A rendszerváltás óta többször is felmerült a szlovákiai magyar kisebbség jogállásának kérdése. A problémakör rendezésére több javaslat is született, de érdemi társadalmi vita és politikai érdeklődés híján egyik sem vert gyökeret a köztudatban. Jelen anyagunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a kérdés fontosságára, és egy lehetséges megoldást vázoljunk fel, amely mentén a szlovákiai kisebbségi közösségek megfogalmazhatják elvárásaikat, és érdemi párbeszédet kezdhetnek róla a többségi nemzettel és az állam képviselőivel.
A probléma gyökerét ott ragadhatjuk meg, hogy Szlovákia jelenlegi kormányzati, közigazgatási berendezkedése figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ország területén jelentős számú kisebbségi közösséghez tartozó személy él. Ettől a látszólag liberális, nemzetiségileg semleges (amerikai szakkifejezéssel: „színvak”) állásponttól az állam csak ott tér el, ahol ennek a szlovák nemzet látja hasznát. A sajátos gyakorlat legjobb és egyben legabszurdabb példái az ország regionális felosztása és az államnyelv fokozott védelme.
A létrejött rendszer azokban a kérdésekben is figyelmen kívül hagyja az állampolgárok nemzetiségi hovatartozását, ahol ennek figyelembevétele különösen indokolt lenne. A centralizált, egységes politikai közösségre épülő állam eszméje csak látszólag kezel minden polgárt egyformán, nemzetiségüktől függetlenül. Mivel a demokratikus döntéshozatali mechanizmusokat számarányánál fogva a szlovákság monopolizálta, ők abba a helyzetbe kerültek, hogy a többi nemzetiségi közösség belügyének számító kérdésben is dönthetnek, illetve dönteniük kell. Az államhoz csak nekik, és korlátozottabb módon a magyar közösségnek van hozzáférése, annak döntéseire befolyása. Nem jöttek létre olyan mechanizmusok, amelyek a kisebbségi közösségek számára lehetővé tennék, hogy az őket érintő kérdéseket befolyásolják, vagy legalább véleményt nyilvánítsanak róluk. Ezzel sérül az Alkotmány 34. cikk (2)c) pontjában és az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségi Jogaról szóló Keretegyezményének 15. cikkében rögzített részvételi joguk az őket érintő ügyekben való döntésekben.
Az absztrakt gondolatmenet helyett inkább világítsuk meg konkrétabb példával a fenti problémát. Szlovákiában minden lényeges jogi kérdésben a parlament és a kormány dönt, beleértve a nemzetiségi, kulturális sajátosságokkal bíró kérdéseket. Bár a törvények alapján formálisan mindenkinek egyforma esélye van ezeknek a szerveknek a munkájában részt venni, a gyakorlatban a szlovák nemzet tagjai számarányuknál fogva mindkettőben többséggel bírnak, és a magyar közösségen kívül a többiek egyáltalán nincsenek képviselve. A felemás képviseletű állami szervek döntenek arról, milyen módon használja nyelvét a lengyel közösség, milyen kulturális eseményeket és sajtótermékeket tegyen elérhetővé a bolgár közösség, milyen módszertan alapján folyjon az oktatás a ruszin iskolákban, milyen helyesírást használjanak a romák, milyen tankönyveket a németek, és még sorolhatnánk. Az állam a kisebbségekkel szembeni politikáját úgy alakítja ki, hogy abban a kisebbségek nem vesznek részt. Ráadásul még csak nem is tudjuk, kiket érint ez a politika, kik a címzettjei, hiszen a kisebbségi közösségek közjogi értelemben nem léteznek.
A fenti megközelítésnek vannak pragmatikus okai is. A szlovák többség, illetve a politikai elit nacionalista része így látja biztosítva ellenőrzését a magyar kisebbség, és az általa jelentett vélt „veszély” felett. Ugyanakkor több szempontból a szlovákságnak sem előnyös ez a helyzet. Olyan kérdésekben kénytelenek dönteni, amelyekhez a legjobb jóindulat mellett sem érthetnek, hiszen az adott közösség belső életéről, szubjektív nézőpontot igényelő kérdések tömegéről van szó.
A probléma kiküszöbölésére fogjuk felvetni az általunk kidolgozott törvényjavaslatot. Ennek egyik célja, hogy definiálja a nemzetiségi közösségeket (a javaslatban a nemzetközi jogban használatos és elfogadott “nemzeti kisebbség” kifejezést használjuk), és rögzítse az állammal fennálló alapvető kapcsolatukat, tehát jogaikat és kötelességeiket az állammal szemben. A másik, hogy létrehozza azokat az intézményeket, amelyeken keresztül a közösségek részt vehetnek az őket érintő döntések meghozatalában.
A törvény talán legfontosabb elemét az intézményrendszer létrehozásának módja és hatáskörei képezik. Javaslatunk közösségenként egy országos, központi szervet, „nemzeti tanácsot” feltételez, amelyet közvetlenül a közösség tagjai választanának. Emellett helyi és regionális közösségi önkormányzati szervek is létrejöhetnének, ha arra a közösségnek igénye van, és teljesíti a törvényben megszabott feltételeket. A fenti szervek feladatai az oktatás, kultúra és nyelvhasználat terén a közösség intézményeinek (iskolák, múzeumok, sajtótermékek) működtetése, igazgatása, továbbá a közösség érdekeinek képviselete az állami szervekkel való kapcsolattartásban az előbbi kérdésekben valamint gazdasági és szociális ügyekben.
Meggyőződésünk, hogy az általunk felvázolt rendszer nagyban hozzájárulna az ország stabilitásához és demokratizálódásához, mivel intézményes fórumot teremtene a többség és kisebbségek közötti érdemi politikai párbeszédre, és megszüntetné a nemzetiségi sérelmek egy jelentős részét. Hasonló megoldások nemcsak a sokat csodált nyugat-európai országokban, hanem Közép-Európában is működnek, pl. Szlovéniában, Szerbiában, Magyarországon és másutt is.
Természetesen a javaslat sikere a részletekben rejlik. Az elvi kérdéseknél fontosabb, hogy a létrehozott intézmények hatékonyan tudjanak működni, tényleges döntéseket hozhassanak lényeges kérdésekben, és ezáltal elnyerjék a közösséghez tartozó személyek bizalmát. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél több kritikai véleményt tudjunk figyelembe venni a következő változatok létrehozásánál. A vitaindítóval együtt nyilvánosságra hoztuk a javaslat koncepcióját (alapelveit) és részletes vázlatát. Ezek semmiképpen nem tekinthetők végeleges javaslatnak, inkább az érdemi vita megalapozását szolgálják. Kérünk minden érdeklődőt, hogy részletesen olvassa el az anyagokat, és juttassa el hozzánk észrevételeit. A kritikák alapján módosítjuk a javaslatot, és társadalmi vitát kezdeményezünk róla a magyar közösség egésze, a többi kisebbségi közösség, majd a szlovák többség és az állami szervek fokozatos bevonásával.
Úgy véljük, a kisebbségek jogállása olyan kérdés, amely joggal tart igényt a Kerekasztal tagjainak érdeklődésére. Bízunk benne, hogy kezdeményezésünk tartalmas vitához fog vezetni, amely a szlovákiai nemzetiségi közösségek javára válik majd. Számítunk együttműködésére!
A Szlovkiai Magyarok Kerekaszta (SZMK) s a kerekasztal.org zemeltetje a Frum Kisebbsgkutat Intzet (FKI) nem vllal felelssget a harmadik szemlyek ltal feltlttt tartalomrt, ill. hozzszlsokrt.
Amennyiben a harmadik szemlyek hozzszlsai szemlyi jogokat srtenek, a honlap zemelteti fenntartjk a jogot a hozzszls moderlsra, vagy esetleges trlsre. A felhasznlk, melyek tbbszri felszlts utn sem tartjk tiszteletben a honlap etikai kdext, tiltsban rszeslnek.
A SZMK a korrekt, vulgarizmusok s szemlyeskedsek nlkli, konstruktv vitban hisz, s ennek szellemben kvnja mkdtetni a honlapot. Ebbl kifolylag minden felhasznlnak a sajt nevvel kell bejelentkeznie (regisztrci vagy Facebook, Twitter, Gmail s egyb kivlasztott kzssgi modulok segtsgvel).
A vitk minsgt minden felhasznl befolysolhatja hozzszlsaival, vitapartnereinek hozzszlsnak rtkelsvel, vagy a helytelen megjegyzsek jelzsvel.
