Az SZMK állásfoglalása A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája második szlovákiai ellenőrző jelentésével kapcsolatban

Állásfoglalás

a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája Szlovákiában történő bevezetésének színvonaláról szóló jelentéssel kapcsolatban, amely a második körben végzett monitorozás folyamatáról és annak eredményeiről készült

1. A kisebbségi nyelvek hivatalos érintkezésben történő használatát engedélyező 20 százalékos megkötés kérdéséhez.
Azonosulunk az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának ajánlásával. A 20%-os határ túlságosan korlátozó és diszkriminatív. Elvileg csak 3 nemzeti kisebbség (a magyar, az ukrán és a ruszin) nyelvének használatát teszi lehetővé a hivatalos érintkezésben, s ezt is csak az említett közösségekhez tartozó állampolgárok egy része számára. A német kisebbség esetében csak egyetlen községben van mód a kisebbségi nyelv használatára, a roma nyelv esetében pedig annak használatát különféle egyéb objektív és szubjektív körülmények akadályozzák (nem létezik szakterminológia, abszolút mértékben hiányoznak roma nyelvtudással rendelkező közigazgatási dolgozók, alacsony a roma közösség belső szervezettsége).

Megértjük, mennyire igényes feladat adminisztratív szempontból a kisebbségi nyelvhasználat alkotmányos jogának és kisebbségi nyelven történő információszerzésnek és információterjesztésnek a biztosítása, de ha a Szlovák Köztársaság és hivatalos képviselői ilyen vehemensen állítják, hogy maximális mértékben támogatják a tizenkét (most már tizenhárom) nemzeti kisebbség identitásának megőrzését, szerintünk erőfeszítéseket kellene tenniük annak érdekében, hogy ezeket az adminisztratív akadályokat leküzdjék. A támogatásnak aktívnak kellene lennie, amely elsősorban azon jogok támogatására és védelmére irányulna, amelyek garantálják a nemzeti identitás hosszabb távú megőrzését és fejlesztését, melyek közé tartozik a nyilvános nyelvhasználat támogatása is.

Megjegyezzük, hogy a Szlovák Köztársaság hivatalos állásfoglalása a 20%-os határt érintő ajánlással kapcsolatban ellentétes a Szlovák Köztársaságnak a magyarországi nemzeti kisebbségek nyelvi jogaival kapcsolatos állásfoglalásával. Magyarországon minden kisebbség (néhány település kivételével, ahol a német és a szlovák kisebbség részaránya meghaladja a 20 %-ot) diaszpórában él, tehát olyan típusú szerkezetben, amilyenbe tartozik a Szlovákiában (félhivatalosan) elismert kisebbség nagyobb része is. Tehát ha a Szlovák Köztársaság síkra száll ezen magyarországi kisebbségek nyelvi jogaiért, korrektnek tartanánk, ha jobban támogatná az azonos típusú kisebbségek nyelvi jogait Szlovákiában is, amelyek nincsenek kielégítően rendezve. Azon a véleményen vagyunk, hogy éppen azon kisebbségiek, akik a 20%-os határon vagy a 20%-os határ alatti zónában élnek, nyelvhasználati jogaikat illetően nagyobb védelmet érdemelnének. Amint azt a szociológiai kutatások és a statisztikai adatok is bizonyítják, az említett határérték elérésekor rendkívüli módon felgyorsul az asszimilációs folyamat.

Emlékeztetni kívánunk arra, hogy a Szlovákiában jelenleg érvényes jogrend szerinti megoldás olyan, hogy bár az alkotmány szintjén nem tesz különbséget a nemzeti kisebbségek egyes típusai között, sőt nem tesz különbséget még a nemzeti kisebbségek és az etnikai csoportok között sem (miközben mindkét szakkifejezést használja), éppen az említett 20%-os határ bevezetése által a nemzeti kisebbségeket de facto két csoportra osztja.

Alternatív megoldást jelentene visszatérni a T.t. 144/1968 sz. Alkotmánytörvényéhez, ill. az 1. Csehszlovák Köztársaságban érvényesült gyakorlathoz, miszerint specifikus jellemzőik figyelembevétele mellett, a többi nemzeti kisebbséghez viszonyítva mérsékelten eltérően definiálnák azon nemzeti kisebbségek jogállását, amelyeket hosszú távú történelmi kötelékek fűznek Szlovákia területéhez, és viszonylag erős területi településszerkezettel rendelkeznek (a magyar, a ruszin, az ukrán és a német nemzeti kisebbségről van szó). Ez a megoldás egyáltalán nem állna ellentétben sem az egyenlő elbánás elvével, sem pedig más európai országok gyakorlatával, amelyek területén hasonló típusú hagyományos nemzeti kisebbségek élnek, mint Szlovákiában (pl. Finnországban – különleges státuszt élveznek a svédek és a lappok, Szlovéniában – különleges státuszt élveznek az olaszok és a magyarok, Németországban – különleges státuszt élveznek a dánok és a luzsicai szorbok, Olaszországban – különleges státuszt élveznek a németek stb.). Az említett országok példaként szolgálhatnának olyan megoldásokhoz is, melyek a nyelvileg vegyesen lakott területeken kielégítőek lennének az adott nemzeti kisebbség tagjaira nézve is, és a többségi nemzethez tartozók szempontjából is.

2. A Charta monitorozásának kérdésével kapcsolatban.
Olyan megoldást támogatunk, mely szerint a Charta implementációját külön testület monitorozná. Nem tartjuk szerencsésnek, hogy a monitorozás olyan testület hatáskörében legyen, melynek összetétele nem fedi azon alanyok halmazát, amelyek viszonylatában a Szlovák Köztársaságnak a Chartából következően kötelezettségei vannak. A kormány Nemzetiségi Tanácsának jelenleg tizenhárom tagja van, az SZK viszont kilenc nyelvvel szemben tartozik kötelezettségekkel a Chartából adódóan. Rendszerszerű megoldás tekintetében ez a megközelítés nem korrekt.

A leghatékonyabb megoldásnak azt tartanánk, ha a monitorozást külön bizottság hatáskörébe helyeznék, külön bizottság kompetenciájába az egyes nyelvek szerint, ugyanúgy, ahogy ezt például Finnországban teszik.
Az oktatás területére vonatkozó kötelezettségek vonatkozásában nagyon szerencsétlennek tartjuk, hogy az állami és kormányzati szervek ígéretei ellenére nem nyíltak külön módszertani-pedagógiai központok a kisebbségi tanítási nyelvű iskolák részére. (Különösen vonatkozik ez a magyar és a ruszin/ukrán tanítási nyelvű iskolákra. Még különlegesebb esetet képeznek azok az iskolák, ahol magas a roma gyermekek aránya és a tanítási nyelv a roma.) Az ilyen módszertani-pedagógiai központok nemléte (véleményünk szerint legalább kettőre lenne szükség: Dél-Szlovákiában és Északkelet-Szlovákiában) akadályt jelent a nemzetiségi oktatásügy fejlesztése szempontjából, ideértve a szlovák nyelv és kultúra oktatását is az említett iskolákban.

3. A nemzeti kisebbségi társulások és szervezetek intézményi finanszírozásának kérdésével kapcsolatban.

A Szlovák Köztársaság válaszában az áll, hogy a monitorozó bizottság és a Kerekasztal képviselőinek találkozóján 2009 januárjában az a nem helyénvaló információ hangzott el, miszerint a Fórum Intézet 2008-ben nem kapott állami támogatást. Nyomatékosan megjegyezzük, hogy ilyen információ, ilyen megfogalmazásban, nem hangzott el. Sem a Fórum Intézet, sem a többi kisebbségi szervezet nem hallgatta el, hogy pályázik az SZK Kulturális Minisztériumánál támogatásért a nemzeti kisebbségek kultúrájának támogatására szánt alapból, és számos projektumuk el is nyerte ezt a támogatást. Az információ lényege az volt, hogy nincs megoldva azon kisebbségi szervezetek és intézmények hálózata intézményes támogatásának kérdése, melyek küldetése az kellene legyen, hogy biztosítsák a kisebbségi kultúra és műveltség hosszú távú megőrzését. Ebben az esetben már jó néhány éve szó van az ilyen alapintézmények hálózatának kiépítéséről (általános kulturális szervezet, kutatóintézet, specializált pedagógiai intézet, dal- és táncegyüttes, az állami színházak hálózatába besorolt színház), s ez a kérdés többször is napirendre került a kisebbségek ügyével foglalkozó szlovák-magyar vegyesbizottság ülésén.

Petőcz Kálmán, Tóth Károly
A Kerekasztal szóvivői

Az SZMK állásfoglalása A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája második szlovákiai ellenőrző j…

Tags: , , , ,

Ethics Policy

Ethics Policy - Text