Az ellenállás értelmetlen? – néhány szó a polgári engedetlenségről

Az ellenállás értelmetlen? – néhány szó a polgári engedetlenségről

Szlovákiában az utóbbi hónapokig csak elvétve találkozhattunk a polgári engedetlenség különféle formáival, már ami a kisebbségi ügyeket illeti. Az utóbbi hónapok során azonban egymás után feltűntek a matricázó aktivisták, a kétnyelvű táblákat állítgató civilek, vagy éppen a kettős állampolgárságukat nyíltan vállaló állampolgárok. Olyan nevüket vállaló, vagy titokban tartó személyek, akik vagy nyíltan törvényt sértenek, vagy pedig a szürke zónában mozognak Open the full article >>>

Tags: , ,

Ethics Policy

Ethics Policy - Text

  • Mit mondjak, azért a polgári engedetlenségek fontosságával meg a civil kezdeményezések nélkülözhetetlenségével abszolút egyetértek. Viszont kérdés, hogy meddig fog kelleni bármiért (akár a rohadt kétnyelvű feliratokért, meg azért, hogy magyarlakta területen ne tótul akarjanak meggyőzni magyarokat mindenféle cégek arról, hogy megvegyék az -amúgy nem túl jó- termékeiket, miközben az anyanyelven történő győzködés elemi érdekük lenne) harcolni/kilincselni egy olyan országban, ahol az egész társadalom beteg. Hogy miért? Azért, mert (egy normális társadalommal ellentétben) Szlovákia egy olyan ország, ahol a lakosság igen-igen jelentős része az összes nonprofit szervezetet Soros György zoknibábjának nézi, a rendszerváltást pedig egy, a CIA által megszervezett puccsnak. Persze tudjuk, hogy ennek az oka a végtelenül polarizált társadalom, ahol aki nem a kommunistáknak drukkol, és nem ordítja minden nap azt, hogy mekkora nagy szlovák, az valójában nem is szlovák, és utál mindent, aminek köze van a szlováksághoz, viszont valami akkor se stimmel. Nem stimmel a dolog, mert míg a jobboldal tele van mindenféle civil kezdeményezéssel/sajtótermékkel (ezek ugye a tót neokommunisták szerinti Soros-bérencek), addig a baloldalon nincs abszolúte SEMMI. Fico elvtárs (amúgy rendkívül otromba) megjegyzése (miszerint észre se vette, hogy 1989 novemberébe történt volna valami) lényegében igencsak találóan fejezi ki a baloldal baját: a szlovák baloldalon nem volt 1989, vagyis semmiféle megújulás. A kezdeti “kaotikus” időszak után ugyanis ismét körvonalazódni látszik egy “egypártrendszer” a baloldalon, tehát egy autokrata párt mindenféle civil (és egyéb) kontroll nélkül, nagyjából a szocialista időket idézve. Szerencsére azért 89-ben így is megszűnt A párt “vezető szerepe” (úgyhogy már csak a homokozó bal felét bitorolhatják), de ettől függetlenül az utódpárt vsz. továbbra is következetesen elgáncsol/ellehetetlenít mindenfajta baloldalról jövő civil kezdeményezést. Ráadásul emellett annyira szerencsétlen is az egész bagázs, hogy képtelenek arra, hogy saját médiabirodalmat hozzanak létre (ami Mo-n pl. mindkét oldalnak sikerült), tehát mindent gyakorlatilag egy lapra tettek fel (Fico elvtársra). Akinek bizony még a jobboldal se mer ellentmondani (mintha megcsapta volna őket a gulág szele vagy valami), csakhogy egy ellenvélemény meg civil kezdeményezés nélküli világban “szocializálódott” (és ráadásnak még ostoba, faragaltan és ostoba tuskó) bagázs szinte biztos, hogy nem fog érdemben egyetlenegy hasonló tematikájú civil engedetlenségre se reagálni (legfeljebb úgy, hogy a “renitenseket” -idegen állampolgárként- kitoloncolják az országból).

    • A társadalmat “gyógyítani” csak hosszú, következetes és elég kevés sikerélménnyel kecsegtető munkával lehet, ami talán az oktatásnál és a szocializációnál kezdődik. A bizalmatlanság és tudatlanság nem csak baloldali probléma, legfeljebb azért ott ütközik ki, mert a társadalmilag is aktivizálódó fiatalok számára a Smer és a hozzá kapcsolódó pártok semmilyen vonzerővel nem rendelkeznek.

      Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a civil aktivitás mértéke végső soron nem ideológiaspecifikus. Az már igen, hogy mit tartanak fontosnak ezek az aktivisták – a baloldaliak esetleg a jobb munkakörülményeket, a szociális hálót, a jobboldaliak a több munkalehetőséget, a hagyományos értékeket, a liberálisok meg esetleg a dolgukba kevesebbet belebeszélő államot. Szlovákiai magyarként specifikusan erre az egészre egy újabb témát húzunk rá az előbbi három dologtól függetlenül: a nyelvhasználat és a kisebbségi identitás ügyét.

  • Névtelen

    A polgári engedetlenség egészen sajátos formát ölt, ha egy nemzeti kisebbség tagjai gyakorolják a többség által uralt nemzetállam igazságtalanságaival szembeszállva.
    Ám először is lássuk a polgári engedetlenség gyökereit. Eredeti megfogalmazása még a felvilágosodásba nyúlik. Ekkor születik meg modern formában az az álláspont, hogy az állam a nép akaratából ered. Nem az uralkodóéból, nem nemességéből, nem is az egyházéból, hanem a nép elhatározásából.
    Ezért az államnak csak akkora a hatalma mind amekkorát polgárai reá ruháztak. És az az elsőrendű kötelessége, hogy védje a népet alkotó polgárok szabadságát, tulajdonát, biztonságát. Ha pedig nem ezt teszi, és túlterjeszkedik a reá ruházott hatalom keretein, nem védi, hanem sérti polgárai szabadságát, veszélyezteti biztonságágukat, vagyonukat, akkor nem a polgárok, hanem az állam sért jogot. A polgároknak pedig joguk keletkezik arra, hogy ellenálljanak. Itt a polgári engedetlenség gyökere.
    Fordítsuk csak ezt napjaink nyelvére! Az állam nem a kormányé, a parlamenti képviselőké, a köztársasági elnöké, s nem is a pártelnököké, a pártok erős embereié! Hanem a miénk!
    A hatalmat gyakorlók kötelessége, hogy a polgárok javát szolgálják, s nem a polgároké, hogy az ő javukat.
    Ha nem így történik, akkor a polgároknak joguk van rámutatni erre. Ha pedig még a törvényeket is a maguk céljaira formálják, akkor a polgárnak arra is morális joga keletkezik, hogy ellenálljon. Morális joga, mert lehet, hogy valamelyik érvényes törvénnyel száll szembe. Ám az érvényes törvények is lehetnek rossz, vagy akár a jog morális alapjait sértő, illegitim törvények.
    Most pedig térjünk vissza eszmefuttatásunk elejére. Azzal kezdtük, hogy polgári engedetlenség egészen sajátos formát ölt, ha egy nemzeti kisebbség tagjai gyakorolják a többség által uralt nemzetállam igazságtalanságaival szembeszállva. Ebben az esetben ugyanis nemcsak az állam hivatalnokaival kell összetűzniük azoknak, akik rá kívánnak mutatni az adott állami szabályozás jogtalanságára. Hanem a nemzeti többség igazságérzetét is meg kell próbálniuk felkelteni. Nem egy sikeres külföldi példa. S itt az idő, hogy szóba, hogy a széles szlovák közvélemény előtt is szóba kerüljön a nemzeti igazságosság kérdése. Nem pusztán az ideológusok által rendszeresen adagolt történelmi sérelmek kérdése, és a nemzeti dominancia látszathatalommal teli íze, az állam vélt birtoklásának csalóka felsőbbrendűségi érzése. Ezek a valóságban a kevesek uralmának elfedésekor támadó rések betömésére szolgáltak, és szolgálnak ma is. Hanem a nemzeti igazságosság kérdéskörét. Általa messzire juthatunk.
    Öllös László

  • Polgári engedetlenség. Jók ezek a kétnyelvűséggel kapcsolatos figyelmeztető táblák, meg a kiállítás is a kisebbségi nyelvhasználatról. A tárlatot szeretném is elhozni 1x Rozsnyóra, hogy lássák az itteni polgárok is. Egy bajom van azonban magunkkal, szlovákiai magyarokkal, sőt, általában a szlovákiai állampolgárokkal. Talán hiányzik belőlünk a tűz. Pudingok vagyunk. A szlovák köztársasági elnök lefasisztázta gróf Esterházy Jánost – akit egy amerikai zsidó szervezet viszont posztumusz kitüntetett, mert 1942. május 12-én a szlovák parlament egyedüli tagjaként szavazott a szlovákiai zsidók kitelepítése ellen ( http://ujszo.com/online/kozelet/2011/08/23/gasparovic-esterhazy-janos-hitler-es-a-fasizmus-hive-volt http://www.bumm.sk/61594/amerikai-kituntetes-esterhazy-janosnak.html ). Ugyanez a mókus hónapok óta szabotálja a parlament által megválasztott főügyész kinevezését. Vannak országok, ahol paradicsommal, elhajított tortával, cipővel, lemondást követelő tiltakozó megmozdulásokkal hálálják meg az elégedetlen polgárok a politikusok, államférfiak vélt vagy valós ballépéseit. Mi meg hallgatunk, mint a csuka, nyelünk egyet, oszt ballagunk tovább. Ez a Gašparovič máma Rozsnyóra látogat – találkozni fog a polgármesterrel, meg a városatyákkal (van köztük két hidas is – az egyik alpolgármester), elmegy a székesegyházba, sétát tesz a főtér északi felén (oda süt legjobban a nap) és még a város sportolóival is találkája lesz ( http://www.inforoznava.sk/infoservis/v-stredu-navstivi-roznavu-prezident ). Biztos kap egy csokor virágot meg puszit valamelyik alsó tagozatos alapiskolás kislánytól, verset is mond majd valaki a tiszteletére, jól megebédeltetik, körbemosolyogják és úgy bánnak vele, mint a szlovák/magyar/stb. állami szervek a kínai kormányküldöttséggel.