A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának levele Knut Vollebaeknek, az EBESZ kisebbségi főbiztosának [magyarul]

Tisztelt Főbiztos Úr!

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nevében tiltakozásomat fejezem ki a szlovák kormány intézkedései ellen, amelyeket Fico kormányfő tervez bevezetni az ország nem szlovák nemzetiségű állampolgárai ellen.

Az ún. Beneš-dekrétumokból eredő kollektív bűnösség bélyege alól még nem mentették fel a szlovákiai magyarokat, éppen ellenkezőleg, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa három évvel ezelőtt nyilatkozatban erősítette meg a dekrétumok érvényességét. Most, a 21. században, az Európai Unióban, a szlovák állam a Beneš-dekrétumok korszerűsített változatát kívánja elfogadni. Még egyszer képes ezt megtenni, mindezt ráadásul a magyar kisebbség véleményének megkérdezése nélkül, egy olyan jogszabály fogadna el a velük folytatott konzultáció nélkül, amely a jelek szerint közvetlen kihatással lesz az életükre, ami azt jelenti, ezzel megsérti alkotmányos kötelezettségeit és a Keretegyezményt. Ezen túlmenően, mindezt reakcióképpen teszi egy ma még nem létező magyar jogszabály ellen, amelynek a szlovákiai magyarság csak a legutolsó helyen kedvezményezettje. (A jogszabály ugyanis elsősorban azokat a magyarokat célozza, akik nem az Európai Unió tagállamaiban vagy nem a schengeni övezetben élnek.)

Mi nem akarunk mindig a történelem kiszolgáltatottjai és felelőtlen politikusok hatalmi játékainak tárgyai lenni. Nem tárgyak vagyunk, hanem élő emberi lények, akiknek saját törekvéseik és emberi méltóságuk van. Az emberi jogok, a méltóság és az igazságosság olyan fogalmak, amelyeket a szlovák kormánykoalíció egyes tagjai nyilvánvalóan nem nagyon ismernek. Csak meg kell nézni a választási kampányukat, vagy azt, ahogy a hatóságok és a legtöbb politikus reagált a homoszexuálisok és leszbikusok pozsonyi felvonulására, amelyre Szlovákiában először került sor. Mi valóban nem kívánunk többé a szlovák populisták és nacionalisták bűnbakjai lenni.

Mi, a Kerekasztal résztvevői az elmúlt évben megtettünk minden tőlünk telhetőt a kormányzattal a magyar kisebbséget érintő kérdésekről folytatandó konstruktív párbeszéd megkezdése érdekében. Azonban a kormány nagyon kis hajlandóságot mutatott az effajta párbeszéd iránt. Egy sor konzultációt kezdeményeztünk a nemzeti kisebbségek jogállásáról és jogairól szóló, átfogó megoldást célzó javaslatunkról, melynek fő elemeit később támogatták a cseh, ruszin, ukrán, német és roma kisebbség képviselői is. (Önnek már rendelkezésére áll mindkét dokumentum.) Čaplovič miniszterelnök-helyettesessel csak egyetlen találkozónk volt, ahol azt mondta, a legtöbb kérdés a hatáskörén kívül esik. Maďarič miniszter úr még csak arra sem méltatott bennünket, hogy megválaszolja a levelünket, Mikolaj miniszter úr véleménye szerint pedig a fő probléma a magyar diákokat illetően abban rejlik, hogy „magyarul gondolkodnak”(!). Két héttel ezelőtt találkoztunk Lajčák miniszter úrral, de én már feladtam a reményt arra vonatkozóan, hogy a külügyminisztériummal konstruktív párbeszédet lehetne folytatni.

A szlovák állam a magyarországi törvény kapcsán aggódik a szlovákiai magyarok “identitása” miatt. Miért nem törődik maga a szlovák hatalmi elit az itteni magyarság identitásával és jólétével? A (teljes) szlovák politikai elit retorikája és tettei a “nemzetállam érdekeinek védelméről”, az “államalkotó szlovák nemzetről”, a “lojális és nem lojális kisebbségekről” szól, ami egyértelműen az (etnikai) szlovákok és az összes többiek megkülönböztetését jelenti. Miért nem beszélnek minden polgár érdekeinek védelméről, az államalkotó nép (= minden állampolgár) érdekeinek védelméről? Miért fogadtak el egy olyan nyelvtörvényt, amely szerint az alapvető emberi jogok egyike – a szólásszabadság – a véleménynyilvánítás szabadsága az “államnyelven” történő szólás szabadságát jelenti csak? (Ez nem vicc akar lenni, így szól a szlovák alkotmánybíróság határozata!) Miért fogadnak el jogszabályokat a hazafiságról, amely szerint a “hazafiság” egyedül az (etnikai) szlovák nemzethez való pozitív kötődést jelenti? Miért nem támogatják aktívan a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzését és fejlesztését? Ezek olyan kérdések, amelyeket folyamatos, de intézményesített párbeszéd útján kell meg oldani.

Sajnos, a párbeszéd, ahogy azt a szlovák hatalmi elit értelmezi, így néz ki: kiválasztott kisebbségi képviselők alkalomszerű, látszólagos találkozója konkrét kötelezettségvállalások nélkül, a kisebbségek által benyújtott javaslatok vagy elképzelések elfogadása nélkül, miközben mindezeket az alkalomszerű találkozókat a velük való “fontos konzultációként” tüntetik fel. Nem vagyunk többé érdekeltek az ilyesfajta párbeszédben és nem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy létezik párbeszéd. Párbeszéd nem létezik, és ez nagyon bosszantó.

A jövő héten kerül sor a Kerekasztalhoz tartozó mintegy 50 intézmény és szervezet találkozójára, hogy felvázoljon egy új stratégiát a jövőre nézve.

A Kerekasztal nevében, tisztelettel:

Petőcz Kálmán

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának levele Knut Vollebaeknek, az EBESZ kisebbségi főbiztosának

Tags: , , , ,

Ethics Policy

Ethics Policy - Text