Az SZMK kisebbségi nyelvhasználati törvényjavaslatának alpelvei

Kidolgozta: Fiala János

Cél: Jelen anyag célja, hogy lefektesse azokat a pontokat, amelyekre az új kisebbségi nyelvhasználati törvénynek épülnie kell. Az itt javasoltak megvitatásra kerülnek a hazai kisebbségeket képviselő szervezetekkel, és a vita alapján elkészülő újabb változat a törvény normaszövegszerű javaslatának elkészítéséhez fog alapul szolgálni. Az alábbi pontok alapján elkészült egy előzetes normaszöveg-anyag is szlovák nyelven, amely az érdeklődők számára útmutatóként szolgálhat az egyes pontok részletesebb megismeréséhez. A vita alapjául azonban jelen anyag szolgál, ebben fogjuk elvégezni a megvitatott változásokat, és ennek a végleges változata alapján fogjuk a normaszöveget módosítani.

Az alapelvekről: Az új kisebbségi nyelvhasználati törvény abból indul ki, hogy az állampolgárok mindenkor szabadon használhatják nyelvüket. Törvény csupán azt szabályozhatja, hogy a közigazgatási és egyéb szervek, bíróságok, hivatalok, rend- és tűzvédelmi szervek milyen feltételek mellett kötelesek a kisebbségi nyelveket használni szóban és írásban. Megfordítja tehát a jelenlegi törvényi szabályozás logikáját, mely bizonyos feltételek mellett „megengedi” a kisebbségi nyelvek használatát az állampolgárok számára (és egyben megtiltja más esetekben), ugyanakkor nem ró megfelelő mértékű kötelezettségeket a hivatalos szervekre, amelyek alkalmazottai továbbra sem kötelesek a kisebbségi nyelveket érteni és használni. Ez egy nagyon szűk és egyben üres „jogot” eredményez az állampolgárok, és gyakorlatilag semmilyen kötelezettséget az állam számára. Az új törvény ezzel szemben a jogok végrehajthatóságára, és az állampolgárok jogainak gyakorlásához szükséges állami kötelezettségekre helyezi a hangsúlyt.

A javaslat másik fontos kiindulópontja, hogy következetes a kisebbségi nyelvek használatában. Az államnyelvtörvény jelenleg sokkal szélesebb területen szabályozza a nyelvhasználatot, mint a hatályos kisebbségi nyelvtörvény, ami olyan abszurd helyzetet eredményez, hogy pl. egy 95 százalékban kisebbségek által lakott településen államnyelven kötelező minden közfelirat kiírása, kisebbségi nyelven azonban nem. Az új kisebbségi nyelvtörvény az államnyelvtörvény rendelkezéseit követi abban a tekintetben, hogy minden területen, ahol az államnyelv valamilyen nyelvhasználati kötelezettséget ír elő, megteremti ennek kisebbségi nyelvekre vonatkozó párját.

A harmadik fontos alapelv a nemzetközi egyezmények és ajánlások figyelembevétele. Szlovákia számos esetben nem felel meg az általa önként vállalt nemzetközi kötelezettségeinek, ami több esetben a nemzetközi szervek általi elmarasztaláshoz vezetett. A javaslat célja, hogy megszüntesse ezt az emberi jogi szempontból visszás helyzetet, és ezzel javítsa Szlovákia nemzetközi megítélését és erősítse diplomáciai pozícióját.

A törvénytervezet egy egységes keretbe foglalja mindazon jogszabályokat, amelyek a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozzák Szlovákiában, és amelyek az elmúlt másfél évtizedben más-más helyzetekben lettek elfogadva (pl. a fogyasztóvédelmi törvény, a geodéziai és kartográfiai törvény, a névhasználatról szóló törvény, az anyakönyvekről szóló törvény, a közigazgatási eljárásról szóló törvény, a polgári peres eljárásról szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény stb.), hogy átlátható és mindenki számára követhető legyen a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlása Szlovákiában.

Végül, de nem utolsósorban, a javaslat a praktikus megoldások mezején kívánt maradni. A nemzetközi jó példák számos olyan megoldást tartalmaznak, amelyek továbbmennek e javaslatnál, és a kisebbségi nyelvek használatát a kisebbségek számára kedvezőbben szabályozzák. E javaslat szerény célja az, hogy építsen a hazai nyelvhasználati gyakorlatra, amely sokszor pozitívabb a törvényi szabályozásnál, és olyan kötelezettségeket rójon az állami szervekre, amelyeknek azok különösebb erőfeszítések nélkül meg tudnak felelni. Ez ugyanakkor megteremti a kisebbségi jogi, közigazgatási és egyéb szakterminológia fejlődését, amely a jövőben alapja lehet egy progresszívebb szabályozás elfogadásának.

A törvényjavaslat a következő rendelkezésekből áll:

I. Általános rendelkezések

1. A kisebbségekhez tartozó személyek szabadon használhatják nyelvüket szóban és írásban, a magán- és nyilvános szférában.

2. A kisebbségi nyelvtörvény rendelkezései előnyt élveznek az államnyelvtörvény rendelkezéseivel szemben. Egymásnak ellentmondó szabályozás esetén az előbbi az irányadó.

3. A törvény definiálja a „kisebbségi nyelvet”, és felsorolja a hivatalosan használt (az e törvény által szabályozott) kisebbségi nyelveket, melyek a cseh, horvát, magyar, német, lengyel, roma, rutén (ruszin) és ukrán nyelv. Ez a felsorolás azokat a nyelveket tartalmazza, amelynek használói legalább egy szlovákiai községben, ill. pozsonyi vagy kassai városrészben elérik a hivatalos nyelvhasználathoz megállapított küszöböt.

4. A hivatalos nyelvhasználat a többnyelvű községekben érvényesül, amelyek azon községek, ill. pozsonyi vagy kassai városrészek, ahol a kisebbségi anyanyelvű lakosok száma legalább 10 százalék vagy 1000 fő.

5. Többnyelvű járás, körzet, kerület és megye az, amelyben legalább egy többnyelvű község található.

6. Ha egy községben a rutén és ukrán anyanyelvű lakosok együttesen elérik a fenti feltételt, a község többnyelvűnek minősül. Az ilyen községekben mindkét nyelv hivatalosnak számít, és a lakosok bármelyiket használhatják.

II. A kisebbségi nyelvek használata hivatalos érintkezés során

7. E törvény rendelkezései azokra az állami, közigazgatási és önkormányzati szervekre és az általuk vagy a törvény által létrehozott jogi személyekre vonatkoznak (a felsorolás követi az államnyelvtörvényt), amelyeknek székhelye többnyelvű községben van (pl. Mezőlaborci Körzeti Hivatal), vagy amelyeknek területi illetősége többnyelvű (pl. Nagyrőcei Körzeti Hivatal, Nagyszombati Kerületi Hivatal).

8. E szervek előtt a kisebbségi nyelveket használni lehet szóban és írásban, beleértve beadványok és dokumentumok kisebbségi nyelven történő elkészítését. A hivatal mindig az ügyfél által választott nyelven válaszol. Erről a jogáról a hivatal minden lakost tájékoztat.

9. A többnyelvű hivatalok egymással való érintkezésük során használhatják a kisebbségi nyelvet. A nem többnyelvű hivatalokkal való érintkezés során az államnyelvet használják.

10. A többnyelvű hivatalok tárgyalásai államnyelven és kisebbségi nyelven is folyhatnak. A résztvevők minden esetben saját döntésük alapján használhatják az állami vagy kisebbségi nyelvet. A tolmácsolást a hivatal állja.

11. A polgári szertartások (pl. házasságkötés, gyászszertartás) kérésre kisebbségi nyelven is tarthatóak. Többnyelvű községben a kérésnek mindig eleget kell tenni, a többi községben a hivatal saját belátása szerint tehet eleget a kérésnek.

12. A többnyelvű községekben többnyelvűen állítják ki a közokiratokat (pl. anyakönyvi kivonat) és a helyi rendeleteket. Többnyelvű a hivatalos ügyintézés (pl. anyakönyvek, jegyzőkönyvek, határozatok). A község nyelve hivatalos nyelvhasználatban (pl. a közokiratokon és a községi pecséten) többnyelvű.

13. A többnyelvű községekben kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni a fontos információkat, pl. a veszélyre figyelmeztető és egészségügyi információkat.

14. Kisebbségi nyelven is tájékoztatni kell a lakosságot a községi hangosbemondó, információs tábla, a község honlapja és más műszaki berendezések alkalmazása során.

15. Kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni a hivatalok, az autóbusz- és vasútállomás, a helyi közlekedés megállóinak és az egészségügyi és szociális intézményeknek a neveit. Az autóbusz- és vasúti közlekedésben az utasoknak joguk van kisebbségi nyelven információhoz jutni és jegyet váltani.

III. Kisebbségi nyelvek használata közigazgatási, polgári peres és büntetőeljárásban

16. A többnyelvű hivatalok, bíróságok és büntetőeljárásban eljáró szervek előtti eljárásban szabadon használható a kisebbségi nyelv szóban és írásban, beleértve bizonyítékok és beadványok kisebbségi nyelven történő szerkesztését. Erről a jogáról a hivatalok és bíróságok tájékoztatják az eljárás résztvevőit.

17. A közigazgatási eljárás és polgári peres eljárás nyelvét a felek, a büntetőlejárás nyelvét a terheltek (vádlottak) választják. Az eljárás nyelvétől függetlenül minden résztvevő jogosult a kisebbségi, ill. államnyelv használatára.

18. A jegyzőkönyvek, tárgyalások, határozatok az eljárás nyelvén készülnek, ill. folynak. A döntést államnyelven és kisebbségi nyelven kell meghozni; elsőbbséget az eljárás nyelvén meghozott döntés élvez.

19. Abban az eljárásban, ahol a résztvevőnek első fokon joga volt kisebbségi nyelvet használni, ezt a jogát az eljárás további szakaszaiban is megtartja.

20. A kisebbségi nyelvek használhatók az Alkotmánybíróság előtti eljárásban.

IV. Kisebbségi nyelvek használata a központi államigazgatási szervek előtt

21. A központi államigazgatási szerveknek, a Kormányhivatalnak, a Köztársasági Elnök Hivatalának és az Ombudsmani Hivatalnak kisebbségi nyelven is küldhetők beadványok. Ezek a szervek államnyelven és a beadvány nyelvén válaszolnak.

V. Kisebbségi nyelvek használata a rend- és tűzvédelmi szervek tevékenysége során

22. A rend- és tűzvédelmi szervek többnyelvű községekben állomásozó egységei az állampolgárokkal való kapcsolattartás során, beleértve az írásbeli beadványokat és döntéseket, a kisebbségi nyelvet is használják, az állampolgár választása alapján. Ezen egységekben a szolgálati nyelv kisebbségi nyelv is lehet.

VI. Földrajzi nevek használata kisebbségi nyelven

23. A többnyelvű községekben kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni az utcák és közterületek nevét. Kisebbségi nyelven fel kell tüntetni a többnyelvű községek, kerületek és járások nevét az azok elejét és végét jelző, valamint az irányjelző közlekedési táblákon.

24. A többnyelvű községek neve kisebbségi nyelven is használható postai kapcsolatban és kartográfiai művekben.

VII. Kisebbségi nyelvek használata a kultúra és oktatás területén

25. Megengedett a kulturális események kisebbségi nyelven történő megtartása, beleértve a felvezető és kísérő szöveget is. Megengedett az eseti kulturális kiadványok (színházak, koncertek műsora, múzeumok, könyvtárak katalógusa), valamint az eseti jelleggel, illetve rendszeresen megjelenő kiadványok kisebbségi nyelven történő kiadása.

Megj: Ezekre a rendelkezésekre az államnyelvtörvény idevágó restriktív rendelkezéseinek ellensúlyozására van szükség. A kulturális kiadványok, beleértve a sajtótermékek nyelvét más törvények szabályozzák, ezért bővebb szabályozásra itt nincs szükség.

26. A rádió- és tévéműsorok sugárzása megengedett kisebbségi nyelven helyi, regionális és országos szinten.

27. A többnyelvű községek krónikája kisebbségi nyelven is vezethető.

28. A többnyelvű községekben az emlékművek és emléktáblák feliratait kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni.

29. A kisebbségi nyelveken tanító iskolákban a pedagógiai dokumentációt kétnyelvűen, a belső használatra szolgáló dokumentációt az iskola tanítási nyelvén kell vezetni.

VIII. Kisebbségi nyelvek használata egyéb területeken

30. Az egészségügyi és szociális intézményekben az állampolgároknak joguk van anyanyelvük használatára. Szükség esetén az intézmény tolmácsot biztosít.

31. A fogyasztóvédelmi szabályok által megkívánt tájékoztató feliratokat kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni.

32. A többnyelvű községekben minden feliratot, reklámot és értesítést, különösen az üzletekben, sportlétesítményekben, vendéglátóhelyeken és az utcán kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni.

33. A munkaszerződéseket kisebbségi nyelven is meg lehet kötni, ha ebben a felek megegyeznek.

Megj: Erre a rendelkezésre csak az államnyelvtörvény hasonló rendelkezésének ellensúlyozására van szükség. Az egyéb szerződések nyelvét nem szabályozza törvény, azok bármilyen nyelven megköthetők, ezért ezt a kérdést itt nem kell szabályozni. Csak a közigazgatási és bírósági eljárásban bizonyítékként csatolt iratok nyelvét kell rendezni; ez megtalálható fentebb, a közigazgatási és bírósági eljárás nyelvével kapcsolatos szabályok között.

34. Az egyesületek, politikai pártok és mozgalmak, valamint gazdasági társaságok alapító és egyéb okiratai kisebbségi nyelven is elkészíthetőek.

IX. A kisebbségi nyelvek védelme és fejlesztése

35. Azok a hivatalok, rend- és tűzvédelmi szervek és jogi személyek, amelyek előtt a jelen törvény alapján hivatalos érintkezésben kisebbségi nyelven is el lehet járni, gondoskodnak arról, hogy megfelelő számú alkalmazottjuk beszélje a kisebbségi nyelvet. E cél elérése érdekében oktatás biztosításával és nyelvpótlékkal motiválják alkalmazottaikat.

36. Az előbbi pontban említett szervek minden hivatalos nyomtatványt kisebbségi nyelven is a lakosság rendelkezésére bocsátanak.

37. A kormány emberi jogokért és kisebbségekért felelős alelnöke támogatást nyújt az előbbi pontban említett szerveknek az e törvény szerinti feladataik végrehajtásához. Meghatározza a szakterminológia fejlesztéséért és fordításért felelős, a kisebbségek és kisebbségi nyelvek kutatásával foglalkozó tudományos intézményeket.

38. A kormány alelnöke és a SzK Oktatási Minisztériuma a községekkel együttműködve megteremtik a feltételeit annak, hogy a többnyelvű községekben élő, kisebbségi nyelvet nem beszélő személyek érdeklődésük esetén el tudják sajátítani a kisebbségi nyelvet.

39. A Kormány Emberi Jogi Tanácsa kétévente jelentést készít a kormány számára a kisebbségi nyelvek használatának helyzetéről. Az első jelentés 2013. december 31-ig készül el.

X. Más törvények módosítása

40. E törvény rendelkezéseinek megfelelően módosul a fogyasztóvédelmi törvény, a geodéziai és kartográfiai törvény, a névhasználatról szóló törvény, az anyakönyvekről szóló törvény, a közigazgatási eljárásról szóló törvény, a polgári peres eljárásról szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény. Megszűnik a „táblatörvény” (a községek nevének kisebbségi nyelven történő feltüntetéséről szóló törvény), rendelkezései beépülnek ebbe a törvénybe.
Az SZMK kisebbségi nyelvhasználati törvényjavaslatának alpelvei

Tags: , , , ,

Ethics Policy

Ethics Policy - Text