcsára kerül a kiírási feltételek könnyítésével és a felesleges érvényességi küszöbök megszüntetésével, valamint a hatalmi ágak szétválasztása és a hatalom decentralizálása következtében a konszenzusos döntéshozatal sikertelensége nem vezethet az állam teljes lebénításához.”. A népszavazással, a végreható és a törvényalkotó hatalom döntései megváltoztathatóak, tehát létezik felettük egy ellenőrzés, vagyis a főhatalmat a nép birtokolja és nem a politika választott képviselői.
            „A közvetlenül választott köztisztviselők a mindenkori többség igényeit kénytelenek figyelembe venni, a szakmaiság rovására populisták, ami a mi esetünkben nagy hátrány lenne, tekintve, hogy a lakosság többsége szlovák.” A magas szakmaiság a mostani és az előző központosított politikai rendszerekben is megkérdőjelezhető, mert a központi hatalom nagy befolyással bír a köztisztviselőkre. Emlékeztetőül a szakmaiság cáfolatára megemlíthetők a valamikori koncepciós perek a sociban, a nem rég történt móri gyilkosság miatt alaptalanul elitélteket vagy Malina Hedvig ügyét. A többség iránti populizmust csökkenti az etnikai arányok betartását a választásokon, a közszférában és a konszenzusos döntéshozatalt, ami megszűnteti a nemzeti kisebbség hátrányát, vagyis a többség önkényét.
            e.) „A demokrácia arra épül, hogy nem lehet mindenben konszenzust elérni, vita esetén a többség dönt.” Ha a vita esetében a többség dönt, akkor soha nincs szükség konszenzusra és így ebből következett „a konszenzus a demokráciával Önök szerint összeegyeztethetetlen”. Idézet: „vannak döntések, amiket konszenzussal hoznak meg” Javaslat: vannak döntések, amiket konszenzussal kell meghozni és nyilván léteznek döntések amihez ez nem szükséges. Azt, hogy mit lehet kivenni a konszenzusos döntéshozatalból, nehéz megállapítani, mert az „általános” kérdések jelentős része vagy területhez vagy népcsoporthoz közvetlen vagy közvetve kapcsolódik. Ez azt jelentheti, hogy szinte minden kérdés érinthet bizonyos területeket vagy népcsoportot hátrányosan. Pl.: http://www.bumm.sk/68360/tobb-szaz-uj-munkahely-letesul-de-egyik-sem-delen.html, Háromszor is nem: http://www.bumm.sk/68708/elutasitotta-a-szlovak-vasut-a-fontos-vagy-mozgalom-kereset.html
            Köztudott, hogy az EU működése szempontjából ez a szerződés az alkotmányt helyettesíti, tehát ez az alaptörvény, vagyis a legmagasabb szintű törvény konszenzusos. Tehát a leglényegibb kérdés konszenzusos az EU-ban, mellyel összhangba kell, hogy kerüljön a többi jogszabály.
            3.
            a.) Nem lemondtunk a konszenzus megköveteléséről, hanem nem ragaszkodunk a kizárólagos konszenzusos eljárásokhoz, elméletileg számunkra elfogadható egy vegyes döntéshozatali rendszer is, de eddig nem volt rá konkrét javaslatunk. Lehetségesnek tartjuk egyetértés nélkül, többségi döntéssel elfogadni például a büntető, a munka, a polgári és kereskedelmi törvénykönyveket, az adózási és vám szabályokat, illetékek meghatározását, szabálysértési bírságok szabályozását, a közigazgatási eljárások szabályozása stb. Abban az esetben a felsorolt szabályok bármelyikénél felmerülnek a nyelvhasználati vagy az etnikai szempontok szabályozásának a szükségessége, akkor valamelyik a nemzeti kisebbség kérheti az egyetértéses döntéshozatali eljárást. Az egész javaslatunk célja, hogy a többségi népcsoport csak a kisebbségben lévő népcsoportokkal együtt hozhassa meg a nemzeti kisebbségek számára fontos döntéseit.
            b.) Elméletileg a jelenlegi többségi politikai rendszer megtartása mellett az egyik megoldás külön választani a kisebbségi hatáskört népcsoportokra vonatkozóan, melynek hiányosságairól már többször írtunk. A további lehetséges megoldás, ami bizonyos fenntartásokkal számításba jöhet, a különleges jogállású (autonóm) egységre törekvő területek létrehozása. Ezt a megoldást sokkal jobbnak tartjuk az előzőnél, melyet nemzetközi szerződéssel kellene garantálni.
            Optimális megoldás, ami figyelembe veszi a multikulturalizmust, csak a jelenlegi politikai rendszer megváltoztatásával érhető el. Lényege a többségi népcsoport csak a kisebbségben lévő népcsoportok egyetértésével hozhassa meg a nemzeti kisebbségek számára fontos döntéseit. Ehhez szükséges az etnikai alapú arányos képviselet a közhatalom minden ágában és szintjén, és a hatalom decentralizálása az egyes térségek közötti gazdasági különbségek csökkentése miatt.
            c.) Itt a kutya elásva. Önök azt állítják, hogy kidolgozzák a kisebbségek saját ügyeiben történő döntéshozatalát, úgy hogy nem ismerjük azt, hogy a kisebbségek hogyan vesznek részt az általános döntések meghozatalában. A két dolog pedig szorosan összefügg. Minél nagyobb beleszólást kapnak a kisebbségek az „általános” döntések meghozatalába, úgy egyre kevésbé indokolt a két téma szétválasztása. Ez is bizonyítja, hogy először el kell azt dönteni milyen szerepet szánunk a kisebbségnek közhatalomban.
            d.) Sajnos az itt lévő hatalomgyakorlásnál a többségi népcsoport az alkotmányt bármikor módosíthatja, nem kell hozzá a kisebbségi népcsoportok beleegyezése. Ennyit ér az ilyen politikai rendszer alkotmányos garanciája a folytonosan kisebbségben lévők számára.
            4.
            a.) Az alkotmány alapelveket javasoltuk a második hozzászólásunkban, mint egy rendszer lényegi elemeinek felvázolását, „A nemzeti közösségek és nemzeti kisebbségnek, mint állam- és közösségalkotó (társnemzeti) tényező államszövetségi vagy regionális államalakulatban és a különleges jogállású többnemzetiségű területen” cím alatt. Az itt található pontok nagy részét, a kiválasztott megoldással összhangban, az alkotmánynak kellene tartalmaznia.
            b.) Egyetértünk, hogy az első lépés a rendszer egészének lényegi elemeinek felvázolása. Részünkről ez a második hozzászólalásunkban megtörtént. Az Önök elképzeléséből pedig ez hiányzik.
            Tisztába vagyunk vele, hogy az alkotmány szerepét nagyban befolyásolja az alkotmányozás módszere és az alkotmány védelmének a módja. Tehát nagyon jól tudjuk, hogy mely esetekben lehet az alkotmányban bízni és mikor kevésbé.
            5. Itt egy nagy félreértést vélünk felfedezni. Letettünk az „asztalra” egy rendszer lényegi elemeinek felvázolását, melynek kiegészítése és elfogadása után tartjuk célszerűnek az alkotmány és egyéb törvények általi szabályozásának a megvitatását és ezzel kapcsolatos javaslatok kidolgozását. Úgy látszik ez elkerülte a figyelmüket.
            Az Önök törvényjavaslatáról nem tudni, hogy milyen rendszerben képzelik el annak működését, vagyis az „általános” döntéshozatalban és a különböző területi szintű közösségek működtetésében milyen képviseletet és szerepet szánnak a kisebbségi népcsoportoknak. Az eddigi vitánkban feltételeztük, hogy a jelenlegi, számunkra hátrányos rendszerben akarják javítani a helyzetünket, ami látszatcselekvésnek tűnik, nem pedig egy következetes megoldásnak. Vázolják fel végre a lényegi elképzeléseiket a rendszerről, amelyben ezt a törvényjavaslatot akarják és tudják érvényesíteni.

          • Janos Fiala

            1. Félreértelmezték a „konszenzus” szó jelentését. A maguk javaslatában a konszenzus minden érintett személy (pl. minden parlamenti képviselő) beleegyezését jelenti. Ilyet sem Lijphart, sem más soha nem javasolt. Ezt megkövetelni az, ami összeegyeztethetetlen a demokráciával. Lijphartnál a különböző politikai pártok által képviselt társadalmi irányzatok közötti megegyezésről van szó. Hollandia tehát nála azért konszenzusos demokrácia, mert koalíciós kormányai vannak. Ezt korántsem azt jelenti, hogy mindenki mindig részt vesz minden koalícióban, pláne nem azt, hogy mindenki szavazatára szükség van minden javaslat elfogadásához. Hogy mást nem mondjak, a fríz kisebbséget nem illeti meg semmilyen különleges státus, vétójog vagy más hozzáférés a hatalom gyakorlásához. Hollandia és Szlovákia ebből a szempontból nagyon hasonlóak (most kivételes helyzet állt fenn nálunk az egypárti kormánnyal, ami a koalíciós szabályt erősíti), és sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint bármelyikük mondjuk Belgiumra vagy Nagy-Britanniára.
            A konszenzusnak más formái is léteznek. Meg lehet például követelni, hogy minden régió képviselői hagyjanak jóvá egy döntést (sok parlament felső háza a régiók képviseletén alapul), vagy minden nemzetiségi csoporté (Belgium). A kérdés tehát mindig az, melyik csoportok között legyen konszenzus – de a csoportok maguk többségi elven döntenek, az, hogy a csoportokon belül annak minden tagja között kötelezően konszenzus legyen, olyan nincs.
            Ezért mondom, hogy a Kerekasztal javaslata a konszenzusos demokrácia egy formája. Megszabja, mik azok a kérdések, amelyekben a nemzeti alapon meghatározott közösségek jóváhagyására van szükség – de ez nem minden kérdés, és nincs szükség a közösség minden képviselőjének beleegyezésére.
            d) „A magas szakmaiság a mostani és az előző központosított politikai rendszerekben is megkérdőjelezhető, mert a központi hatalom nagy befolyással bír a köztisztviselőkre.”
            Természetesen megkérdőjelezhető. Ki mondta, hogy a mostani rendszer a jó? A szakmaiság növelése a cél, márpedig annak javaslatuk a populizmus erősítésével pont ellentmond.
            e) „Tehát a leglényegibb kérdés konszenzusos az EU-ban, mellyel összhangba kell, hogy kerüljön a többi jogszabály.”
            Az „összhangba kerüljön” nem azt jelenti, hogy azokat is konszenzussal kellene meghozni. A konszenzusos döntések tulajdonsága, hogy nagyon kevés van belőlük. Ilyenek például a nemzetközi egyezmények, mint az EU szerződés.

          • Névtelen

            1. „A maguk javaslatában a konszenzus minden érintett személy (pl. minden parlamenti képviselő) beleegyezését jelenti.” Ilyet nem állítottunk, de ki sem zártunk. Járható útnak tartjuk azt a megoldást, hogy különböző társadalmi csoportok, a mi esetünkben a népcsoportok képviseleteinek az egyetértésével hozzák meg a döntéseiket. Így javasoltuk: „Döntési alapelv a közös megegyezéses döntéshozatal vagy mértékkel adagolt vétójog a különböző nemzeti közösségek valamint a nemzeti kisebbségek képviseletei között.” A másik szükséges szempont a területi képviseletek bevezetése és döntéshozatali szerepe, ami valójában kétkamarás képviseleti rendszert igényel.
            Lehet, hogy Lijphart szerint a többségi koalíciós kormány döntéshozatala a konszenzusos demokráciához tartozik, véleményünk szerit viszont nem. Konszenzusos demokrácia a döntéshozatalban résztvevő személyek vagy csoportok egyetértésén alapul, tehát a parlamentben a megválasztott társadalmi csoportok érdekképviseletei közösen döntenek. Kormányzás esetén pedig az összes parlamenti párt kormányzati képviselete, az úgynevezett széles koalíció vagy pedig a társadalmi (nép)csoportokat képviselő kormányzati tagok döntenek. Továbbá, ha megvizsgálják Szász Alpár Zoltán tanulmányában leírt (http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/index.php?action=cimek&cikk=m020324.html) konszenzusos demokrácia kormányzati- és államszerkezetét, akkor egyértelmű, hogy Szlovákiában nincs konszenzusos demokrácia. A belga és svájci példák figyelemre méltók, ahol az egyes népcsoportok és térségek képviselői részesei a konszenzusos döntéshozatalnak. A Kerekasztal javaslatában nem találjuk a konszenzusos demokrácia jellemzőit. Itt inkább az illetékességek (hatáskörök) elosztását látjuk.
            d.) A szakmaiságnak árt a kiszolgáltatottság, amely lehet hatalmi (hierarchikus) vagy választási. Szerintünk a közvetlen választási kiszolgáltatottság a kisebbik rossz.
            e) Igen, ha a legfelsőbb jogszabály (alkotmány) egyetértésen alapszik, részletesen meghatározza a társadalmi érdeket és működési szabályokat, akkor kevésbé szükségszerű a törvényhozásban és a kormányzásban a konszenzus, de nem felesleges. Gondoljanak csak a következő törvények elfogadására, a velük és a kormányzással kapcsolatos magyarságot érintő hátrányokra: alkotmány, választási törvények, a népszavazás szabályozása, megyék területi felosztása, nyelvtörvény, normatívák tengerszint feletti magassághoz kötése, kisebbségi nyelvtörvény, a benesi dekrétumok megerősítése, térségek fejlesztése, állampolgársági törvény, stb.

          • Névtelen

            Lijphartra Önök hivatkoztak úgy, hogy elmélete egyáltalán nem támasztja alá az álláspontjukat. Mindössze erre mutattam rá, számomra nem döntő az elmélete.

            A konszenzusos döntéshozatalhoz meg kell határozni, milyen döntést kell konszenzussal meghozni, és kinek a konszenzusa kell hozzá. Ezt az Önök javaslatában nem látom. A fentiekben a konszenzust következetesen minden résztvevő személy beleegyezéseként értelmezték, hadd ne keressek most erre példát mert sok van. Ha ebből most “népcsoportok képviselete” lett, akkor szeretném látni, milyen módon (milyen szervek/képviselők által) gyakorolják döntéshozatali jogukat a népcsoportok. Hasonlóképpen, nincsenek meghatározva azok a kérdések, amelyeket konszenzushoz kötnének, és amit eddig írtak abból az derül ki számomra, hogy minden kérdést ilyennek tartanak. Ez a fajta konszenzusos döntéshozatal számomra a már ismertetett okokból elfogadhatatlan. Mást viszont nem látok a javaslatukban.

            A Kerekasztal javaslatában ez a hatáskörök meghatározásával van megoldva: meghatározzuk azokat a kérdéseket, amikben konszenzust kell elérni, és meghatározzuk azokat a szereplőket, akik között konszenzusnak kell létrejönnie (az általános szervek és a kisebbségi önkormányzati szervek). A konszenzust ugyanakkor nem rugalmatlanul értelmezzük: vannak kérdések, amelyekben tényleges konszenzusról van szó (az általános és a kisebbségi önkormányzati szervnek is jóvá kell hagynia a kérdést), másokban elég a kisebbségi szerv döntése.

          • Névtelen

            A Lijpharttal kapcsolatos általánosító álláspontjukat visszautasítjuk.

            Ha figyelmesen elolvasnák „A nemzeti közösségek és kisebbségek szerepe a közhatalomban” című, a vitánk hatására többször módosított hozzászólásunkat, akkor abból kiolvasható kiknek és milyen döntéseket kell konszenzussal meghozniuk. Az ott felvázolt választási alapelvek pedig választ adnak a népcsoportok képviseletének (a döntéshozók választásának) a mikéntjére. Ez a rendszer nem hatalmon birtokosaira és ellenzékre osztja a politika szereplőit, ahol az ellenzéknek mindent elvből elleneznie kell. Ebben a rendszerben a kiválasztottak közösen birtokolják a hatalmat, pontosabban fogalmazva felelősséggel szolgálják a népet, ezért érdekük az együttdöntés. A többségi demokráciában elméletileg a hatalmon lévők váltogatásával biztosítják a demokráciát, addig a konszenzusos demokráciában a népcsoport és a területarányos képviselettel, decentralizációval és a gyakori, könnyen kezdeményezhető, felesleges küszöbök nélküli népszavazásokkal.

            „vannak kérdések, amelyekben tényleges konszenzusról van szó (az általános és a kisebbségi önkormányzati szervnek is jóvá kell hagynia a kérdést), másokban elég a kisebbségi szerv döntése”
            A javaslatuk melyik része tartalmazza az idézett alapelvet?

            Fiala úr az egyik írásában nagyon helyesen bírálta az asszimiláció egyirányúságát és rámutatott annak okaira, a nyelvi, politikai-gazdasági jellegű elnyomásra és a magyar közösséghez való tartozás hátrányára. Elszomorító, hogy a Kerekasztal javaslata ezekre a gondokra nem keres egy átfogó megoldást, hanem ettől függéstelenül bizonyos részkérdésekre helyezi a hangsúlyt, melyeket egy átfogó megoldáson belül számunkra előnyösebben lehetne megoldani.

          • Fiala János

            A mi javaslatunk nem egyszerűen ezt az alapelvet tartalmazza, hanem konkrétan felsorolja azokat a hatásköröket, amikkel a közösségek szervei rendelkeznek. Vannak köztük olyan kérdések, amelyekben ezek a szervek saját maguk döntenek (pl. 27(d)); vannak olyanon, ahol az általános szervnek meghallgatási kötelezettsége van (pl. 29(h)); és vannak olyanok, ahol közös döntésről van szó (pl. 30(c)).

            Az Önök javaslata többször változott, ezért már nagyon nehezen követhető számomra, hogy mi a teljes aktuális változat. Mindenesetre fontosnak tartom leszögezni, hogy maga az alapelv leszögezése kevés, ez egyszerűen nem visz minket előre. Alapelv szintjén megvitatni ezt a kérdést nem lehet, mert minden alapelv kulcskérdése annak megvalósításának módja – ez az, amit értékelni és összehasonlítani érdemes. Azt látom, hogy felsoroltak néhány példát, ami konszenzust kíván, de hozzátették azt is, hogy tulajdonképpen minden kérdés lehet ilyen. Ezzel nem értek egyet. Fontosnak tartom rögzíteni, mik a különböző csoportba tartozó kérdések (mi igényel konszenzust, mi meghallgatás, mi saját döntés), azok konkrét megjelölésével. Ha erre van javaslatuk, kérem hogy ezt összegezzék, mert a hosszú és több részből álló vita nagyon átláthatatlanná tette már a javaslatukat, és sokkal korrektebb, ha nem én összegzem azt, hanem Önök.

            Ami az átfogó megoldást illeti, már többször kifejtettem, hogy ez gyakorlati megközelítés kérdése. Ezzel a javaslattal egy konkrét problémát kezelünk, világossá tettük az elejétől, hogy ez nem a szlovákiai magyarok minden problémájának megoldására tett javaslat, mivel kivitelezhetetlen lenne annak egy anyagban való ismertetése és megvitatása.

          • Névtelen

            A felsorolt pontok itt a Kerekasztal honlapján nem olvashatók. Az utolsó pont, ami megjelenik az a 23-as.

            A javaslatunk azért lett folyamatosan változtatva, hogy a vita alapján megváltoztatott aktuális változat mindig elérhető legyen. Szerintünk az alapelvek előzetes tisztázása nélkül nem tudunk előrelépni. A javaslatunk egy vitaanyag melyben maradtak nyitott kérdések a lehetséges változatokról és lehetőségek a további módosításra. A nemzeti közösségek képviselői csoportjai (tagjai) az egyes testületeken a tervezetünk alapján együttműködésre vannak ítélve, ezért valószínűen elegendő az alapszabályokat és az irányelveket meghatározni. A részletkérdések megvitatására és eldöntése az egyes testületek feladata, ahol az így lefektetett szabályok biztosítják az érdekérvényesítő képességüket.

            Ami az átfogó megoldást illeti, itt továbbra is ellentétes az álláspontunk, mert szerintünk részletkérdéseket csak úgy tudunk tartósan és jól megoldani, ha azokat összhangba hozzuk a szlovákiai magyarok minden problémájának megoldására tett javaslattal.

  • Tisztelt Kerekasztalosok!

    Remélem mindenki békében, szeretetben élte meg a Megváltó születésének ünnepét, és a terüljasztalka sem terhelte meg az egészségünket…
    Egyelőre ismerkedem a hozzászólási rendszerrel, a bummos, újszós és parás rendszer ismertebb.
    Ha felvidék.ma is adna lehetőséget a hozzászólásra, akkor most ott szállnák vitába Mészáros Lászlóval, de mivel a felvidék.ma ilyen rendszert nem működtet, nagyon jól tudják miért, az én olvasói levelemnek pedig nagyon kicsi esélye lenne a megjelentetésre, így csak azt tehetem, hogy felhívom a Kerekasztal koordinációs bizottság tagjainak figyelmét ML véleményére, és vagy a KKB, vagy a törvénytervezet kidolgozói érdemleges választ adnak ML-nek.
    ML véleménye ITT:
    http://www.felvidek.ma/nezopont/velemeny/31708-kerek-ez-az-asztal-csak-arra-vigyazzunk-nehogy-a-szemunk-is-kikerekedjek-tole

  • Gratulálni szeretnék Fiala úrnak a cikkhez, nagymértékben egyetértek vele. A felvidéki magyarság problémáit nem lehet az autonómia skandálásával megoldani. Ki kell találnunk, meg kell fogalmaznunk, milyen önkormányzati szervek segítségével képzeljük el az önrendelkezésünket.
    Nekem, mint mondtam, nagyon szimpatikus a kerekasztal tervezete, azonban a helyi önkormányzatok, és a nemzetiségi közösségek helyi szintű önkormányzati szervei potenciálisan helyi politikai csatározásokra adnak lehetőséget. Ez széthúzást szülhet a magyar közösségekben.

  • Ákos hozzászólásával kapcsolatban annyit tartok fontosnak elmondani, hogy a Kerekasztal által benyújtott nemzetiségi közösségek jogállásáról és önkormányzatairól szóló törvénytervezetben a politikai csatározások elkerülésére is gondoltak. Ez alatt a vitaindító cikk alatt, a hozzászólásokban már korábban más is kifogásolta ezt a pontot.

    A lényeg, hogy a település önkormányzata és a nemzeti közösségek helyi szintű önkormányzatai között a hatalmi ellentétek kialakulásának esélyét az csökkenti, hogy a két intézmény jogkörei és feladatai is különböznek. Az említett beszélgetésben Fiala úr a következőképpen foglalja össze a különbséget:
    “Ez egy reális veszély (a politikai csatározás, szerk.), ezért javasoljuk, hogy egyrészt helyi kisebbségi önkormányzat csak ott alakuljon, ahol a kisebbségek aránya 70% alatt van, másrészt nem ugyanazok a hatásköreik. A kisebbségi önkormányzat olyan ügyekkel foglalkozik, amivel az „általános” nem, és viszont. Ez, ha nem is szünteti meg, de nagyban csökkenti a politikai háborúk lehetőségét. “